Oroszországhoz szeretne csatlakozni a kelet-ukrajnai Donec megye egyik határ menti kisközsége. A viszelkiek azzal indokolják kérésüket, hogy nem csupán a rokonaik, barátaik és ismerőseik, hanem még a halottaik is a nagy északi szomszédhoz kötik – írja a Moszkovszkij Komszomolec című napilap. A moszkvai újság helyszíni beszámolója szerint a viszelkiek vesszőfutása 1991-ben, az egykori szovjet birodalom felbomlásával kezdődött. A két ország közötti határvonalat ugyanis úgy jelölték ki, hogy Alekszandrovka település 14 portája Ukrajnához került, s önálló közigazgatási egységként a Viszelki nevet vette fel. Az egyedül élő Marija asszony háza pedig egyszerre két országhoz is tartozik, hiszen a hálószoba Ukrajna, a nappali és a konyha viszont már Oroszország területén fekszik, aminek köszönhetően a két faluban, de talán még a két országban is ő az egyetlen olyan kétlaki állampolgár, aki útlevél és vámvizsgálat nélkül közlekedhet a határ mindkét oldalán.
Viszelkiben ma alig harmincan, Alekszandrovkában viszont több mint kétszázan élnek, de a két település nem is a lakosság létszáma, hanem sokkal inkább az életfeltételek miatt különbözik egymástól. Az orosz részben ugyanis kórház, posta, több üzlet, kávézó működik, van vezetékes víz- és gázszolgáltatás, s az utakat is leaszfaltozták, míg odaát, az ukrán területen semmi nincs. Ebből következően a viszelkiek a bevásárlásaikat is Alekszandrovkában kénytelenek megejteni, ami viszont együtt jár az útlevél- és a vámvizsgálattal, sőt bizonyos fokú korlátozásokkal is. A vámosok ugyanis minden alkalommal személyenként csak egy-egy kenyeret és két liter tejet engednek át a határon, de azt is csak akkor, ha a vásárolt termékekhez a számlát is fel tudják mutatni. A cigaretta és a vodka viszont a tiltott termékek közé tartozik. Az orosz határőrök sok esetben azt is megteszik, hogy az ittas embereket félreállítják a határon, s csak akkor engedik tovább, ha kijózanodtak. A csempészőkkel viszont a határrendészek sem nagyon boldogulnak. A két falut elválasztó vasútvonalon keresztül éjszakánként a férfiak zsákokban csempészik át a búzát, a lisztet, a szenet, ami fölött a határőrök is általában szemet hunynak. Akit azonban néhány karton cigarettával és üveg vodkával kapnak el, nem ússza meg büntetés nélkül.
Gondot jelent a viszelkieknek az is, hogy a település temetője az orosz oldalon van. Így ha valaki meghal, nagyon sok utánajárásba kerül, amíg beszerzik az eltemetéséhez szükséges papírokat. Ráadásul a sírkertbe vezető út úgy kanyarog, hogy a gyászmenetnek kétszer is át kell lépnie a határt, ami együtt jár a kétszeri útlevél- és vámvizsgálattal, ami alól nem jelent kivételt az elhunyt sem. A vámosok a gyászolókat félreállítva, szabályosan megmotozzák a halottat. Megtapogatják a ruháját, sőt egy kissé még meg is emelik, hogy meggyőződjenek, nem rejtettek-e el kábítószert vagy más tiltott árut a koporsóban.
Alekszandrovka vezetése a kilencvenes évek végén már kezdeményezte a szétszakított település újraegyesítését, tíz hektár termőföldet ajánlva fel az ukrán részen levő 14 portáért cserébe. Ám mielőtt ez megtörténhetett volna, kitört a „narancsos forradalom”, amely után elhidegültek a két ország kapcsolatai. Így a kérdés lekerült a napirendről. Az új ukrán hatalom azonban, amely a két ország kapcsolatainak felmelegítése mellett foglalt állást, visszaadta az újraegyesülés reményét a viszelkieknek és az alekszandrovkaiaknak.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
