De ki is ez a ragyás arca miatt a háta mögött csak Ananászfejűnek csúfolt, ma 74 éves volt panamai politikus? Jócskán vissza kell mennünk az időben, hiszen Noriega az utóbbi húsz évet viszonylag eseménytelenül töltötte miami börtöncellájában. 1989-ben az Egyesült Államok akkori elnöke, az idősebb George Bush katonai akcióval távolította el a hatalomból a Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA volt alkalmazottját, és szállíttatta őt a kellemes klímájú fegyintézetbe.
Az „Igaz ügy” fedőnevű katonai akció alapjául az szolgált, hogy Noriega, aki ekkorra már elnökké avanzsált, hasznot húzott az országán átmenő, az Egyesült Államokba irányuló dél-amerikai kábítószer-csempészésből. A korrupcióhoz, választási csalásokhoz még társult a panamai ellenzék tagjainak megkínzása és megölése. Nyilvánvaló az is, hogy Noriega nem elhanyagolható szerepet játszott az őt megelőző elnök, Omar Torrijos tábornok 1981-es repülőgép-szerencsétlenségben bekövetkezett halálában.
Hát mi ez, ha nem „Igaz ügy”, hogy az Egyesült Államok katonai erőt használ a panamai demokrácia védelmében a velejéig romlott diktátor eltávolítására! Washingtonnak a Panama-csatorna körüli helyzet egyértelműen stratégiai kérdés volt, és az a mai napig is. Érdekes, hogy amikor Noriega még csak a kolumbiai Medellín-kartelltól érkező kábítószer-küldeményekből húzott busás hasznot, akkor mintha az amerikaiak szemet hunytak volna. A nem éppen kesztyűs kezű leszámolás a helyi ellenzékkel, hát láttunk már ilyet több déli szomszédunknál is – mondhatták a Fehér Házban. Ám amikor az amerikai figyelmeztetések egyre sűrűsödtek, Manuel Noriega pedig szívélyesebb kapcsolatokat kezdett ápolni Kubával, akkor már konkrétan megfogalmazódott Washingtonban, hogy ilyen ember nem birtokolhatja a csatorna feletti uralmat.
Pedig egykoron, még pályája kezdetén, bizony jó szolgálatokat tett az Egyesült Államoknak. A CIA-nál gondosan megőrizték a kifizetési bizonylatokat, amelyek tanúsága szerint a 70-es évektől 1986-ig 320 ezer dollárt fizettek Noriegának, még akkor is, amikor az ország hírszerzésének feje lett. Egyes feltételezések szerint kettős ügynök volt, ugyanis dolgozott a kubai hírszerzésnek is. Már akkor ismert volt a kábítószer-útvonal biztosításában játszott szerepe.
Az amerikai hadsereg által történt 1989-es panamai „trónfosztását” követően, amely öt nap alatt 650 áldozatot követelt, 1992-ben Manuel Noriegát az Egyesült Államokban 40 év börtönbüntetésre ítélték. Jó magaviselete miatt többször csökkentették a büntetését, mígnem 17 évet kellett leülnie. Ám ez lejárt 2007-ben, Noriegát az Egyesült Államok mégsem engedte szabadon, mondván, több kiadatási kérelem van folyamatban ellene, ezért ezeket el kell bírálnia az igazságszolgáltatásnak.
Három év után, a múlt hónap végén váratlanul kiadták Franciaországnak. A sorban ott áll hazája is, a több mint hárommilliós Panama, amely hajdanán 60 évre ítélte a volt diktátort. Az amerikaiak valamiért fontosabbnak tartották, hogy Noriega a Párizsban pénzmosásért 1999-ben – távollétében kirótt – tízéves börtönbüntetését kezdje meg, mint hogy hazájában raboskodjon.
A panamai diktátor most tárgyalására vár a santéi VIP-részlegen. Ugyanis Franciaországban van egy szabály, amely szerint, ha a korábban távollétében elítélt személy megkerül, akkor jelenlétében újra kell rendezni a tárgyalást, megadva neki a védekezés jogát. De még ez előtt Noriega ügyvédei az egész francia őrizetbe vétel ellen tiltakoztak, amelyről e hét második felében mondja ki az állásfoglalását a fővárosi bíróság.
A párizsi védőügyvédek szerint a francia eljárás, hogy előzetes letartóztatásban tartják védencüket, több sebből vérzik. Először is létezik az államfőket megillető mentesség, amelyet sohasem vontak meg a volt panamai elnöktől, így a franciák Noriegát nem tarthatják előzetesben – szól az érvelés.
A másik állítás szerint a volt diktátor hadifogoly, amit a kilencvenes években az Egyesült Államok igazságszolgáltatása elismert. Márpedig a genfi konvenció értelmében, amelyet Franciaország is aláírt, ha egyszer valakiről megállapítják az ilyen jellegű státusát, ahhoz ragaszkodni kell. Érthetően ez az állapot is sokkal enyhébb elbírálást jelentene a panamainak.
A megismétlendő tárgyaláson arról kellene számot adnia Manuel Noriegának, hogy miből származik – a mai pénzben – mintegy 15 millió euró, amelyből három párizsi és egy marseille-i ingatlanhoz jutott. A volt diktátor korábban egyébként szeretettel beszélt Franciaországról, ahol még öreg napjait is el tudta képzelni. Hivatkozott jó kapcsolataira a francia vezetőkkel, akiktől még 1987 elején becsületrendet is átvehetett. Utalt a titkos fegyverszállításokra is.
Párizsnak már eddig is elég fejfájást okozott, hogy a diktátorok igen kedvelik az országot. Tavaly három afrikai – hivatalban lévő – államfő ellen akartak civil szervezetek eljárást indítani, mert százmillió eurókat síboltak át országukból Frankhonba. Végül az igazságszolgáltatás visszakozott: nem vizsgálódhat más országok államfői ellen.
Most Noriegával más a helyzet, és valószínűleg a bíróság nem ad helyt a különböző próbálkozásoknak. Itt megvan az esélye annak, hogy a Panamát egykoron a zsebében tartó Noriega mégis Franciaországban élje le békésen öregedő napjait, igaz, egy fegyintézetben.
origo.hu
Jó az a szóda, de a kockázatait kevesen ismerik!
