Olvasóinktól

Sailer Károly (Budapest): Mint ismert, Mesterházy Attila egy kampányrendezvényen azt kérdezte: rábízhatja-e magát egy közismerten baloldali beteg jobboldali gondolkodású orvosra. Ez a kijelentés senkiben sem elevenít fel régi emlékeket? Hiszen nincsen új a nap alatt. Nem sokkal halála előtt a paranoiás Sztálin parancsára koncepciós pert indítottak vezető szovjet orvosprofesszorok/akadémikusok ellen, azzal vádolva őket, hogy cionista összeesküvést szőttek a politbüró tagjainak meggyilkolása céljából. Sztálin halálával az ártatlanul megvádoltak életben maradtak, és rehabilitálták őket. Válaszul Mesterházy Attila költői kérdésére, illetve nem is burkolt becsületsértésére, viszonylag fiatal kora ellenére nyilván nem tudja, hogy Gerő Ernőt folyamatosan dr. Haynal Imre belgyógyász professzor, akadémikus, a II. sz. Belgyógyászati Klinika európai hírű igazgatója kezelte, aki köztudottan nem rokonszenvezett a kommunistákkal, igazi européer demokrata volt. Gerő Ernő azt mondta, hogy amíg Haynal professzor nem áll ki a Kálvin térre a rezsimet szidni, a helyén fog maradni. Nem tudom, vajon Mesterházy tényleges üldözési mániának adott-e hangot, vagy pedig nagyon alpári kampányfogást használt. Az előző esetben az MSZP-nek van igaza, mert paranoid megnyilvánulás miatt nem kell bocsánatot kérni, hanem pszichiáterhez kell fordulni; az utóbbi esetben pedig tartsa szem előtt, hogy a cél nem szentesíti az eszközt.

Husz Mariann (Budapest): A tavasszal esedékes választásokon remélt jobboldali győzelem esetén életbe vágó a médiaviszonyok kérdése. Tény, hogy a média döntő többségében továbbra is balliberális irányítás alatt áll, és ide értendők a közszolgálati adók és csatornák is. Aki mélységében vizsgálja a dolgokat és nem csak felületesen, tehát nem fogadva el a balliberális ügyeletes szónokok félrevezető magyarázkodásait, az erre a következtetésre jut. Ennek a ténynek köszönhetően már választások dőltek el, éspedig nem a nemzet szempontjából előrevivő, kívánatos irány felé. Ugyanis nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy akik nem jutnak annak az egy-két valóban objektív információforrásnak a közelébe (például azért, mert egyes tévécsatornák nem az alapcsomagban szerepelnek, hanem a sokak számára megfizethetetlen többi csomagban), azok hírek és információk tömegéről egyáltalán nem értesülnek, avagy nem tárgyilagosan közölt információról értesülnek, ugyanakkor szavazati joggal rendelkeznek. Tehát a jövő nemzeti kormányának fel kellene vállalnia azokat a döntéseket, amelyek a médiaviszonyok radikális megváltoztatását eredményeznék. Ha száz médiaszakemberből száz bizonyult olyannak, akinél hamisság vagy félretájékoztatás érhető tetten, akkor száz szakembert kell kiváltani tisztességes, elkötelezett hazafival. Ez azonban nem elegendő: ezt következetesen ki is kell mondani; vállalni kell az igazságos, helyes döntést, és annak kimondását.

Simon Istvánné (Budapest): Mély felháborodással hallgattuk a híradóban Demszky Gábor főpolgármestert, aki miután a fővárosban zajló súlyos korrupciós ügyek ellenére hónapokig hallgatott, most hosszúra nyúlt sajtótájékoztatóján szánalmas mosakodásba fogott. Halvány politikai felelősséget ugyan vállalt a BKV-s botrányokért, ám leszögezte, hogy Hagyó Miklós szinte mindent egyedül intézett, a végkielégítések engedélyezését, a sokmilliós külső szerződések – áltanulmányok, áltanácsadások – megkötését, amelyek miatt milliárdos károk érték a BKV-t, s rajta keresztül az adófizetőket. Bevallása szerint az utóbbi időkben több levelet intézett Hagyóhoz, amelyben mindezek ellen tiltakozott… Ugyancsak érthetetlen, hogy Demszky az azóta előzetes letartóztatásban lévő Mesterházy Ernőre bízta a kormány felé zajló összes politikai tárgyalás lebonyolítását. Mit csinált Demszky Gábor egyáltalán hivatalos óráiban, ha nem tudott semmiről, nem látott bele semmibe, és semmibe nem volt beleszólása? Keresztrejtvényt fejtett? Bélyeggyűjteményét rendezgette? Esetleg szépszámú családtagjairól adriai villájában készített fotóit ragasztgatta be a fotóalbumokba?