Dübörgő gazdaság helyett államcsőd és óriáshitel

Államcsőd, kilakoltatás, többszörösére ugró rezsiszámlák – nagyjából ezekkel a szavakkal is leírható mindaz, amit a szocialisták gazdaságpolitika címén műveltek nyolc év alatt az országban. A felelőtlen költekezések és utána a drákói megszorítások árát mindannyian a saját bőrünkön érezhettük meg.

Sikerkommunikáció. Habár az Új Magyarország fejlesztési terv végrehajtási ideje a feléhez közelít, a rendelkezésre álló keretből mindössze tizenkét százalékot sikerült lehívnunk, és ennek is csak egy része jutott el a pályázókhoz. A támogatandó beruházások kiválasztásával kapcsolatban az Állami Számvevőszék súlyos kritikákat fogalmazott meg. Ráadásul a regionális fejlesztési tanácsokban ma is a koalíciós pártok delegáltjai adják többséget, így a területfejlesztési programok forrásai felett is a lényegében pártapparátus dönt. A lekötött pénzek mindössze 27 százaléka jutott közvetlenül a vállalkozásokhoz, holott a gazdaságfejlesztési programoknál érvényesülhettek volna az új munkahelyek megteremtésére irányuló elképzelések.

Elvesztett agrárpiacok. Bár a szakértők körében egyetértés van a tekintetben, hogy hazánk természeti adottságaiból, történelmi hagyományaiból adódóan nem nézheti karba tett kézzel, miként megy tönkre az ország mezőgazdasága és élelmiszeripara, a most leköszönő kormány mégis ezt tette az elmúlt nyolc esztendőben. Uniós csatlakozásunk után az ágazat gyengülése óriási volt. Az is egyértelmű vált, hogy a külföldiek leginkább a piacunkat akarták megvenni, amikor felvásároltak egy-egy privatizációra felajánlott élelmiszer-feldolgozó vállalatot. Emellett egyre erőteljesebbé vált az élelmiszer kiskereskedelemben a feldolgozott import termékek aránya. Eközben Magyarország mindinkább agráralapanyag-termelő országgá válik. Szégyenszemre már cukorból és sertéshúsból is importra szorulunk. Nemcsak a külpiac, hanem a hazai piac jó részét is elveszítettük.

Bezárt szárnyvonalak. Az MSZP ígérete szerint 2010-re minden jelenleg ismert gyorsforgalmi út elér majd az országhatárig. Ezzel szemben az M2-es, M3-as, M4-es és M6-os nem épült meg idáig. Egy Világbank által készített felmérés szerint három ország közúthálózatának állapota akadályozza lényegesen a kereskedelmi forgalmat Közép- és Kelet-Európában, ez a három állam Albánia, Románia és Magyarország. A 31 240 kilométeres magyar országos közúthálózat több mint a fele kifejezetten rossz állapotban van. A szocialisták vállalták, hogy elindítják az átfogó vasútfejlesztési programot, amelynek révén minden nagyvárosba 160 kilométeres sebességgel járhatnak a vonatok. Ezzel szemben a legjobb állapotú, Budapest–Hegyeshalom vonalon hosszabb a menetidő, mint tíz évvel ezelőtt. A vidéki szárnyvonalak közül számosat bezártak, és ezek az intézkedések megtakarítás helyett veszteséget hoztak a vasútnak.

Versenyképes gazdaság, takarékos állam, csökkenő újraelosztás, mérséklődő államadósság, először 2008-as, majd 2010-es, végül 2014-es euróbevezetés – többek között ezt ígérték a szocialisták 2002-ben és 2006-ban, ám a nagy ívű elképzelésekből nem valósult meg semmi. Ami történt, az mindennek az ellenkezője volt. Tavalyelőtt ősszel csak a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió óriáskölcsöne tudta megmenteni hazánkat az államcsődtől, mivel a korábbi évek felelőtlen gazdaságpolitikája, a megduplázott államadósság és a hiteltelen költségvetések miatt kialakult bizalmatlan befektetői légkörben még latin-amerikai szintű kamatok mellett sem akadt gazdája a magyar államkötvényeknek. A megszorítások több hullámban követték egymást, aminek eredményeként a magyar gazdaság növekedése már jóval a válság előtt lényegében leállt.
A magyar kormány gazdaságpolitikája miatta környező régió országai gyors tempóban előztek le minket. A versenyképességi listákon nyolc év alatt több mint negyven helyet zuhant Magyarország. Ma hazánkban a legmagasabb az infláció az egész unióban, és a banki kölcsönök kamatterhei Románia után nálunk a legnagyobbak. Eközben az ország adósságállománya több mint a duplájára hízott, így minden egyes magyar lakosra ma több mint kétmillió forintnyi államadósság jut. A szocialista ígérethalomból szemezgettünk.

