Én nem tudom miért, de elfelejtettünk méltósággal, hitelesen hazudni – kezdte nyitóbeszédét Tárnoki néni azon a kampányrendezvényen, ahol Vörös Székfű megbízásából a baloldali érzelmű magyar populációt képviselte. – Szolidaritásunk juhtúrót sem ér. Képtelenek vagyunk összezárni. Tele vagyunk kiszivárogtatóval, és leghűségesebbnek hitt elvtársaink egymás után kötik a vádalkut az ügyészséggel. Köpnek, mint a vízfolyás. Van persze szép példa is. Zuschlag Jani köphetett volna a legnagyobbat, de visszanyelte a nyálát.
– Nincs szándékomban a populizmus fényében sütkérezni, mint bizonyos OV-nek, aki nem mer vitára kiállni sem Attilával, sem Lajossal, sem velem – mondta szigorúan az öreg hölgy. – Eszembe jut a párt hőskora, amikor Kádár beköpte Rajkot, őt Péter Gábor, azt meg Farkas Mihály. Kérdezem én: ha így folytatjuk, ki ússza meg? Jól látta Grósz elvtárs: nem a vörös-, hanem a fehérterror következik, ha mindenki a saját irháját próbálja menteni.
Ismét dübörgő taps tört ki, mert az öreg hölgy némi hatásszünet után az emelvényre szólította Esztikét.
– Itt ez az ártatlan gyermek, aki egyszer kezdeményezésünkre eltévedt a Rózsadombon, s akit első számú miniszterelnökünk majdnem megtalált. Ez a gyermek Kövér Laci karjaiba akar futni, mert a Fidesz megtévesztette. A Fidesz-bérenc sajtósok túlharsogják őt is. Mi meg védekezünk és visszavonulunk, mint Kutuzov. Pedig nem Moszkva ég, hanem mi magunk. Itt ez az Esztike, akit csak a legritkább esetben vágok nyakon, amikor OV-t dicséri, nemrégiben fél óra alatt hatvanegy kopogtatócédulát szedett össze a Fidesznek. Szerencsére mind hamis volt. Ti meg csak itt ültök, sétálgattok, s ha végre kinyögtök egy hazugságot, az olyan ványadt, hogy lesül a képemről a bőr. Pedig bátor és büszke férfiak jártak előttetek. Itt van Veres Jani, aki Dobolyi Alexandrával kiruccant Makaóra. Persze nem a Nobel-díjat nyerte el Makaón, mint Gorcsev Iván. Jani nem azért utazott oda. Hanem tudjátok, miért? Bedobott néhány magyaros trükköt Makaó sötét játékbarlangjaiban, és kifosztotta az összes félkarú rablót, akár Ali baba. Ezért fényképezték le Alexandrával kettesben a makaói főutcán. Ezzel kapcsolatban én ugyanazt mondom, mint tizenegypáradik Lajos: átkozott legyen, aki rosszra gondol. Legyetek tehát büszkék, ne húzzátok be a farkatokat. Sokan itt, a szépkorúak közül úgy látták, hogy Tárnoki néni kacsintott.
– Azt még OV sem állíthatja – folytatta –, hogy a félkarú rablók kispénzű nyugdíjasok vagy panelprolik. És odafigyeltetek, mint mondott Feri Szombathelyen a rohadt kiszivárogtatóknak? Ellenzékként meg kell keserítenünk OV minden percét, nehogy azt higygye, hogy a hatalom fenékig tejföl. Akkora mozgástere lesz, hahaha, mint egy kiszuperált üregi nyúlnak az állatkertben. De én ennél többről álmodom. Aki nekem még egyszer tisztes vereségről beszél, azt szemen köpöm. Tisztes vereség nincs, csak kitartás és győzelem.
Intésére ekkor talpig vörösbe öltözött a terem. A színpad mögött megjelent OV kivetített képe, akit szilaj, nekipirult ördögfiókák egy bugyborékoló forró vízzel teli csöbörből izzó vödörbe vetettek.
– A hatalom kell neki – dübörögte Tárnoki néni. – Hát akkor hajrá! Fürdőzzön benne. Mi, ifjú szocialisták majd aláfűtünk. Mert akárki akármit mond, méltók vagyunk elődeinkhez hetedíziglen. Szabadságot Angela Davisnek! Hol a Cavintonom? – fordult Esztikéhez. Bevette a Cavintont, mire szeme előtt minden vörösbe borult. – Akkor gyerünk. Van itt valaki, aki velem tart?
– Van!
– Hangosabban!
– Vaaaan…
– Akkor gyerünk – mennydörögte Tárnoki néni. – Húzzunk bele! Utánam srácok! Hogy hová? Azt nem tudom…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
