Vár a rettenetes sziklán

A visegrádi Mátyás Király Múzeum török kori gyűjteményével vesz részt a magyarországi és szlovákiai múzeumok Kincsek határok nélkül elnevezésű programjában, amely a határokon átívelő múzeumi együttműködést és a közös történelem megismertetését tűzte ki célul. Az új kiállítás apropóján érdemes újra ellátogatni Visegrádra.

Vár a Duna partján, a rettenetes szikla tetején – Visegrád a török korban címmel új kiállítás nyílt a török kori település területén felszínre került emlékekből. A korabeli metszetek és visszaemlékezések nagy városról beszélnek, de ez nyilvánvaló túlzás – mondta el a helyszínen a múzeum igazgatója, Szőke Mátyás régész. Az ásatást nem fejezték be, és a település jelentős része valószínűleg még a föld alatt van, így pontosan nem tudjuk, hányan éltek a középkori várfalak tövében. Az azonban egyértelmű a lakosság tárgyi kultúrája alapján, hogy jelentős település működött a falak által védett alsóvár területén. A laikus szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a tárlat kevés leletet vonultat fel, mégis nagyon értékes anyag. A több mint fél évszázada tartó kutatások során edények, használati tárgyak és fegyverek kerültek felszínre, amelyekből sokszínű, kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező településre következtethetünk, és bepillantást nyerhetünk a mozlim eredetű délszláv és keresztény lakosság mindennapi életébe. Annak ellenére, hogy nem nagyszabású tárlatról van szó, a szépen megrendezett és érdekes tárgyi anyagot felvonultató kiállítás tanulságos: közelebb hoz a XVI–XVII. századi kultúrához anélkül, hogy közben befogadhatatlan információmennyiséggel terhelné meg a látogatót. Az egyelőre csak részben helyreállított királyi palota Károly Róbert- és Mátyás-korabeli szobáinak és kertjeinek rekonstrukciója is elsősorban az érdekességekre és a hangulatra épít. Mivel a város török kézre kerülése után az udvartartást és az értékeket elmenekítették Visegrádról, a palota pedig az első régészeti kutatásokat megelőzően hosszú időn át elhagyottan állt, és szinte teljes egészében a föld alá került, a muzeológusok kevés leletből gazdálkodhattak.
Ennek ellenére a palota helyreállított részei (a kerengő a híres Herkules-kúttal, a termek a korabeli bútorok rekonstrukcióival, a középkori metszetek alapján berendezett konyha és a kertek) lehetőséget adnak, hogy elképzeljük a Mátyás-korabeli visegrádi életet, a múzeum pedig mind az idegenvezetés, mind a kiállításokhoz kapcsolódó kiadványok tekintetében nagyon igényes.