„Ha azt akarja, hogy vége legyen a hazudozásnak, és az utánunk következő nemzedékek is büszkék lehessenek ránk, akkor szavazzon az MSZP-re. Csökkenő pályára állítjuk az államadósságot. Megteremtjük az államháztartás egyensúlyát.”

2002 óta az ország bruttó adóssága a külföld felé 81 631 millió euróval, azaz több mint 22 ezer milliárd forinttal növekedett. Az államháztartási hiány leszorítása, ezzel együtt pedig az államadósság csökkenő pályára állítása minden évben szerepelt az ígéretek között, s a folyamatossá vált megszorítások hivatkozási alapja is a megbomlott egyensúly volt. A takarékos és felelős állami gazdálkodás helyett azonban olyan költekezést folytatott az állam, amelynek fedezetét a folyamatosan felvett, újabb és újabb hitelek biztosították. A felelőtlen gazdaságpolitika nyomán tavaly év végén már a nyolc évvel ezelőtti szint két és félszeresét érte el a magyar állam tartozása. A GDP-hez mért adósságot az Orbán-kormány 52 százalékra szorította vissza;, ez mára megközelíti a 80 százalékot, s eladósodottságunk idén tovább emelkedik. Tavaly az összes társasági adóbefizetés háromszorosát, 1161 milliárd forintot kellett az államadósság után fizetendő kamatokra fordítanunk, idén hasonló kiadás terheli a büdzsét, de 2013-tól már az 1240 milliárd forintot is meg fogja haladni a kamatfizetési kötelezettség.
A megszorítások közben egyre nagyobbak lettek: míg 2003-ban „mindöszsze” 80 milliárd forintos kiigazításra volt szükség, addig 2006-ban már nem kevesebb, mint ezermilliárd forintos lyuk tátongott a költségvetésben. 2002 óta öt megszorítócsomaggal kellett szembesülnie a lakosságnak és a vállalkozásoknak. Eközben az inflációban Európa első helyezettje lettünk: ma Magyarországon a legnagyobb ütemű a drágulás, amely 2002 óta összesen 53 százalékot tett ki, vagyis a béremelkedéseket lényegében lenullázta.

„A forintot felváltja az euró 2008-ban.”

A sodródó gazdaságpolitika a kormányzat euróbevezetési ígéreteiben is testet öltött. Az ellentmondó nyilatkozatok tovább tépázták hazánk hitelességét. Míg Medgyessy Péter 2008. január elsejei euróbevezetést hirdetett meg, nemzeti ügynek nevezve a mielőbbi váltást, 2004-ben a kabinet már 2010-es dátumot tűzött ki. Ehhez a célhoz még akkor is ragaszkodott, amikor gazdasági mutatóink alapján világossá vált: további évekre van szükségünk a feltételek teljesítéséhez. 2006-ban aztán ismét fordult a kocka, akkor Gyurcsány Ferenc „véleménynyilvánító népszavazást” hirdetett meg az euró átvételéről. A kezdeményezésből nem lett semmi, sőt újabb és újabb céldátumok hangzottak el, és ezek már 2012–2015 között jártak. Jelenleg nincs hivatalos csatlakozási időpontunk, sőt még annak a határideje sincs kijelölve, hogy mikor kívánjuk meghatározni a tervezett belépésünk dátumát.

„Ha azt akarja, hogy Magyarország felemelkedjék, szavazzon az MSZP-re!”

Az utóbbi hét esztendőben hazánk óriási lemaradást halmozott fel versenytársainkhoz képest. A GDP-adatokból jól látszik, hogy amennyiben hazánk nem tért volna le a 2002-ig követett pályáról, akkor ma 23-25 százalékkal volna fejlettebb a magyar gazdaság. Az előrejelzések szerint hazánk idén is a legsúlyosabb gazdasági visszaeséssel szembesülő országok közé tartozik, s a kilábalás a térségi országokhoz viszonyítva is később kezdődik meg nálunk. Erre az esztendőre a prognózisok a magyar gazdaság 0,3-2 százalékos további zsugorodását jósolják, ami a legrosszabb teljesítmény a térségben, s a második legrosszabb a feltörekvő piacok országai között. A 2004 óta készülő konvergenciaprogramokban egyvalami azonban állandó elem maradt: mindig két év választott el minket a fellendüléstől.

„Az elmúlt húsz év legnagyobb adóreformját hajtjuk végre.”

