Bombaüzlet, megtérülő befektetés

Itt a tavasz, ezt mindannyian érezzük. A friss szeleknek nyolc év hibás gazdaságpolitikáját kell a szeméttelepig fújniuk, különben a hátramaradt hulladék nemcsak az orrunkat fogja bántani, de az állandó fertőzésveszély legyengült immunrendszerünket is próbára teheti. Most nem hibázhatunk.
Régóta állítjuk, hogy a magyar gazdaság valódi rákfenéje a tőkehiány, az, hogy a Magyarországon működő bankok – mivel különösebben semmi sem kényszerítette őket ennek ellenkezőjére – szinte kivétel nélkül a már amúgy is erős, döntően külföldi nagy- és multivállalatokat látták el finanszírozással, mindeközben sorvadó, tőkeszegény, szerencsés esetben csak vegetáló magyar tulajdonú kis- és középvállalatok ezrei küzdöttek a túlélésért. A politika a maga mégoly korlátos eszközeivel sem próbált meg segíteni a munkavállalók többségét foglalkoztató magyar vállalkozásoknak, sőt, útilaput ajánlott nekik. Ez a 2000-es évek gyurcsányi Magyarországa, legrosszabb álmaink megvalósulása.
Azonban, mint annyiszor hazánk történelmében már láttuk, a mélypont egyben az újrakezdés lehetőségét is rejti. A válság miatt megingott magyar banki ideálvilág is átrendeződés előtt áll. Örömmel tapasztaltuk, hogy reménybeli politikai döntéshozóink felismerték a bankrendszer átalakításának szükségességét, s kinyilvánított szándékok mutatnak egy magyar bank létrehozására, amely az egyik legfontosabb stratégiai területen, az energiagazdasággal kapcsolatban alakíthatja át a gazdasági szerkezetet egy állami tulajdonú zöldbank létrehozásával.
Jelen cikkünk arra tesz kísérletet, hogy bemutassa: az új bank megalkotása hogyan segíthet belátható időtávon belül olyan forrásokat teremteni, amelyek alapvető változásokhoz vezethetnek a gazdaságpolitika egészét illetően, s ne bagatellizáljuk el a dolgot, érezhető jóléti növekedéssel kecsegtetnek mindenki számára.
Alapvetés, hogy a zöldbanknak tevékenységével dominóhatást kiváltva kell dinamizálnia a Kárpát-medence gazdaságát. Hogyan lehet dinamizálni a gazdaságot hosszú távon és fenntartható módon? Mindenképpen olyan beavatkozásra van szükség, ami javítja a jelenlegi külső egyensúlyt. Minden importra el nem költött, de belföldön megtermelt, helyettesítő termékkel kiváltott, így elfogyasztott termék vagy szolgáltatás dinamizálja a gazdaságot, belső keresletet teremt. Évente keletkezhetnek a gazdaságban olyan plusz elkölthető források, amelyek évről évre megújulnak, s nem egyszeri bevételtöbbletet jelentenek. Leegyszerűsítve, olyan árukat kell termelni, amikért eddig súlyos dollár- és eurómilliárdokat fizettünk ki. Ilyen mindenki által jól ismert és naponta igénybe vett áru az energia.
Minél kevesebb energiát vásárolunk külföldről, és minél többet termelünk meg mi, magyarok saját magunknak, annál több jövedelem marad fenntartható módon az országban. Mivel nincsenek hatalmas olaj- és gázmezőink, s ezek az energiaforrások a legújabb kutatások szerint is pár évtizeden belül kimerülnek, Magyarországnak a megújuló energiákra kell fókuszálnia. Természeti adottságaink kiválók, a geotermikus energia, a biomassza, a szélenergia ki- és felhasználásához, mezőgazdaságunknak pedig van annyi potenciális kapacitása (alacsony termőképességű területeken energianövények termesztése), aminek segítségével nem ábránd az energiafüggőségünk drasztikus csökkentése, 10-15 év múlva megszűnése. Ezen lehetőségek megvalósítása megoldhatják ugyan energiaellátási gondjainkat, de joggal kérdezheti a tisztelt olvasó, hogy mégis a mindennapokban ezt ő milyen módon fogja érzékelni? Gondolkodjunk tovább együtt…
Ha magunk termeljük meg a szükséges energia nagy részét, az komoly mennyiségű pénzt hagy a magyar gazdaságban – javul a külső egyensúly, munkát ad a belső piacokon, fejlődnek a magyar kis- és középvállalkozások, munkahelyek jönnek létre. Már rövid távon is érzékelhetően nő a családok jövedelme, ami szükségszerűen életszínvonal-növekedést indukál. Ha dinamizálódik a gazdaság, akkor túlteljesülnek a jelenleg túlbecsült költségvetési bevételek, ami adócsökkentésre – elsősorban a munkát terhelő adó és járulék drasztikus csökkentésére – teremt alkalmat. Javul az adómorál, mivel már egyre kevesebben érzik úgy, hogy vagy adóznak, vagy túlélnek. A fogcsikorgatva kiszélesíteni szándékozott adózói kör magától kiszélesedik. Van esély rá, hogy drasztikusan csökkenjen az adóeltitkolások száma, hiszen csökken a potenciális elkövetők száma is. Ezután és csak ezután várhatja el a hatalom az átlagembertől, az adózási szempontból megtisztult társadalom többsége az egészétől a jogkövető magatartást.
Megkerülhetetlen kérdés az Európai Unió által biztosított fejlesztési források témaköre is.
