Stratégiai fegyver-e a rakétavédelem?

Jó pár hónapja nem jut dűlőre Oroszország és az Egyesült Államok a stratégiai nukleáris fegyvereket korlátozó, immár lejárt START–1 szerződés utódjáról. Különböző kiszivárogtatásokat, célzásokat és találgatásokat követően a napokban nyilvánvalóvá vált, hogy nézetkülönbségük nehezen áthidalható: Washington ragaszkodna az eredeti dokumentum tematikájához, Moszkva viszont mindenképpen belevenné abba a rakétavédelmi rendszereket is.

December 5-én lejárt a hidegháború lezárásának egyik alapdokumentuma, és ezen a tényen az sem változtat, hogy a felek megállapodtak abban: továbbra is érvényesnek tartják. Noha tavaly Barack Obama amerikai és Dmitrij Medvegyev orosz elnök első találkozójukon magától értetődőnek nevezte az utódegyezmény tető alá hozásának szükségességét, s az év folyamán egymás követték az optimista nyilatkozatok, a több mint három hónapnyi késlekedés sejtette a megfigyelők számára, hogy valami nagyon nincs rendjén.
A beismeréssel felérő nyilatkozatokat, vagy ha úgy tetszik, üzengetést Hillary Clinton kezdte. A New Times című, ellenzékiként aposztrofált orosz lap hétfői számában leszögezte: a hadászati támadó fegyverek és a védelmi fegyverek kérdését külön kell kezelni, de azt mondta, hogy országa kész a párbeszédre az utóbbiakról, vagyis a rakétapajzsról is. Erre tromfolt rá az orosz törvényhozás alsóházának elnöke, aki kilátásba helyezte, hogy amennyiben a rakétavédelem kérdése nem kerül bele, ennek hiányában a duma nem ratifikálja az új START-szerződést. Borisz Grizlov hangsúlyozta, hogy a támadó és a védelmi fegyverek – ezen belül a globális amerikai rakétapajzs elemeinek európai telepítési tervei – közötti összefüggéseket rögzíteni kell a dokumentumban. Hasonlóan, ám külügyminiszterként jóval diplomatikusabban nyilvánult meg a témában Szergej Lavrov, aki már többször igyekezett megnyugtatni az aggódókat, hogy a két kérdéskör összekapcsolását tartalmazni fogja a szerződés. Hogy miként, arról nem beszélt, viszont elmagyarázhatja Clintonnak, aki a héten az orosz fővárosba látogat. Az amerikai külügyi kormányzaton nagyobb a politikai nyomás az egyezmény megalkotására, mivel Barack Obamának szívügye a nukleáris leszerelés, mi több, álmát a nukleáris fegyverektől mentes világról többször megosztotta a nyilvánossággal is. Ugyanakkor mindkét atomhatalomra árgus szemekkel figyel a világ, mivel a nukleáris fegyverek elterjedését gátló törekvéseik hitelét – például Iránnal szemben – áshatja alá, ha még egymás között sem jutnak dűlőre.
Moszkva követelései egyúttal jelzik, hogy az európai rakétavédelmi program átírása az Obama-kormány részéről lényegében érintetlenül hagyta az orosz aggodalmakat. Míg Geroge W. Bush nagyobb hatótávolságú ellenrakétákat telepített volna Lengyelországba és radarjukat Csehországba, addig a jelenlegi washingtoni adminisztráció kisebb hatótávolságú rakétavédelmi rendszereket küldene a térségbe, például Romániába.