Az MSZP nyolc évig folyamatosan azt hangoztatta, hogy jelentős adócsökkentésre készül. Az ígéretből végül semmi sem lett, mérséklés helyett rendre a közterhek növelését volt kénytelen elszenvedni a lakosság. Gyurcsány Ferenc színre lépésével szinte mindennapos témává vált az adócsökkentés, 2005 végén ötéves programot foglalt törvénybe ezzel kapcsolatban az MSZP–SZDSZ parlamenti többsége. A 2006-os választások után a Gyurcsány-kormány legelső lépései között szerepelt e jogszabály visszavonása, majd kisvártatva addig ismeretlen adófajtákkal kellett megbarátkoznunk. A szocialisták irányította kabinet szinte azonnal növelte a munkáltatói járulékot és az áfát, bevezette a házipénztáradót, a kamatadót, az elvárt adót, a cégekre, valamint a magánszemélyekre pedig négyszázalékos különadót vetett ki. A 2009-es adólépések már Oszkó Péter nevéhez fűződnek. Az adótanácsadóból pénzügyminiszterré vált szakember bevezette az úgynevezett szuperbruttósítást, amit a tárcavezető az utóbbi húsz év legnagyobb adócsökkentésének nevezett, számos szakmabeli pedig a legnagyobb átverésnek. Szintén tavaly fogadott el törvényt az Országgyűlés MSZP– SZDSZ-es többsége a vagyonadóról és a családi pótlék tulajdonképpeni megadóztatásáról. Utóbbi kettőt azonban az Alkotmánybíróság (AB) megsemmisítette. Akárcsak a házipénztáradót, az elvárt adót és a luxusadót. Az, hogy a lakosság és a vállalkozások nem nyögnek tűrhetetlen adóterheket, nem a szocialista kormányoknak, hanem az AB-nek köszönhető.

„Lassan mondom, hogy az ország minden választópolgára megértse, megértse Orbán Viktor is: nem lesz fogyasztóigázár-emelés.”

Klasszikussá, ezerszer idézetté vált a fenti mondat, ami a 2002-es választások idején hangzott el Lendvai Ildikó, az MSZP akkori helyettes frakcióvezetője szájából. Nem meglepő módon azonban a szocialista kormány nem tudta megtartani ígéretét, s csak az utóbbi négy évben mintegy tíz alkalommal növekedett a fűtőanyag tarifája. Nyolc évvel ezelőtt egy köbméter gázért a lakosságnak – áfa nélkül – még 39 forintot kellett fizetnie, ma már 107 forintba kerül ugyanekkora mennyiség. Különösen az utóbbi évek hoztak komoly drágulást: a 2006-ban fizetett köbméterenkénti 54,8 forintos díjat 2007-ben 75,7, 2008-ban pedig 93,1 forint követte. Ráadásul a gáz drágulása számos más energiaforrás árának emelésére is kihat, elsősorban a távfűtésre és a villamos energiára. Az áram ára nyolc év alatt csaknem a kétszeresére nőtt.

„A lakások védelme kiemelten fontos ügyünk.” „Megvédjük a devizahiteleseket.”

A kormány képtelen volt megoldást találni a munkahelyük elvesztése miatt nehéz helyzetbe kerülő adósok problémáira. Bár a Pénzügyminisztérium kidolgozott egy teherkönnyítő intézkedéscsomagot, annak teljes csőd lett a vége. A bajba jutott adósoknak szánt állami mentőövet több százezer nehéz helyzetbe került adósból mindössze háromszázan tudták igénybe venni. Az állami segítség elmaradásának meg is lett az eredménye. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének legfrissebb adataiból kiderül, hogy 2008-ról 2009-re kilencven százalékkal ugrott meg a pénzintézetek által már végrehajtásra továbbadott tartozásokban szereplő lakások száma. A végrehajtási eljárás alá vont ingatlanok ugyanezen idő alatt 26 százalékkal, az egyéb eljárás alá vont ingatlanok pedig 384 százalékkal szaporodtak. Tavaly összesen 19 116 lakás és ház került végrehajtás vagy egyéb tartozásrendezési eljárás alá.
A válság igazán a zavarosban halászóknak kedvezett. Egész iparág épült a fizetésképtelen adósok ingatlanjainak megszerzésére. A lakásokat a piaci ár töredékéért vették meg a szorult helyzetben lévő embereket kihasználó bűnözők. Ők a mai napig nem kapták meg a büntetésüket.
Az adósok télen fellélegezhettek néhány hónapra, akkor ugyanis árverezési és kilakoltatási moratóriumot rendelt el a kormány. A tilalmaknak azonban hamarosan vége, és az emberek jó részének helyzete továbbra is megoldatlan. A civil szervezetek szerint heteken belül nyolcezer ember otthona kerülhet veszélybe. A fizetésképtelen emberek a napokban kapják kézhez a leveleket, amelyekből megtudják, hogy mikorra kell összekészíteniük a holmijukat, és mikor kell bezárniuk maguk mögött az otthonuk ajtaját.