Sáveltolás

Ha nem fújják le a beruházást, az idén tavasszal adták volna át a fővárosi kormányzati negyedet. A Gyurcsány-rezsimet fémjelző megalomán tervekből már biztosan nem lesz semmi, ha azonban kitart a politikai elhatározás, a szemétdomb és romhalmaz helyén európai színvonalú kulturális-szabadidős centrum épülhet. De az első kapavágásig még éveket kell várni.

György Zsombor
2010. 03. 29. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Úgysem mered megtenni – szólt megmagyarázhatatlan lelki nyugalommal Kenesey Balázs, amikor kést szorított a torkához egy hajléktalan. „Tényleg nem” – felelte a férfi, majd sírva a nyakába borult kiszemelt áldozatának. „Csak engedj be, ennyit kérek!” – mondta.
Az eset évekkel ezelőtt történt a Vágány utca mellett veszteglő máltai vonat ajtajában. A környéken szinte semmi sem változott azóta. A terület elhagyatott, a csövesek mellett csak a graffitisek számítanak visszatérő vendégnek, néha az éjjeli menedékül szolgáló vonatot is lefújják. Ők így szórakoznak. Az NDK-gyártmányú szerelvényt 1994-ben vonták ki a forgalomból, azóta üzemeltet benne a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalanszállót. Délután ötkor nyitnak, odabent meleg, szerény vacsora és ágy várja a fedél nélkül élőket. Száztíz embernek jut hely, a hideg téli estéken általában teljes a kihasználtság. Kenesey Balázs, a vonat „vezetője” kezdettől fogva itt szolgál. A munka sziszifuszi. Persze akad néhány sikertörténet is: az, akit még nem húzott le nagyon mélyre a fedél nélküli lét, s akar küzdeni, nem kizárt, hogy rendes munkához jut, idővel albérletbe költözhet, új életet kezdhet. De a többséget, ha átmenetileg megkapaszkodik is valahol, az alkohol rendre visszarántja az utcára. Ott pedig hamar megbomlik az elme, s mióta bezárták a Lipótot, még több a pszichésen sérült ember. A vonatlakók jelentős része visszatérő szállóvendég, ők köszönik, egész jól elvannak. Este van, a többségük olvas, néhányan cigarettát sodornak holnapra, mások már alszanak, mert ahogy kel a nap, indulnak „dolgukra”.
Ha megépül a mintegy 140 milliárdos költségű kormányzati negyed, a hátsó frontja körülbelül itt húzódott volna. S akkor ma egész másként festene a környék. Persze ha csak a tervezgetésre elszórt 11 milliárd meglenne, annak is volna helye, talán megépülhetne belőle a régóta tervezett új hajléktalanszálló.
Egyelőre azonban csak veszekszenek a felek a szemétdomb felett. A terézvárosi vezetés például a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) és az ellenzék felelősségét hangoztatja. Hassay Zsófia, a hatodik kerületi Fidesz-frakció vezetője szerint viszont bár Verók István polgármester rendszeresen elmondja, hogy lobbizik a terület jó felhasználása érdekében, ennek nincs foganatja, semmi sem történt a kormányzati negyed tervének lefújása óta. A polgármester és környezete megpróbálja politikai síkra terelni a történetet, azt híresztelve, hogy Fideszhez kötődő cégek akarják megkaparintani a területet. Pedig, tehetjük hozzá, a jelek szerint valójában csupán arról van szó, hogy a következő kormányoknak, ha akarják, ha nem, valamit tenniük kell a területtel. Mert a mostani helyzet senkinek sem jó, főleg a közelben lakóknak nem, akik kénytelenek beszívni az elhagyatott rozsdatemetőből származó port, s elviselni, hogy lakókörnyezetük, az egykor szebb napokat látott Podmaniczky utca térsége pusztul, házai értéktelenné válnak.
