Ügynökök a labdarúgásban

Rudolf Gergely esete ismét ráirányította a figyelmet a profi labdarúgás Nyugat-Európában teljes mértékben elfogadott, intézményesült, Magyarországon viszont a mai napig inkább ferde szemmel nézett szereplőire, a játékosügynökökre. Eme tevékenységben hazánkban is egyre többen látnak üzleti lehetőséget, amit hűen tükröz, hogy a Magyar Labdarúgó- szövetségnél tizenhat ügynököt tartanak nyilvántartásban. Igaz, a piacvezető egy külföldi, Vladan Filipovics, aki társával, a vajdasági születésű Szabó Tiborral együtt a Debrecen válogatott labdarúgójának a képviseletét is ellátja, azaz ellátná, ha Rudolf nem a megkerülésükkel szerződött volna a Genoához.

Nekünk tizenhat. Az MLSZ-nél regisztrált 16 ügynök: Balla György, Bognár Nándor, Fülöp Ferenc, Georgi Attila, Havasi Mihály, Hrutka János, Keserű László, Kiss József, Kovács Attila, Kugyela Zsolt, Laczkó Mihály, Pataky Tibor, Paunoch Péter, Pavlik József, Szalma József és Vörösbaranyi József. Szerbiában 98, Bosznia és Hercegovinában 119, Horvátországban 43, Brazíliában 327, ranglistavezetőként Olaszországban 600 ügynököt tartanak számon a FIFA-nál.

