Kút fölé hajolva Csíkszeredában

S Z O M S Z É D O L Ó Itthon szeszélyes az idő, hol elmúlik, hol újra visszatér a tél, Erdélyben sokáig tartja hadállásait a hideg idő. Csíkszeredában a meteorológusok mára is havazást ígértek, erős éjszakai lehűlést. Kemény, embert próbáló volt itt az idei tél is – de épp ez a keménység az, ami olyan értékeket, olyan szépséget ad a városnak, a tájnak, amelyeket máshol hiába keresnénk.

P. Szabó Ernő
2010. 03. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kemény, de nem unalmas a tél sem a Csíki-medencében, még akkor sem, ha olykor túlságosan szürkének is tűntek a februári napok. Székelyudvarhelyről indulva, Máréfalva díszes-színes székely kapuit megcsodálva még ragyogó napsütésben kanyarogtunk a Hargita oldalában a 985 méter magasan fekvő Tolvajos-tető felé, a fényben olyan közelinek tűnt a Madarasi-Hargita csúcsa, mintha csak kődobásnyira lenne. Csíkba lenézve azután úgy érezhettük, a világ végére értünk: masszív ködréteg borított mindent, csak a medencén túlról, a csíki havasokból bukkant föl egy-egy hegycsúcs a ködréteg fölött. Azután a kocsi maga is belemerült a szürkeségbe, s úgy érkeztünk meg a városba, hogy észre sem vettük, már a központban vagyunk. Néha persze kifejezetten jótékony hatású a köd: eltakarja azokat a blokkokat, amelyeket „Elena elvtársnő” utasítására a ledózerolt régi városközpont helyett emeltek a hetvenes-nyolcvanas években. Az érkező előbb-utóbb tájékozódási pontokat keres, megmaradt régi, hangulatos, a történelem üzenetét közvetítő épületeket. Szeredában a szó szoros értelmében kincset ér minden megmaradt érték: az egykori vármegyeháza, a Márton Áron Gimnázium, a Csíki Játékszín épülete, s valóságos sziget a pusztítás tengerében a Petőfi Sándor utca, amelynek épületegyüttese szerencsére máig megőrizte a város polgári arculatát. Az utóbbi években születtek jelentős új értékek is, például Makovecz Imre Millenniumi-temploma, amelynek kapubejáratai fölött öt-öt kereszt hirdeti a keresztény magyarság tíz évszázadát. Csak az elhelyezése meglepő egy kicsit, hisz alig húsz méterre áll a barokk Szent Kereszt-templomtól – miközben a város más pontjain bizony nagyon elkelne ma is egy olyan épület, amely a lelkek épülését szolgálja.
Ha van a városban biztos pont, amely a tájékozódásban segít a múlt, a történelem, a tudományok, a művészetek felé vezető utakon, akkor az Csíkszereda legrégebbi épülete, legjelentősebb műemléke, a Mikó-vár, amelyet a város régi közigazgatási központjában, az egykori Csíkmartonfalva területén, az Olt teraszán építtetett gróf Hidvégi Mikó Ferenc, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitánya, erdélyi tanácsúr, Bethlen Gábor fejedelem tanácsosa. 1623–31 között a Gyimesi-szoros felől betörő idegen csapatok feltartóztatására. Mint a környéken szinte mindent, 1661-es betörésük során a törökök ezt is lerombolták, Károly császár megbízásából Steinville császári hadmérnök-tábornok állíttatta helyre 1714–16 között. Hosszú homlokzatával, négy tornyával úgy áll most is a helyén a vár, mintha az átadása utáni napokat élné, pedig megélt egy-két zivataros időszakot azóta is. Jó állapotát az 1970-es restaurálásnak köszönheti, amely után az 1930-ban alapított Csíki Székely Múzeum otthona lett.
Tulajdonképpen ide jöttünk, vizitálni. Híre járt ugyanis, hogy az utóbbi években olyan nagyszabású kiállításokat rendeznek itt, amelyek nemcsak a Csíki-medencéből, s nem is csak a Székelyföldről, de távolabbi régiókból is csalogatják a látogatókat. Három éve a hetvenezer látogatót vonzó Munkácsy műveivel indult a sorozat, a nagybányai festészettel folytatódott, s a legutóbbi hónapokban az érdeklődők az ókori Egyiptom művészetével, vallásával ismerkedhettek a budapesti Szépművészeti Múzeum anyagából kölcsönzött tárgyak, műalkotások révén. S ha már ott voltak, a múzeum állandó kiállítására is betérhettek, amely a csíki népművészetet éppen úgy megidézi, mint a csíksomlyói ferences szerzetesek nyomdáját és könyvkötő művészetét, de bemutatja az utóbbi években a múzeumban restaurált műkincseket is.
A távolról érkezett látogatónak a múzeum igazgatója bepillantást enged a pénztár mögötti termekbe is, amelyekben jelenleg régészek dolgoznak, hogy feltárják a XVII. századi török betörés során részben megrongálódott, majd az újjáépítés során betemetett, befalazott részleteket. Hamarosan minden látogató láthatja például a középkori kutat, amelyből még a belezuhant vödrök is előkerültek, restaurálják az egykori konyhát, de még a középkori latrinát is, amelyből számos beledobált lelet került elő. Innovatív vártörténet a régészet tükrében? Újabb lépés a múlt megtalálása felé? Akárhogyan is mondjuk, bizonyos, hogy a Szeredába érkezőknek nem kell unatkozniuk akkor sem, ha sűrű köd vagy egyéb ok miatt egy időre a városban maradnak, mielőtt tovább indulnak a csíksomlyói kegyhely vagy a havasok felé.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.