Fortuna keze, Rooney bokája

Gyakran hallani, ritkábban tapasztalni, hogy Fortuna hoszszú távon amennyit ad egy csapatnak, annyit el is vesz tőle. A labdarúgó Bajnokok Ligája 1999-es fináléja és 2010-es negyeddöntője után hajlamos az ember hinni az efféle ábrándokban, hiszen előbbi alkalommal a Manchester United verte 0-1-ről fordítva, a hosszabbításban 2-1-re a Bayern Münchent, kedden pedig a bajorok vágtak vissza, ugyancsak a 92. percben rúgva a győztes gólt. Csakhogy míg „az” a meccs maga volt a sporttörténelem, a beteljesülés, addig ez még csak fél siker. Bár több, mint félsiker.
Akkor Basler a 6. percben szerzett vezetést a későbbi vesztesnek, most Rooney már 80 másodperc elteltével. Az az előny 84 percig tartott, ez 75-ig, mert Ribéry szerencsés, éppen Rooneyn megpattanó szabadrúgással egyenlített. (Az a Gary Neville kezezett előtte, aki már tizenegy esztendeje részese lehetett a barcelonai diadalnak.) Van der Sar addig mindent védett, persze ő sem akárki, 1995-ös BL-győztes – a jelenlegi Bayern-tréner, Louis van Gaal dirigálásával az Ajaxszal. Az egyik holland bizonyára soha nem örült még így a másik bajának, mint a 92. percben, amikor Olic nem is betört, inkább beoldalgott a tétova védők között, és egy lövőcsel után a bal alsó sarokba passzolt.
Ilyen meccsek után mondja az egyik tréner, hogy megérdemelték a győzelmet, a másik pedig, hogy megérdemelték volna. Mint most. A rendre visszafogott és savanyú Van Gaal magához képest szélsőségekre ragadtatta magát, így áradozott: „Hihetetlen volt, ahogy megkaptuk az első gólt, tíz perc kellett hozzá, mire felocsúdtunk a sokkból. De az is hihetetlen volt, ahogyan ezután futballoztunk. Az első félidőt is uraltuk, a másodikban pedig mindent megpróbáltunk, mindent kiadtunk magunkból, nagyon büszke vagyok a játékosaimra.” Sir Alex Ferguson kevésbé az, bár első mondatában leszögezte: „Nyerhettünk volna. Magunkat vertük meg, mert nem játszottunk jól, rengeteg labdát eladtunk. A Bayern nagy erőket mozgósított, de első góljához szerencse kellett, a második pedig maga volt a szörnyűség.”
A bajt tetézendő, Rooney az utolsó akciónál már a földön feküdt, majd fél lábon ugrándozva hagyta el a pályát. Bokasérülése nagyobb riadalmat keltett, mint az 1-2 önmagában. Mi lesz, ha nem játszhat szombaton a Chelsea ellen? Sőt, jövő szerdán, a BL-visszavágón sem? – kérdezte aggódva fél Manchester. Mi lesz, ha ki kell hagynia a világbajnokságot is? – rebegte egész Anglia. A tegnapi brit lapok szóhasználata pontosan tükrözi az össznépi traumát: „Imádkozzunk” (Sun); „Anglia rémálma bekövetkezett” (The Times); „Hamupipőke története óta nem volt ennyire fontos egy ember lába” (Daily Mail). A németeknek azért igen, Arjen Robbené. Mert ha a visszavágóra ő is felgyógyul – miközben, mint tegnap kiderült, Rooney egy hónapos pihenőre szorul –, még édesebb és teljesebb lehet a bosszú.
A másik keddi negyeddöntőben, a francia ágon a Lyon 3-1-re legyőzte a Bordeaux-t.