Családbarát kormányra van szükség

Magyarországon választások közelegnek. A családok is azt várják, hogy sorsuk jobbra forduljon, s hogy családbarátabbá váljék a közélet. A KSH-adatok szerint a nagycsaládosok 80 százaléka él a létminimumon vagy az alatt. Ez a vékony társadalmi réteg neveli az összes gyermek több mint egynegyedét. A jelenlegi demográfiai helyzetben a kormánynak ezt a vékony, de annál fontosabb teherviselő réteget a tenyerén kellene hordoznia. A fenyegető demográfiai katasztrófa árnyékában a családpolitikának vezető szerepet kellene elfoglalnia. Sajnos az utóbbi években a gyermekszülést serkentő intézkedések elmaradtak.
De mi is történt a családokkal az elmúlt négy esztendő folyamán?
2006. szeptember 16-án a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) szervezte az év legnagyobb civil utcai békés demonstrációját. A követelések között az oktatásban és az egészségügyben tervezett megszorítások, valamint az érdekegyeztetés hiánya szerepeltek. Emlékezzünk, az őszödi beszéd a tüntetést követő napon került nyilvánosságra, utána zavaros időszak következett, utcai harcok fémjelezték a közéletet, de egy addig példa nélkül álló civil összefogás is megvalósult. Az egészségügyi szakmai kamarák, szakszervezetek, a civil szervezetek, a NOE együtt tiltakoztak, és a hatalom a tüntető szervezetekkel tárgyalásokba kezdett. Érdemi eredmény nem születhetett, hiszen a társadalom életét érdemben befolyásoló döntéseket a társadalom feje felett a miniszterelnök és a köré csoportosuló pénzügyi körök hozták meg.
Elkezdődött a reformdiktatúra. 2007 szeptemberében a NOE a többi tiltakozó szervezettel egyetemben már egy több tízezres demonstrációt tartott. Emlékezzünk a Parlamenttől a Kerepesi úti temetőig tartó élőláncra, amellyel az akkori egészségügyi kormányzat munkájára utaltunk. Egyik legfontosabb követelésünk az egészségbiztosítás privatizációjának a leállítása volt.
Úgy tűnt mindannyiunknak, hogy felébredt a társadalom, ráeszmélt arra, hogy mekkora baj fenyegeti. Az úgynevezett szociális népszavazás a kormányt meghátrálásra kényszerítette, nemcsak a vizitdíj és a tandíj bukott el, hanem az OEP privatizációját lehetővé tevő törvényt is visszavonták. Amennyiben megvalósult volna a tb privatizációja, akkor a nemzetközi pénzügyi intézmények számára átadott, tőzsdére vitt járulékaink (mert ez volt tervbe véve) a válság miatt manapság vagy 30-40 százalékkal kevesebbet érnének… A választás előtt nem árt emlékezni ezekre a mozgalmas hónapokra.
2008 folyamán sem javult a helyzet, a folyamatos áremelkedések miatt a családok helyzete egyre nehezebb lett. A nagycsaládos adókedvezmény már korábban a gyermekenként adott havi tízezer forintról négyezerre csökkent. A 2009-es évi adóváltozások (szuperbruttósítás) a családok többségét még nehezebb helyzetbe hozta. Hiába bukott meg az Alkotmánybíróságon az ingatlanadó és a családi pótlék adóalapba vonása, az áfatörvények változásával a családok többsége rosszabbul járt. Méghozzá annál inkább, minél több gyermeket nevel. A nagycsaládosok az a társadalmi réteg, ahol egy keresőre a legtöbb eltartott jut. A kereső a gyermekei fogyasztása után is befizeti az áfát. Egy négygyermekes apuka tehát így ötszörösen fizeti meg az áfát.
Sajnos kimondható, hogy jelenleg nem létezik családpolitika, csak szegénypolitika, de az is elégtelen. Itt is változásra van szükség. Ha nem történik semmi, akkor néhány évtized múlva nem lesz, aki megtermelje a most aktív korúak nyugdíját és egészségügyi költségeinek fedezetét!
