A multik ellehetetlenítik a hazai őstermelőket

Gasztrokulturális, összművészeti megmozdulást szerveztek civilek és képzőművészek a fővárosban, hogy felhívják a figyelmet a mindinkább visszaszoruló hagyományos őstermelői piacokra, az agorákról kiszoruló kisnyugdíjasokra, a kiveszőfélben lévő gyümölcs- és zöldségfajtákra.

Hatalmas zöld szőnyeg fogad a fővárosi Gödör Klub egyik helyiségében: rozmaring-, bazsalikom-, menta-, citromfű-, oregánó- és paradicsompalánták. A falon diaképek villóznak: a mező egyik felén hipermarketek közelében, másik részén piacokon készült felvételekkel.
Helyben vagyunk. A Kincsünk a piac „gasztrokulturális, összművészeti megmozdulás” szervezőinek célja, hogy felhívják a figyelmet a magyar árukra, az egészséges magyar mezőgazdasági termékekre, az őstermelők munkájára. A Védegylet Egyesület és a Kincsünk a piac – Hunyadi tér lakossági csoport felhívására jelentkezett képzőművészek ennek jegyében alkották meg installációikat. – Nyugat-Európában virágkorukat élik a termelői piacok, míg nálunk sorra szűnnek meg – mutat rá Vida Viktor, a Védegylet munkatársa a tárlat életre hívásának egyik okára. Kiss Csilla, a Védegylet nemzetközi fejlesztője hozzáteszi, az elmúlt évek során országszerte számos piacot alakítottak át, mélygarázzsal s nagyobb méretű, ám a kistermelőknek megfizethetetlen helyiségekkel bővítve. Így Szegeden a Mars téri, Miskolcon a Búza téri, a nyíregyházi, valamint a budapesti Garay és Lehel téri piacokról mára részben vagy teljesen kiszorultak az őstermelők. A nyugdíjas termelők így annak a lehetőségét is elveszítik, hogy járandóságukat kiegészítsék – fűzi hozzá Kiss Csilla. – Pedig – folytatja Vida Viktor – a profitképzés katedrálisai, a multik hipermarketeiben kapható árukkal kapcsolatban állandósultak a botrányok. Szinte nem telik el hét, hogy a híradások ne számolnának be mérgező zöldség, gyümölcs magyarországi felbukkanásáról. Eközben számos olyan íz létezik, amit jószerivel már nem is ismerünk, holott régen egy-egy gyümölcs vagy zöldség több fajtáját is fogyasztották eleink, ám félő, hogy ezek a fajok kivesznek. Környezetvédelmi szempontból pedig az sem mindegy – teszi hozzá –, hogy ezeket nem messziről szállítják hazánkba.
Kiss Csilla kiemeli: az őstermelőknél vásárolva ritkább és jobb termékekkel találkozhatunk. – A romló lehetőségek ellenére is még sokan kísérleteznek helyi fajtákkal, amelyek ellenállóbbak, vegyszer nélkül termelhetők, és kulináris szempontból is különlegesek. Vida Viktor kiemeli a csak piacokon tapasztalható személyes kapcsolat fontosságát is, szembeállítva a multik gépies, hideg „kiszolgálását” az őstermelők törődésével, megbecsülésével.
„Írd ide kedvenc recepted, sokszorosítjuk!” – inspirál egy felirat a keddig nyitva tartó kiállításon. A látogatók csalános derelyét, majális salátát és lestyános, mogyorós, kék sajtos spagettit ajánlottak otthoni megvalósításra. A kiállítóterem egyik sarkában zöldségesládákból épített asztalon esténként főznek is a művészek, az étkeket a látogatókkal közösen fogyasztják el. Kiss Csilla reményei szerint hagyományt teremtenek, s a tárlat vidéki helyszíneken is megtekinthető lesz.