Az utóbbi években már fel sem kaptuk a fejünket arra a hibás gyakorlatra, hogy uniós támogatásokat külföldi áruk tömeges megvételére és külföldi szolgáltatások vásárlására fordítottuk, amely zömmel külföldi nyertes pályázók bevonásával történt. A gond ezzel a gyakorlattal, hogy a támogatás ezekben az esetekben csak technikai volt. A pénz csak érintette az országhatárt, szalutált egyet, majd szélsebesen elhagyta kis hazánkat.
Uniós tagságunk legfőbb anyagi érve, a támogatások nagy része nem maradt egy percig sem az országban, pedig nagy szükségünk lett volna rá. A magyar (zöld)banknak kiemelt szerepet kell kapnia ezen meglévő fejlesztési források elosztásában is. Egyrészt egy bank szabadságfokát alapvetően meghatározza az elérhető és felhasználható források nagyságrendje, másodsorban olyan gazdasági intézményrendszer felállítása a célszerű, ahol a lehetőségek és a szándékok nem kioltják, hanem erősítik egymást. Ha a bank osztja el az erre szánt európai forrásokat és támogatásokat, a banki hitelezési tevékenységével kiegészítve már jelentősen növelhető a forrásfelhasználás hatékonysága. Nem az a cél, hogy elmondhassuk, milyen jól lehívtuk az uniós támogatásokat, hanem az, hogy azok hasznosulását maximálisan garantálhassuk.
A magyar (zöld)bankot haladéktalanul meg kell alapítani, és a negyedik negyedévben már valós tevékenységet kell végeznie. A banknak a következő kormány karizmatikus zászlóshajójává kell válnia. Amennyiben nincs felruházva a szükséges jogosítványokkal, amennyiben nem élvezi a politika elsöprő bizalmát, úgy tevékenysége elsorvad, és végül elvész a különböző érdekcsoportok egymást kioltó tevékenységének gyűrűjében. Megalakulását követően a zöldbanknak haladéktalanul fel kell vennie a kapcsolatot azon nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, amelyek piacon kívüli, hosszú lejáratú forráshoz képesek juttatni a bankot (EIB, EBRD stb.).
A banknak olyan kötvényprogramot kell beindítania, amely a likvid pénzügyi piacokról képes forráshoz juttatni a bankot, csökkentve ezzel az államra háruló pénzügyi terheket, s szélesítve, megnövelve a pénzintézet magyar gazdaságba történő pénzpumpálásának lehetőségeit.
Joggal merül fel a kérdés, hogy mégis mekkora összeg szükséges az elinduláshoz. Megéri-e az államnak ez a beruházás? Mennyi idő alatt térül meg ez mindannyiunknak?
Válaszaink talán meglepők lesznek. Ebben az évben elegendő néhány tíz milliárd forintos állami tőkebefektetés (a következő években mindez pár száz milliárddá kell hogy duzzadjon), amely azonban egy éven belül már a központi költségvetés szintjén is megtérülő befektetéssé válhat. Nézzük, hogyan!
A Magyarországon jellemző import gázár alapján, amennyiben a megújuló energiák részaránya tíz százalékkal növekszik a következő öt évben, az évente jelentkező megtakarítás elérheti a százmilliárd forintot. Ennyi jövedelem jelentkezhet évente, megújulóan a magyar gazdaságban. Ennyi a zöldbank programja közvetlen hozzáadott értéke, ezt termeljük meg minden évben magunknak, ahelyett, hogy behoznánk külföldről. Feltételezzük, hogy az állam elvonási mértéke negyven százalékra csökken, így a bank tevékenysége révén folyamatosan, minden évben negyvenmilliárd forint pluszbevétele keletkezik az államnak.
Haladjunk tovább, és nézzük a beruházások egyéb hatásait! A vállalkozóknak juttatott, beruházásokra fordított hitelek révén évi tízmilliárd forintos nagyságrendben plusz állami adóbevétel jelentkezik. A lakosságnál csupán a beruházás áfavonzatával kalkulálva évente szintén több tíz milliárd forint állami pluszbevétel generálódhat. Nagyvonalúak voltunk, s nem számoltunk sem a bank nyereségével, sem a növekvő foglalkoztatásból adódó többlet-adóbevételekkel, a növekvő elkölthető jövedelmek belső fogyasztást gerjesztő hatásával (ami tovább növeli a foglalkoztatást). Egészen világosan látható, hogy állami szempontból ez egy bombaüzlet. Zárásként pedig tegyük hozzá: ugye, nem csak tíz százalékkal szeretnénk növelni a megújuló energiák arányát?
Sürget az idő. Nagy ívű, mégis a legkisebb részletekig kidolgozott, a meglévő energiaforrások hatékonyabb felhasználását, új típusú, környezetbarát és fenntartható energia-előállítási programokat kell indítani. Részben azért, hogy a méretgazdaságosság okán olcsón lehessen a pénzeket a támogatottakhoz eljuttatni, részben azért, hogy érezhető változás álljon be az energiafüggőség csökkentésében; a fizetési mérleg hiányának mérséklésében; a nemzeti jövedelem mérhető emelkedésében; a családok jövedelmi helyzetében, az életszínvonalban; a foglalkoztatásban; az uniós támogatások Magyarországon megmaradó hasznosulásában; a vidékfejlesztésben; a mezőgazdaság helyzetbe hozásában.
Itt az idő!

A szerzők közgazdászok