Nehéz közeledés

Míg egyes vélemények szerint Oroszország lényegében már a NATO kötelékébe tartozik, hiszen többet egyeztetnek vele, mint egyes súlytalan tagokkal, addig Moszkvában továbbra is erős fenntartásokkal kezelik az észak-atlanti szövetséget. Mint ahogy az euroatlanti közösség sem nagyon bízik Moszkvában. Az új orosz védelmi doktrína szerint a NATO fenyegetést jelent, míg a nyugati blokk folyamatosan igyekszik bekeríteni Oroszországot, s ha szünetekkel is, de folytatja a terjeszkedést kelet felé. „A két fél között rutinjellegű dialógus folyik, de mind az euroatlanti térségben, mind pedig Oroszországban megosztott a közvélemény a viszony jövőjét és tartalmát illetően. A NATO-n belül sem lehet nem észre venni, hogy eltérő a tagországok közelítése Moszkvához, mint ahogy ez Oroszországon belül is így van. Az egyik tábor szerint még mindig félni kell a NATO-tól, míg mások úgy gondolják, ez már a múlt, s a szervezet kimúlóban van” – fogalmazza meg az alapállást Fjodor Lukjanov, az Oroszország a globális világban című folyóirat főszerkesztője. A biztonságpolitikai szakértő szerint a viszonyulást nehezíti, hogy az identitását kereső NATO valódi ellenségkép híján nehéz időket él át, amelyhez járulnak még a transzatlanti viszonyban lévő súrlódások, s természetesen itt van még a hidegháborúból itt maradt örökség.
Oroszországnak határozottan nem tetszik, hogy különösen az euroatlanti térségben a biztonságpolitikai elképzelések kizárólag a NATO-ra alapoznak. Még nagyobb visszatetszést kelt, hogy az Egyesült Államok ezt a zárt klubot az ENSZ-szel egyenértékű globális szereppel ruházná fel. Ráadásul akciói során az észak-atlanti szövetség az elmúlt években már nemegyszer kerülte meg a nemzetközi jogot. Ehhez járul még, hogy Washington azért nem mondott le a NATO keleti bővítéséről, ami ugyancsak aggasztja Oroszországot. Az orosz biztonságpolitikai elképzeléseket ugyanakkor meghatározza Kína erősödése, jövőbeni mozgása, valamint a nemzetközi terrorizmussal szembeni egyeztetett fellépés igénye is. Mindezekből kiindulva Moszkva a NATO-hoz való viszonyulásban kettős célt követ. Egyrészt stratégiai kérdésekben fenntartja a párbeszédet az Egyesült Államokkal, ezzel párhuzamosan ugyanakkor koncentrál arra, hogy politikai, diplomáciai és katonai értelemben is a NATO ellensúlyának létrehozására törekedjen.
Oroszország nagy hangsúlyt fektet az európai biztonsági struktúra átalakítására, a Dmitrij Medvegyev elnök által előterjesztett, az oszthatatlan biztonságot célzó elképzeléseket azonban meglehetősen hidegen fogadta az ebben súlya csökkentését látó NATO. Fjodor Lukjanov ennek kapcsán kifejti, hogy az európai biztonság problémája néhány év múlva periferikus kérdéssé válik, a nagy dolgok ugyanis a világban már máskor történnek. Az elemző szerint az Egyesült Államok ezt már megértette, Oroszország kezdi érteni, míg Európa többi része még nem jutott el idáig.