(mire jó az orrspray )

Én nem tudom, mennyire jogos az emberek félelme a gyógyszerek mellékhatásaitól. Természetesen érthető (és kötelező), hogy a gyógyszergyártó cégek – önmaguk védelmében is – kimerítően tájékoztatják a fogyasztót az esetleges kellemetlenségekről, de némely esetben átesnek a ló túlsó oldalára, és kissé ráijesztenek a gyengélkedőre apokalipszisszerű szövegükkel.
Engem, életemben most először, sikerült elriasztani egy egyébként ártalmatlannak vélt orrspray használatától. Náthám kordában tartása érdekében vásároltam recept nélkül ezt a szert, amelyhez a gyártó cég kétszázkét soros tájékoztatót mellékelt. Ez a mondat gondolkoztatott el először, hogy „ne alkalmazza az orrsprayt, ha allergiás (túlérzékeny) a hatóanyagra, vagy bármely egyéb összetevőjére”. Ugyanis fogalmam sem volt, hogy túlérzékeny vagyok-e az oximetazolin-hidrocloridra, avagy a citromsav-monohidrátra, nátrium-citrátra, netán a glicerinre és a tisztított vízre.
De kételyem csak fokozódott, amikor elolvastam, hogy mi történhet velem, ha netán véletlenül az orrom helyett a számba fecskendezem, vagy túladagolom a készítményt. Ilyenkor a következőkkel számolhatok: pupillatágulat, émelygés, hányás, az ajkak kékes elszíneződése, láz, görcsrohamok, vérkeringési zavarok (szapora szívverés, szívritmuszavar, szívmegállás, magas vérnyomás), légzési zavarok (tüdőödéma), pszichés tünetek, továbbá álmosság, testhőmérséklet-, pulzusszámcsökkenés, hirtelen vérnyomásesés, a légzőközpont bénulása és kóma fordulhat elő.
Különösen a „szívmegállás”, a „légzőközpont bénulása” és a „kóma” lehetősége aggasztott, s nem nyugtatott meg az sem, hogy ilyenkor a gyógyszer alkalmazását abba kell hagynom, jelentkeznem kell kezelőorvosomnál, gyógyszerészemnél vagy az illetékes kórház sürgősségi osztályán a készítmény dobozával. Az a homályos gyanú motoszkált bennem, hogy szívmegállás vagy kóma esetén ez bizonyos nehézségekbe ütközhet.
De gondoltam, ezzel túl vagyok a nehezén, nem spray-zek a számba. Ám ezután az alábbiak következtek: „A spray tartós használata tartós orrduguláshoz, végül orrnyálkahártya-gyulladáshoz vezethet… A nyálkahártya maradandó károsodását okozhatja, amelynek következtében az orrnyálkahártya pörkösödéssel, varrasodással járó gyulladása alakulhat ki. Ha bármi további kérdése van a készítmény alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét.” Úgy éreztem, nincs több kérdésem. Gondoltam, a fentiekkel befejeződött a mellékhatásokkal kapcsolatos tájékoztatásom. Ám a következő alpont címe így hangzott: „Lehetséges mellékhatások.” Ha a készítményt az előírásoknak megfelelően használja, előfordulhat „égő érzés az orrban, orrnyálkahártya-szárazság, tüsszögés, erőteljes orrdugulás érzése, álmatlanság, fáradtság, fejfájás… Ha egyéb tünetet észlel, kérjük, keresse fel orvosát vagy gyógyszerészét.”
Megmondom őszintén: nem óhajtottam egyéb tünetet észlelni, a felsoroltak elegendőnek látszottak ahhoz, hogy elálljak a spray használatától. Egyszerűbbnek látszott egy kis ciánt bevenni. Tulajdonképpen miért is vásároltam meg ezt a korszerű gyógyszert? Hogy megszüntessem az orrdugulásomat. Mi történik akkor, ha ijedtemben nem használom a sprayt? Legfeljebb nem lélegzek egy darabig.
Természetesen az is előfordulhatott volna, hogy a készítmény szakszerű használata után minden mellékhatás nélkül kidugult volna az orrom. De ez a túl jól sikerült betegtájékoztató elvette a kísérletezéstől a kedvem. Vajon lehetne-e kissé visszafogottabban figyelmeztetni az esetleges nem kívánt hatásokra a beteget? Persze nem kétséges, hogy egy ilyen szöveg megfogalmazása, akár egy horroré, irodalmi vénát igényel. De hogy egy kómás miképp keresheti fel az orvosát vagy gyógyszerészét, én nem tudom…