A hideg fej és a meleg művek

LÁT-HATÁS Nem mondhatom el senkinek címmel nyílt kiállítás a Nemzeti Színház előcsarnokában Havadtőy Sámuel alkotásaiból. A tárlat a felirat szerint a társulat aznap esti bemutatójához, Martin Sperr Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című darabjához kötődik, amelyet a színház festőműhelyében adtak elő, s amelynek megtekintését 16 éven felüli nézőknek ajánlják.

A kiállítás megtekintését hiába is kötnék korhatárhoz a szervezők, hiszen aki belép a színház szűk, nyomott előcsarnokába, akarva-akaratlan a képekkel s a középen álló aranyozott szekrénykével, az általuk alkotott installációval szembesül. Már ha egyáltalán tudomást vesz róluk, egyik-másik annyira a belső tér, a dekoráció részének tűnik. A képeken azonban szövegek is vannak, mindegyiken ugyanaz, s ezek a Karinthy Frigyestől vett cím – Nem mondhatom el senkinek – folytatásaként mindenkinek elmondják azt, hogy „NOBODY NOWS THAT I AM GAY”, azaz Senki nem tudja, hogy meleg vagyok. Ez nem túl ízléses ugyan, de jobb annál, mint amikor a meleg büszkeség napján obszcén gesztusokkal kísérve vágják az arra járók szemébe ezt az igazságot, hogy a jövőben tudják – a műegyüttes akár annak a dokumentuma is lehetne, hogy arról, ami Alsó-Bajorországban még emberi drámákhoz vezetett, ma, a gender check korában egyszerű kijelentő módban beszélnek. Mindez magánügy. De akkor mégis milyen má-ról és kinek a jelenéről beszél az alkotó? Havadtőy szerint a művek nem a mostani színházi bemutató alkalmából készültek, hanem két évvel ezelőtt, amikor is arra reagált velük, hogy egy protestáns lelkész megáldotta a Magyar Gárda hatszáz tagjának eskütételén a zászlót, s hogy a gárda tagjai „melegeket a Dunába!” kiáltásokkal vonultak végig Budapest utcáin.
Kár, hogy ezt csak élőszóban mondja el, mert maga a mű nem erről beszél. A válasz, amelyet Havadtőy a minden keresztény által elítélendő fenyegetésre adott, teljesen elhibázott. Sértő. A középre helyezett aranyozott szekrényke körül ugyanis, amelyben egy kereszt kapott helyet, rajta a Madonnát és a kis Jézust ábrázoló miniatűr képpel, éppen 12 festmény függ a falon. A szekrényke ajtaján a fogó két kulcs, Szent Péter attribútuma, a szekrény közvetlen közelében két kép, öt-öt másik szimmetrikusan a két oldalon. Nem nehéz a tizenkét apostol jelképét meglátni bennük a kenyeret és a bort saját testévé és vérévé változtató Krisztus körül. Aligha van, aki az utolsó vacsora „meleg” változatából ne a kereszténység mint olyan, a keresztény értékek egésze fölötti, hideg fejjel megfogalmazott, kategorikus és ellentmondást nem tűrő ítéletet olvasná ki, s ne tartaná ezt az ítéletet teljes tévedésnek, a művet bombasztikusnak, provokatívnak, rossznak. Havadtőy lelke rajta, ha van neki, hogy mégis kiállította. S azon is, hogy az installáció éppen szombaton, a választás második fordulója előtt egy nappal, a kampánycsend idején jelent meg a Nemzeti Színházban.