A terézvárosi fideszes képviselőcsoport vezetője szerint míg országos szinten egyértelmű volt a kormányzati negyed elutasítása, addig a környéken élők közül sokan pártolták, elvégre az új központ felépülése emelte volna ingatlanaik árát. A terézvárosi ellenzék ezért a 2008. márciusi népszavazással egy időben helyi referendumot akart tartani, amelyen a kerületben lakók véleményt mondhattak volna: szerintük elkezdődjön-e az építkezés, vagy ne. Ám a kabinet még 2008 februárjában leállította a beruházást. A frakcióvezető szerint egyértelmű: a jelenlegi vezetés már nem lesz képes tenni semmit a terület rendezése érdekében. Egy ideig még biztosan ott maradnak a hajléktalanok, a szipusok, a por és a parlagfű.
Hatvani Csaba szocialista alpolgármester más oldalról közelíti a meg a kérdést. A politikustól a kért személyes megbeszélés helyett az önkormányzati sajtóiroda közbeiktatásával írásban kaptunk választ, miután az iroda minden információt elkért arról: kik szerepelnek majd a cikkben, mekkora terjedelmű lesz az írás, milyen kontextusban jelenik meg a nyilatkozat. A kész szöveget is kéri majd kontrollra. Az a magyarázat az elővigyázatosságra – legalábbis a terézvárosi alpolgármester megfogalmazása szerint –, hogy a jobboldali sajtó úgy állítja be, mintha Budapesten csak terézvárosi ügyek léteznének. Mint mondja, ez a sajtó állandóan napirenden tartja a feszültséget, rágalmakat, tévhiteket és álhíreket terjeszt, pontatlan vagy részinformációkat jelentet meg, minden mondatával az a célja, hogy a városvezetést koptassa. Hatvani Csaba tudatja: „Eddig 30 sajtópert nyertünk, ebből 20 esetben már meg is jelent a helyreigazítás, a fennmaradó 10 esetében pedig első fokon nyertünk. Kerestük az okot, hogy miért vagyunk ilyen összehangolt, nemtelen támadásnak kitéve. Talán kezd tisztulni a kép, miután eljutottak hozzánk pletykák, elejtett félmondatok és a jobboldalról kiszivárogtatott információk, hogy igazából mi lehet nekik ilyen nagyon fontos a kerületben. Talán csak nem az, hogy a Fidesz meg akarja szerezni a volt kormányzati negyed és a Nyugati pályaudvar teljes területét a tömegközlekedést is elviselhetetlen szintre emelve?” Arra, hogy pontosan mire is vonatkoznak ezek a pletykák, elejtett félmondatok, az alpolgármestertől nem kaptunk választ.
Amiben a felek egyetértenek, az az, hogy valamit cselekedni kell. Hatvani Csaba leírja, hogy az önkormányzat a megrekedt beruházás után kezdeményezte: közösen alakítsanak ki egy szabadidős pihenő- és sportparkot, amelyet a kerületi lakosok díjtalanul vagy kedvezményesen használhatnának. De az MNV Zrt. többszöri megkeresésük ellenére nem ad választ immár másfél éve.
Mi is hiába hívogattuk napokig a vagyonkezelőt, de aztán onnan is megérkezett a szintén írásos felelet. Ebből kiderül, hogy a területet nyolcmilliárd forintra értékelték, de eladását jelenleg nem tervezik, potenciális vevőkkel sem tárgyaltak. Meglehetősen általános választ adtak arra a kérdésünkre, hogy ők miként hasznosítanák, fejlesztenék a területet. Mint fogalmaznak, „elképzelések vannak a telek hasznosításának lehetőségeiről, jelenleg az ezzel kapcsolatos egyeztetések zajlanak”. Az egyetlen konkrét adat, amelyet elárulnak, hogy az őrzés havi hárommillióba kerül. Az MNV Zrt. kommunikációs irodája a labdát a Terézvárosnak viszszadobva leszögezi, a zrt. kész tárgyalásokat folytatni a VI. kerületi önkormányzattal, és nem zárkózik el annak lehetőségétől, hogy a beruházások megkezdéséig bérleti szerződésben megállapodjanak a terület hasznosításáról. Kérdés, lesz-e erre idő ebben a ciklusban.
