Egyre több műholdfelvételt tesznek közzé az interneten a NASA és más űrkutató szervezetek. Így napjainkban összehasonlíthatatlanul több ember fér hozzájuk, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. A megváltozott lehetőségek talán a geológiai kutatásoknak adták a legnagyobb lökést. Több szem többet lát alapon emberek tízezrei böngészik hosszú éjszakákon át az őserdőkről, sivatagokról készült szatellitfelvételeket, kráterek, kiszáradt folyómedrek, valaha volt vulkánok után kutatva. Az egyik legsikeresebb hobbigeológus az argentin Max Rocca, aki számos krátert fedezett fel az évek során. (Ezek nem vulkáni kráterek, hanem meteorok vagy meteoritok becsapódási nyomai.) Rocca csak jelenlegi munkáját tekintve nevezhető amatőrnek: az egyetemen geológusként végzett ugyan, de rendszerelemzőként dolgozik, így kutatásait nem segíti nagy kutatóintézet vagy egyetem.
20
kilométeres átmérőjű krátert fedezett fel Rocca legújabban Kolumbia dzsungelében. A mélyedést 30 kilométeres körzetben alacsony dombok szegélyezik, ezeken kívül magasabb dombok sorakoznak körben. Ezek önmagukban is olyan jelek, amelyek felkeltik a gyakorlott szemű krátervadász érdeklődését. Roccát azonban végül egy folyó vezette nyomra.
50
kilométert is elér a teljes képződmény átmérője a külső kör dombjaival együtt. E dombok miatt a tájat átszelő Vichada folyó addigi nyugati folyásirányát feladva hirtelen dél felé fordul, s néhány tíz kilométeren keresztül szinte tökéletes körívet követ. Ezután újra nyugat felé fordul, és beleömlik az Orinocóba.
8
éve adott ösztöndíjat a Planetary Society asztronómiai kutatásokat támogató civil szervezet a 43 éves Max Roccának, hogy folytassa hobbiját. A támogatás nem hullott terméketlen talajra, hiszen a most felfedezett Vichada-kráter a maga 50 kilométeres átmérőjével a legnagyobb ismert kráter Dél-Amerikában. A felfedezés a második helyre taszította a Brazíliában lévő 40 kilométeres Araguainha-krátert.
100
kráternél is több becsapódási nyomot írt le Rocca a kollégáival a közép-argentínai Patagóniában. A Bajada del Diablónak (Ördöglejtőnek) nevezett tájat 100 és 500 méter közötti átmérőjű kráterek szabdalják. A Bajada del Diablo a föld ma ismert legnagyobb kráterekkel sűrűn lyuggatott tájegysége.
260
méteres átmérőjű a Hickman-kráter Nyugat-Ausztráliában, amelyet három évvel ezelőtt fedezett fel véletlenül Arthur Hickman geológus, aki a Google műholdfelvételeket megjelenítő Earth programjának böngészésével múlatta az időt. A vizsgálatok szerint a kráter az utóbbi százezer évben jött létre.
50 ezer
évesre becsülnek egy másik ausztráliai krátert, amelyet néhány hónappal ezelőtt fedeztek fel a Google Earthön. Ausztrália tengertől távol eső belső területei igen kietlenek, nem meglepő hát, hogy még számos felfedezetlen képződményt tartogatnak. A felfedezőt, elmondása szerint, egy ausztráliai őslakosok körében ismert legenda vezette a kráter nyomára. A legenda szerint egyszer régen egy csillag zuhant le a völgybe, ahol Kulaia, a kígyó élt. E csillag nyoma lenne a kráter. Mások vitatják, hogy a bennszülöttek valóban láthatták a becsapódást, mert csak 50 ezer éve érkeztek Ausztráliába, a kráter kora pedig évmilliókra tehető.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség