Német rendőr tessékeli be a közönséget a Kolibri Pince apró játszóhelyére. Középen fémrácsos szerkezetű emelvény, rajta két, plexiborítású szék, egy asztal. Baljós hangulatú fogdában vagyunk, amit külön kiemel az alagsori helyiség egyébként feketére mázolt boltíves téglafala. Az egykori DDR-es kisvárosban őshonos két német szereplő telítve van az Ossik komplexusaival, a harmadik, a feketén dolgozó lengyel más szempontból, de szintén társadalmi helyzetéből eredően kiszolgáltatott, megnyomorított figura.
A cellába előbb az illegális lengyel munkavállaló, a csempészett autókkal és alkatrészekkel dolgozó Jan (Szanitter Dávid) kerül, aztán a hatósági személy látható szimpátiáját élvező, tetőfedőnek tanuló, indulataitól vezérelt, a szélsőjobb balekjának szerepét vállaló, a némileg suttyó szkinhed ifjú, Rudi (Ruszina Szabolcs) érkezik, a lengyel autószerelőkkel vívott véres, végül halálhoz vezető küzdelem látható sérüléseivel a karján és a fején. A nem sokkal korábbi ellenfelek a rendőr (Mészáros Tamás) szekundálása mellett folytatják az időnként nem csak verbális agressziót.
A darabot jegyző Monoblock szerzői álnév mögött feltehetően a tehetséges fiatal német drámaíró, Lutz Hübner rejtőzködik. Kikatt című, a pedagógus-diák viszonyt boncolgató alkotását szintén játsszák a Kolibriben. A Helló, náci! (így válaszol egyébként Jan az őt „Helló, polák”!-kal köszöntő Rudinak) ugyanakkor minőségben sajnos meg sem közelíti a Kikattot. A nézőt szinte az egész előadás alatt hatalmában tartja az érzés: diákoknak szánt oktatófilmet lát, felnőtt számára élettelen, papírmasé figurákkal, akiknek gondolataik, szavaik és tetteik is jó előre sejthetők. És valóban nem történik semmi váratlan az egyórás egyfelvonásos alatt, egy, a témához kapcsolódó kliséelemekből előre gyártott, a tipikus jelzőt méltán kiérdemlő történet bontakozik ki a színen. Oktatójellege miatt ugyanakkor elsősorban a középiskolákban rendkívüli tanórákon lenne érdemes játszani, kísérő beszélgetéssel; ez pedagógiai szempontból is üdvösnek tűnne.
A színészek sem tudják igazán mély tartalommal megtölteni a figurákat, időnként kiesnek a szerepükből, ilyenkor a szöveg is megbicsaklik egy pillanatra. Ez persze nem teljesen az ő hibájuk, de nem kenhető a dolog Tóth József rendezőre sem. A darabot okolhatjuk. Tóth egy korábbi, sokkal jobban sikerült vállalkozásában, Jónás Tamás Lélekvesztőjében ugyanis Ruszina Szabolcs a retardált Sanyikájaként az előadás egyik legmélyebb alakítását nyújtotta, akár a Jónás-opusban szintén szereplő, a Véletlent és a Rendőrt megformáló Mészáros Tamás.
Leginkább a díszletet lehetne dicsérni, amely szintén Tóth József rendező nevéhez fűződik.
(Monoblock: Helló, náci! Kolibri Pince. Rendező: Tóth József.)
origo.hu
Mérget fecskendeztek Kecskemét ősi fájába