Érdeklődtünk a MÁV-nál is, miként látják egykori területük helyzetét, jövőjét, de nem kívántak nyilatkozni.
Ezt a kuszaságot oldotta némileg a minap Tarlós Istvánnak a Népszabadságban megjelent nyilatkozata, amelyben a Fidesz fővárosi frakcióvezetője arról beszélt: tizenöt éves távlatban többek között Európa-házat, néprajzi múzeumot, modern magyar művészeti múzeumot lehetne építeni a negyedben. Hozzátette: a múzeumnegyed megaprojektjébe már az első ciklusban szeretnének belevágni. A koncepció jelentős részben Finta József ötlete – a neves építész érdeklődésünkre további részleteket is elárul.
Mivel a sínek valósággal kettévágják Újlipótvárost és Terézvárost, az utóbbiban jórészt emiatt a közállapotok jelentős romlásának, ahogy mondani szokás, slumosodásnak lehetünk tanúi. Urbanisztikai szempontból a vasúti pálya hét-nyolc méteres magasságban történő lefedése lenne a jó megoldás, az így létrejövő új teret pedig közfunkciókkal kellene ellátni. Vagyis – Finta József szavai szerint – zöld sáv nyílna a Hősök teréig, amelyben jutna bőven hely az új múzeumoknak is. Többek között a néprajzinak, amelyet az építész kiköltöztetne a Kossuth térről, mivel szerinte az épület több szempontból sem múzeumnak való. A helyén így egy sokkal inkább odaillő kormányzati egység működhetne. A tervekről már politikai szinten is zajlott egyeztetés: az építész elmondása szerint Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnök-jelöltje és Tarlós István részéről is határozott szándék mutatkozik az elképzelés megvalósítására. A nagyszabású és igen költséges építkezés legjobb esetben is hat év múlva kezdődhet meg, az első kormányzati ciklus alatt a terveket szeretnék megalkotni, s ha szükséges, magántőke bevonásával a pénzügyi alapokat kellene előteremteni. Ha a fejlesztés megtörténik, a Nyugati pályaudvar Eiffel-csarnoka is új funkciót kaphat, bár Finta József sokakkal ellentétben nem száműzné belőle teljesen a vasutat. Elképzelhető, hogy a sínek a föld alá kerüljenek, de lehetséges az is, hogy néhány vágány továbbra is az épületbe futna be, ezekről indulhatnának az intercityk és a különvonatok. Finta József szerint nagyszabású tervekben kell gondolkodni: a főváros semmit sem kezd például a Duna-parttal, botladozik a panelprogram, kaotikus a közlekedés, elmaradtak az épületfelújítások, Budapest lemaradása hatalmas.
Ha a tervek nem kerülnek politikai csatározások kereszttüzébe – biztosan célponttá válnak, de tegyük fel, hogy nem, sőt még a gazdasági helyzet is javul –, akkor elvben találkozhatnának a jelenlegi terézvárosi vezetés elképzeléseivel, amely szintén zöld felületekben és közfunkciójú létesítményekben gondolkozik. „A kerületet nagyon rosszul érintette, hogy a Nyugati pályaudvar mögött nem valósult meg a kormányzati negyed. A terület kifejezetten alkalmas lenne szabadidős célokra, a kerület beépítettségének enyhítésére zöldesítéssel” – olvashatjuk Hatvani Csaba alpolgármester levelében.
A közelben, állami és önkormányzati kezdeményezésektől függetlenül, a Demján-csoport hamarosan megépíti az úgynevezett Westend 2. bevásárlóközpontot, amely a terézvárosiak szerint minden bizonnyal javít majd a környék állapotán. Új idők járnak, tudjuk, de azért kérdés, milyen hatása lesz az új nagyáruháznak a multik nyomulása ellenére még talpon maradt kis boltokra, amelyek egykor olyannyira meghatározták a Nagykörút, a Váci út vagy a Bajcsy-Zsilinszky út arculatát. Ezt a meghatározó szerepet mára leginkább a hajléktalanok vették át, nekik viszont még jó ideig nem jut más, mint a hírhedt Nyugati téri aluljáró, jobb esetben a vonat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.