Adómanók, APEH-démonok

Érdemes az APEH-dolgozóknak tüntetniük, amikor mesét is írhatnak? Nem kellemesebb a meleg szobában két adóbevallás ellenőrzése közt pihenésképpen adószedő tündérekről, áfadémonokról és bevallást ellenőrző manócskákról rigmusokat faragni, mint táblákat hordozni a Pénzügyminisztérium előtt holmi elmaradt jutalom miatt?
Kár, hogy az adózás népszerűsítésére meghirdetett pályázatra csak APEH-dolgozók küldhetik be műveiket. Az egész magyar lakosság körében kellett volna meghirdetni. Pályadíjak: az adóhatóság egy–három évig békén hagyja a bevallásukat rendszeresen és lelkiismeretesen elkészítőket.
A központilag jóváhagyott mesefigura már megvan: ő az Adómanó. Egyszerre hasonlít George Clooneyra és Bokros Lajosra, mert Adómanó nem ismer lehetetlent.
Ha én pályázhatnék, Adómanót befizetném egy ciprusi útra. A tenger hőmérséklete még nem alkalmas fürdésre, de legalább kellemes időben szétnézhetne a bűbájos szigeten. Hiszen ezen a tájon bukott ki a habokból Aphrodité, és Pál apostol is megfordult errefelé. Adómanó bérelne egy motort, és már száguldhatna is megnézni a ciprusi cégnyilvántartást. Kópésan belekukkantana a magyar offshore cégek adataiba. Nem javasolnám neki, hogy nagyon megnézegesse a Dataplexre vonatkozó dokumentumokat, nem tartana sokáig a pályája. Igazságszerető Bajnai Gordon, akinek nevét ötven év múlva az a lábjegyzet őrzi meg a történelemkönyvben, hogy ő volt az a magyar miniszterelnök, aki éppen olyan jó hazafinak tartotta Mesterházy Attilát, mint Orbán Viktort, könynyen a manócska nyakába akaszthat egy kiadós sajtópert.
Menőbb adómanók matek tagozaton végeznének, fejben ki tudnák számolni, hány milliárd forintot bukott a magyar állam az offshore cégek adóelkerülő manőverein. Néhány konzervatív javaslat: a notórius adóelkerülőket erdőkerülőkké kellene átképezni, akik figyelnék a falopásokat. Elhagyott SZDSZ-irodákban „Az idegen szép!” plakátokat kis átfestés után „Az adózás szép!” felirattá lehetne változtatni. Adómanó felléphetne egy APEH-démonnal a népszerű Legyen Ön is milliomos! tévéműsorban, s a másfél milliós határnál erre a kérdésre kellene válaszolnia: számarányosan melyik párt politikusai közt van a legtöbb offshore-cég-tulajdonos: 1. MSZP, 2. Kisnyugdíjasok Pártja, 3. SZDSZ, 4. Kereszténydemokrata Néppárt. „Már csak telefonos segítsége van”, jegyezné meg talányos mosollyal Fábry. „Hívjuk fel Gyurcsányt”, rebegné Adómanó.
Óriásira nőne a nézettség.
A legjobb APEH-meséket bizonyosan az APÜSZ (APEH Üldözöttek Szövetsége) írná, nekik tömérdek sztorijuk lehet ifjabb és idősebb nemzedékek okulására. Fájlalom, hogy az APEH dolgozói írják az adózás szépségeit népszerűsítő csasztuskákat. Ők nem ismerik azt a szerelmi elragadtatáshoz hasonlatos eufóriát, amit akkor érez az állampolgár, amikor APEH-cégjelzéses borítékot talál postaládájában. A nagy kérdés persze az, hogy lesznek-e az adómanókból cápavadászok, vagy pedig, ahogy eddig, beérik a hatalmas merítőhálóval kifogott kisebb halakkal. Hiszen a legtöbb pénzt mindig azok hozzák egy lelkiismeretlen társadalom konyhájára, ahol az üldözendő célcsoport valamicske pénzzel, szolid javakkal rendelkező egyszerű emberekből áll. Azokból, akik tartanak a hatóságoktól, tehát minden büntetést zokszó nélkül kifizetnek, de soha nem állnak olyan jól, hogy az őket ért igazságtalanságok miatt pereskedésbe kezdjenek.
A legmuzikálisabb adómanó vezényletével a bedőlt kisvállalkozások kárvallottjai hamarosan ezrével énekelhetik a Parlament előtt a Háry Jánosból: „Szegény vagyok, szegénynek születtem, / Kis cégemet igazán szerettem. / Adómanók elrabolták tőlem, / Most lett szegény igazán belőlem.”