Mesterházy fél

Talán a kemény tél az oka, hogy csak lassan, napról napra ocsúdik a köz a kábulatból, s kezdi felfogni, miket is mondott a szocialista miniszterelnök-jelölt vasárnap a nyugdíjasoknak. Az ifjú szocialista beszédét nyugodtan nevezhetjük őszödi típusúnak; jó úton jár, ha be akarja érni Gyurcsányt. Azt bírta kinyilatkoztatni, hogy nem akar olyan országban élni, ahol jobboldali orvosok praktizálnak, hiszen akkor az emberek nem jutnak megfelelő ellátáshoz. Beteg édesapjának ismerősei e veszély elhárítása végett jónak látták afelől tudakozódni, milyen világnézetű az orvosa. Egyértelmű utalást tett Mesterházy arra is, hogy a jobboldali iskolaigazgatóktól félteni kell a gyerekeket.
A szocialisták kormányfőjelöltje olyan országot akar, ahol biztonságban lehet, nyilván, mert az ő országában mindenki baloldali volna, a jegyellenőrtől az úszómesterig, a gyógymasszőrtől a gyárigazgatóig. Szavai arra a meggyőződésére utalnak, hogy a jobboldali orvos nem vizsgálja meg rendesen a beteget, s ha megoperálja, hát benne felejt ollót-szikét. Azt nem mondta el pontosan, miért nem tanácsos az ő Magyarországán megtűrni a jobboldali iskolaigazgatókat, de a tipikus ballib fóbiák ismeretében ez is kikövetkeztethető. Jobboldali pedagógus: fehérterror a tanintézményben.
Nem definiálta a csinos aranyifjú, hogy kiket ért jobboldaliak alatt, de nyilván olyan emberekre gondol, akik nem az ő érdekkörébe tartoznak. Önmagát természetesen baloldalinak nevezi – tehát olyasvalakinek, aki a megalázottak és megszomorítottak pártján áll, szemben az őket kizsigerelő gazdagokkal és hatalmasokkal. Ez persze, így önmagában, derék dolog volna. De hadd vegyünk kölcsön néhány kifejezést a klasszikus szocialista szitokszavak közül: ha létezik burzsoá, munkásnyomorító, kizsákmányoló és imperialista politikai erő a huszonegyedik század magyar történetében, az minden bizonnyal Mesterházy pártja. Az MSZP néhány év alatt tökéletesen kiszolgáltatta az országot a nemzetközi nagytőkének, és a lakosságot úgy kifosztotta, hogy a csecsemőink is el vannak adósodva, a nyugdíjasokról nem is beszélve.
Mármost, ha egy kocsmában rogyadozó, hat elemit végzett munkanélküli oly primitív társadalomképpel és oly megrendítő fóbiákkal bír, mint Mesterházy, de nem bír megmaradni a néma rettegésben, ezért mindezt a csapos arcába dünnyögi: oda se neki. Ha valaki meggyőzi, hogy egy ország lakosságát nem lehet barátokra és veszélyes ellenségekre osztani, jó. Ha nem, nem baj. A baj az, ha valaki miniszterelnök-jelöltként harsog világgá ilyen gondolatokat.
Nekem is van néhány előítéletem. Siketnéma polgártársamat nem bátorítanám, hogy énekeljen az operában. Vakra nem bíznék autóbusz-vezetést. Azt pedig mindenképp megakadályoznám, hogy egy ilyen elmebeteg tovább közelítsen a közhatalomhoz. Ugyanis ha kormányra kerülne, mi sem lenne természetesebb számára, mint elhárítani a jobboldali veszélyt. Beszéde arra utalt, jónak látja megismerni az orvosok és pedagógusok világnézetét; nyilván alaposan, pártja hagyományos eszközeivel megvizsgálná, ki hogyan gondolkozik, majd az ideológiailag megbízhatatlannak ítélt egyedeket eltávolítaná. Biztonsági okokból, mint a régi, csúf időkben.