Lincoln születésének bicentenáriumára alkotta 2007-ben Jones a Serenade-ot, amely egy trilógia része. Utolsó darabját – a Fondly Do We Hope… Frequently Do We Pray című egész estés koreográfiát – tavaly év végén készítette el, amikor az Egyesült Államok élén már fekete elnök állt. Jones célja választ találni arra a kérdésre, mit jelent nekünk, huszonegyedik századiaknak a történelem. Jones minden idők legnagyobb amerikai hőseként tekint Lincolnra, hiszen neki köszönhető az amerikai rabszolga-felszabadítás, amely a koreográfus dédszüleit is érintette. Az előadást végig átjárja személyes kötődése, egy gyerekkori családi kirándulás élménye Richmondban.
A Serenade-ban fontos szerepe van a tánc mellett a textualitásnak, a zenének és a vizuális elemeknek. Erősen szövegcentrikus előadásról van szó: Walt Whitman-versek, Abraham Lincoln beszédeinek töredékei mellett Jones saját gondolatfoszlányai és nemzeti dalok váltják egymást. A táncosokhoz csatlakozó zenészek is tökéletes mikrokozmoszt hoztak létre. Lisa Komara expresszív, drámai hangja, Wynne Bennet zongorista és Christopher Antonio William Lancaster csellista érzelemdús játéka felerősítette a színpadi történések üzenetét. Janet Wong polgárháborús katonák fotográfiáiból és Richmond romjainak képeiből öszszeollózott videói is feszültséget árasztanak. Mind a tíz táncos különleges egyéniség – nemcsak nemzetiségüket tekintve, hanem technikai téren is –, akik minden egyes mozdulatot saját szájuk íze szerint formálnak meg, nem akarnak egyformák lenni, egyformán emelni a kezüket vagy nyújtani a lábukat. A Serenade sokszor repetitív, mégis dinamikus mozdulatsorokból épül fel, amelyből harcok, egyéni életutak, családi sorsok is kirajzolódnak.
A Serenade európaiak számára nem könnyen emészthető az USA történelmének ismerete nélkül. Bill T. Jones darabjában nemcsak a hazafiasság vagy Lincoln személye előtt tiszteleg, erősen kritizálja a háborút, az értelmetlen rombolást. Választ is talál az előadásban feltett kérdésére: a történelem mi vagyunk, mi hordozzuk magunkban és adjuk tovább ezt az életleckét. Az előadást sem a pátosz, sem az irónia nem uralja el: objektíven, távolról szemlélve mesél.
(Bill T. Jones/Arnie Zane Dance Company: Serenade/The Proposition. Koreográfus: Bill T. Jones, Műpa, március 25.)
origo.hu
Videón a látványos drogfogás