Rudolf Gergely esetét egészen addig a pontig, amíg az ügynöke beajánlotta az Ajaxnak, és a holland klub komolyan foglalkozott a leigazolásával, az ügynöki tevékenység mintapéldájának is tekinthetjük. Az ügynökök általában akkor lépnek színre, amikor egy játékosnak hirtelen új csapatot kell találni. Rudolf jövője azért lett hirtelen forró téma, mert Debrecenben rájöttek, hogy roszszul dátumozták a szerződését, ami 2011 helyett már 2010 nyarán lejár. Mindhárom félnek érdekében állt, hogy a játékost eladják. A labdarúgónak azért, mert a jól sikerült tavalyi év miatt az értéke meghaladja a Debrecenben kialkudott fizetését; a klubnak azért, hogy még a szerződés lejárta előtt értékesítse, hiszen így kérhet érte pénzt; az ügynöknek azért, mert a jutaléka a futballista fizetésétől függ. Ebből is látható, a közös érdek az üzlet mozgatórugója. Ám hogy végül Rudolf mégsem az Ajaxhoz igazolt, hanem a Genoához, azt is mutatja, a magyar piac működésében még felléphetnek zavarok.
Persze nem ez az általános. Nálunk még tartja magát az a nézet, hogy az ügynökök hiénák, akik a klubok érdekeit megkerülve közvetítenek más egylethez labdarúgókat, de a valóság merőben más. Az ügynökök tevékenységét ma már részletesen kimunkált szabályzat szorítja keretek közé. Fontos, hogy az ügynök, bár munkáját végezheti cégszerűen, alkalmazottak segítségével, nem lehet jogi, csakis természetes személy, tehát a felelőssége egyértelmű. Ez összegszerűen is kifejezhető. Aki Magyarországon ügynök akar lenni, annak a vizsgán felül legalább húszmillió forint erejéig felelősségbiztosítást kell kötnie egy biztosítótársasággal, vagy egy svájci banknál letétbe kell helyeznie százezer svájci frankot. Mindkettőt fedezetül arra az esetre, ha kárt okozna valamelyik partnerének.
Az ügynökök klubokkal és játékosokkal is köthetnek szerződést, s miként Rudolf esete is mutatja, munkájuk hatékonysága a kapcsolatrendszerük kiterjedtségén múlik. Nem véletlen, hogy a Magyarországon tevékenykedő ügynökök közül Fülöp Ferenc (Vörösbaranyi József társaként) és Vladan Filipovics (Szabó Tibor segítségével) a legeredményesebb. Fülöp játékosként, majd ügyvezetőként két évtizedet lehúzott a magyar futballban, aligha van olyan hazai szereplő, akit ne ismerne. Filipovics sikere csak látszatra meglepő. Gondolhatnánk, hogy idegenként csöppent a magyar labdarúgásba, ezért hátrányból indult. Csakhogy nem akárhonnan, Szerbiából, azaz akkor még Jugoszláviából érkezett. Márpedig, miként Szabó Tibor az érdeklődésünkre elárulta, ahogy az európai labdarúgásban az edzők közül a hollandokat, a játékosügynökök közül a délszlávokat tartják a szakma mestereinek.
Ennek az oka a szerb futball sajátosságában keresendő. Ugyan déli szomszédunknál sincs több igazolt labdarúgó, mint nálunk, csak éppen a képzési rendszer nagyságrendekkel színvonalasabb. Szerbiában a tömegesítés tízéves korban lezáródik, akit akkor kiválasztanak, abból menthetetlenül labdarúgó lesz. Lehet, hogy csak a honi harmad-, de akár a spanyol első osztályban. Európa bajnokságaiban a brazilok és az argentinok mögött a délszlávok jegyzik a harmadik legtöbb légióst. Ezt a rengeteg játékost el is kell tudni adni. A „jugók” értik a munkájukat. Predrag Mijatovics nem véletlenül lett a Real Madrid sportigazgatója, hogy a talán legkiemelkedőbb példát említsük.
– A szerbek nem felejtik el, honnan jönnek. Külföldön is segítik egymást, aki egyszer benne élt az ottani futballban, s barátságokat kötött gyerekkora óta, az később a sportág üzleti szférájában is könynyebben érvényesül – említette Szabó Tibor érdeklődésünkkor. Aligha szükséges tovább ecsetelni, miért Filipovics a legsikeresebb magyarországi ügynök, aki a válogatott, illetve az elmúlt években külföldre eladott magyar játékosok több mint felével áll szerződéses viszonyban. Szabó Tibor elárult még egy körülményt, aminek köszönhetően idehaza ők a legjobbak. A nemzetközi gyakorlat szerint, ami alól Magyarország sem kivétel, az ügynök a játékos jövedelmének durván tíz százalékát kapja meg, s ugyanekkora a jutalék, ha segédkezik az átigazolásában.
– Ügyleteink kilencven százalékában magyar labdarúgót közvetítünk külföldre. Ám ha egy magyar klub magyar játékosával szerződést kötünk, egészen addig nem kérünk jutalékot, amíg el nem adjuk külföldre. Így közös érdekünk, hogy az üzlet létrejöjjön – avatott be a részletekbe Szabó Tibor. Aki főnökéhez, társához hasonlóan addig nem hajlandó Rudolf Gergely esetéről beszélni, amíg az végleg le nem zárul.
Érdekes módon Fülöp Ferenc ez ügyben bőbeszédűbb volt, ő kimondta, Rudolf szerződést szegett, ami elítélendő.
– Amellett, hogy versenytársak vagyunk, a labdarúgás ugyanazon szereplőinek a körébe tartozunk. Közös érdekünk, hogy betartsuk és mindenkivel elfogadtassuk a szabályokat – mondta Fülöp Ferenc. Amikor arról kérdeztem, a tízszázaléknyi jutalékot mi indokolja, így felelt:
– Az ügynök nem csak az adott szerződés megkötésénél van jelen. Figyelemmel kíséri partnere pályafutását, támogatja szakmai előremenetelét, tanácsokkal látja el, ha úgy adódik, a magánéletében is segít neki. Tömören, igyekszik belőle profi labdarúgót faragni. Kapcsolatot tart fenn a klubokkal, az edzőkkel és a játékosmegfigyelőkkel, fogadja, információkkal látja el őket, ez mind-mind rengeteg energiával és nem kevés pénzzel jár. Ha jól végzi a munkáját, akkor a labdarúgókban nem merül fel olyan gondolat, hogy a jutalék kidobott pénz.
Felettébb furcsa, hogy miért éppen Rudolf Gergely a kivétel. Egyszer talán erre is kapunk magyarázatot.