Egy következő kormány legsürgősebb feladata az lesz, hogy az ország elkerülje a csődöt. Ugyanakkor biztosan lesz néhány olyan gond, amihez sürgősen hozzá kell nyúlni. Mindenesetre prioritások megállapítására szükség lesz, jó lenne, ha a családok érdekét figyelembe vennék a döntéshozók. A következőkben néhány sürgető problémát említenék. Sok ezer családot fenyeget a kilakoltatás veszélye. Az nem helyénvaló, hogy a bankok a hitelválság terhét egyedül a lakosságra hárítják át. Hiszen elhibázott üzletpolitikájuk is oka az előállott helyzetnek. A média még most is tele van ilyen-olyan személyi hitelhirdetéssel, s bizony a tájékozatlan, de megszorult emberek nem képesek minden esetben eligazodni az apró betűk dzsungelében. Egyszerűen jobb szabályozásra van szükség, a feladat az új kormányra vár, a régi ezt nem tudta megoldani.
Az otthonteremtés vonatkozásában is sürgős lépésekre van szükség. Egyértelműen családellenes intézkedésnek fogható fel a szocpol beszűkítése. Az építőipar többek között emiatt is válságban van, az újraindítás nem csak a családok alapvető érdeke. Jelenleg a legtöbb gyermeket vállaló, építkezni szándékozó családok reménytelen helyzetben vannak.
Egészen elképesztő, hogy ebben a nyomorúságos helyzetben a kormány megadóztatja az adományokat. Az adományozási kedv 70 százalékkal csökkent! A morálisan romboló hatás felmérhetetlen. Ezt a rendkívül káros intézkedést minél hamarabb el kell törölni. Gondoljunk bele, hogy az előző parlament egy ilyen intézkedést képes volt tavaly megszavazni!
Valószínűleg a gyes visszaállításának sem lenne nagy a költségigénye. Azzal, hogy az anyákat az ilyesfajta hibás intézkedésekkel visszakényszerítik a munkaerőpiacra, sok esetben csak a munkanélküliek számát növelik. A tapasztalatok szerint optimális esetben az első három életévében a gyermeknek legjobb helye az anyja mellett van. Ekkor alakulnak ki szocializációjának alapjai, az ekkor szerzett élmények a későbbi viselkedéskultúrát is meghatározzák. Ezért volt európai szinten is iránymutató annak idején a gyes-gyed rendszer bevezetése. Az évtizedek alatt sok minden megváltozott, ezért szakemberekkel történő konzultációt követően a rendszer korrigálására bizonyosan szükség van, de kerülendő, hogy csupán financiális szempontokat vegyenek figyelembe.
Régóta tervezik a részmunkaidő elterjesztését. Valószínűleg nem kerülne sokba, hogy a cégeket ösztönözzék a rész- és távmunka alkalmazására. Sokgyermekes anya juthatna vissza ez által a munkaerőpiacra. Skandináviában a részmunka aránya negyven százalék, nálunk négy százalék alatt van!
A nemzetközi tapasztalatok alapján egy társadalom reproduktív képessége leginkább a családtámogatási rendszer hosszú távú kiszámíthatóságától és biztonságosságától függ. Az utóbbi években leginkább ez az elv sérült. A következő kormánytól sokan várják, hogy lerakja egy kiszámítható, ciklusokon átívelő családtámogatási rendszer alapjait.
Hosszabb távon a családi pótlék differenciált jellegű, a gyermekszámot jobban figyelembe vevő megemelésére is szükség lenne. Számos olyan nagycsalád van, ahol már utolsó tartalékaikat is felélték. Egyet lehet érteni azon törekvéssel, amely a családi pótlék juttatásánál figyelembe veszi a gyermek iskoláztatási viszonyait.
Feltétlenül meg kell változtatni az adótörvényeket. Adórendszerünk súlyosan gyermekellenes, ugyanis a leginkább túladóztatott réteget a gyermeket vállaló családok jelentik. A gyermek létminimuma adómentes kellene hogy legyen. Első lépés lehetne a gyermekek után járó adókedvezmény jelentős és differenciált megemelése. Családbarát adózásra lenne szükség, ez megvalósítható az szja rendszerében, de a családi adókedvezmény is cél lehet. Az a lényeg, hogy az adórendszer ne hagyja figyelmen kívül az eltartottak számát.
Láthatjuk: alapvető szemléletváltásra van szükség. A felmérések szerint Magyarországon ma azt tekintik boldog embernek, akinek házastársa és gyermekei vannak. Erre a gondolkodásra biztosan lehetne építeni. Csak ehhez olyan kormányra van szükség, amelyik akar és tud is változtatni.

A szerző a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke