Solymosi Imre többé nem a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (Macika) kuratóriumi elnöke, miután a Szociális és Munkaügyi Minisztérium nem hosszabbította meg hároméves mandátumát. Ezt a leköszönő elnök összefüggésbe hozza azzal, hogy mindvégig határozottan küzdött a kormány által minduntalan megszüntetni akart, még az Orbán-kormány idején alakult közalapítvány létéért. Az utóbbi hetekben is fölemelte szavát amiatt, hogy az idei tanévre szóló ösztöndíjak összegét a jövő tanévre szóló kerettől vette el a hatalom. Ráadásul az idei ösztöndíjak átutalásával három hetet késett a szaktárca. Solymosi csak most, hivatali megbízatása lejártával vállalkozhatott a nyilatkozatra.
„Folyamatosan hadakoznom kellett Ürmös Andorral, a szociális tárca romaintegrációs főosztályvezetőjével és a mögötte álló kormánydöntnökökkel, és soha egyetlen szociális miniszter sem fogadott” – emlékezik vissza Solymosi Imre. „A célom az volt – folytatta –, hogy ne tűnjön el a süllyesztőbe az egyetlen olyan közintézmény, amely közvetlenül romáknak és közösségeiknek juttat anyagi segítséget, amely 13 ezer hátrányos helyzetű ösztöndíjasnak teszi lehetővé, hogy továbbtanuljon. Mégsem tudtuk elkerülni az ösztöndíjakra, a települési roma közösségi házakra vagy a kisvállalkozások megsegítésére fordítható pénzösszeg rohamos csökkenését. Ezzel szemben a közalapítványon kívüli roma címkéjű programok csak kirakatjellegűek voltak, abba nem, vagy csak névleg vonták be a helyi közösségeket a pályáztató háttérszervezetek, pályázati konzorciumok.” A leköszönő kuratóriumi elnök kijelentette: az élet, nemkülönben az Állami Számvevőszék egyaránt azt igazolta, hogy életidegen projektekre folyt el 120 milliárd forintnál is több pénz, amely csak egy erre szakosodott, nem roma szakképző réteget hizlalt. Solymosi olvasatában a kirakatprojektek sémája: például egy kétszáz fős elgettósodott közösségből rövid időre kiemelnek, képzésben részesítenek, fél évig foglalkoztatnak harminc embert, akik aztán kikerülvén a rendszerből visszahullanak a legalapvetőbb anyagi gondok közé. „Teljes helyi roma közösségekre kellett volna szabni az integrációs projekteket” – vélte Solymosi Imre.
A balliberális kormányok telepfelszámolási tevékenységéről azt mondta a Macika volt kuratóriumi elnöke: a kormányzat közömbössége miatt a kevés állami pénzt nem használták arra, hogy megfelelő mértékű európai uniós forrásra pályázzanak vele. A minimális pénzekből csak arra futotta, hogy itt-ott pár tíz roma lakáskörülménye némileg és csak ideiglenesen javult, miközben a cigánytelepek száma nemhogy nem csökkent, de valószínűleg nőtt is. „Balkáni létállapot lett a cigányok osztályrésze az elmúlt nyolc év alatt, a kormányt egyszerűen nem érdekelték a romák, aminek az elleplezését az agresszív romapolitikai kommunikációra bízták” – állapította meg Solymosi Imre. Szerettük volna megkérdezni minderről Ürmös Andor véleményét is, de kiderült: a szociális romaintegrációs főosztályának vezetője a minap minden beharangozás nélkül távozott posztjáról. Ürmös Andor lapunknak csak annyit mondott telefonon, az Európai Unió regionális főigazgatóságánál nyert el pályázaton egy olyan állást, ami nemzeti szakértői munkára szól.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
