Szervadományozás: kevés a műszer

A kórházak jelentős része nem rendelkezik a donorok kiválasztását, gondozását segítő műszerekkel. Sok helyen nincs pszichológus és olyan tájékoztató sem, amellyel elkerülhető lenne a hozzátartozók tiltakozása a transzplantációs célú szervkivétel ellen – derül ki az Egészségbiztosítási Felügyelet vizsgálatából.

Két műszíves. Egyszerre két kisgyermeket tartanak életben műszívvel, ilyen még soha nem fordult elő Magyarországon. Mindketten szívizomgyengeségben szenvednek, donorszervre várnak. Egy tíz hónapos kislány, Hanna pedig nemrég hagyhatta el a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetet, ahol megműtötték. Hazánkban ő a kilencedik gyermek, aki új szívet kapott.

Míg az uniós listán Spanyolország vezet, hazánk a középmezőnybe tartozik a szervadományozási hajlandóság szempontjából: a 16. helyen állunk a 26 adatközlő állam közül. A közép-európai régió tagországai közül hazánk csak Lengyelországot előzi meg az egymillió lakosra jutó donációk számát tekintve – olvasható az Egészségbiztosítási Felügyelet (EBF) jelentésében, amely a hazai kórházak transzplantációs céllal történő szervkivételének gyakorlatát vizsgálta. Ismert: Magyarországon a feltételezett beleegyezés elve érvényesül, amely azt jelenti, hogy mindenki, aki életében nem tett tiltakozó nyilatkozatot, beleegyezik szervei halál utáni eltávolításába. A gyakorlatban azonban az orvosok a felnőtteknél sem veszik ki a szerveket, ha hozzátartozójuk tiltakozik.
Érdekes, hogy míg nemzetközi viszonylatban a donorokból eltávolított szervek esetében 97,87 százalékban megvalósult a transzplantáció, ez az arány hazánkban csak 78,01 százalék volt 2008-ban. A vizsgálata megállapította azt is: a kérdőívekre választ adó kórházak 16 százalékában nem működik a törvény által előírt agyhalált megállapító bizottság, s ezek közül kettő országos hatáskörű intézmény.
Feltétlenül szükséges a diagnosztikai eszközpark fejlesztése – szögezi le a jelentés. Az agyhalottak hosszú megfigyelési idejét kiváltó háromfajta műszeres vizsgálat közül ugyanis csak az intézmények kevesebb mint felében található meg legalább az egyik. Más, esetlegesen szükséges vizsgálatok, például mellkasröntgen, szívultrahang sokszor nem érhető el ügyeleti időben. Az intenzív osztályok 35 százaléka nem rendelkezik a transzplantációról szóló írásos tájékoztatóval, és pszichológust sem foglalkoztat – pedig minél tájékozottabbak a hozzátartozók, annál kisebb az esélye, hogy tiltakozásuk miatt meghiúsul a transzplantáció.