Brown kínos hibát követett el

Habár a tegnap esti miniszterelnöki tévévita témája kifejezetten az ország gazdasági nehézségeinek, eladósodottságának leküzdése volt, a médiát és a közvéleményt egyre jobban bosszantja az, hogy a három pártvezető nem hajlandó kifejteni, hogyan akarja talpra állítani a nemzetgazdaságot.

Kilátások. Jelenleg az látszik a jövő heti választás legvalószínűbb eredményének, hogy David Cameron üggyel-bajjal, de Clegg és pártja aktív támogatása nélkül, gyenge kisebbségi konzervatív kormányt alakíthat, amely egy éven belül, esetleg már fél év után arra kényszerül, hogy új választáson kérjen határozottabb felhatalmazást a választóktól. A legérdekesebb eredmény az lenne, ha ez a patthelyzet meggyőzné a közvéleményt az arányos népképviseleten alapuló kormányzás előnyéről, és a még vonakodó politikusok kénytelenek lennének népszavazás nyomán átalakítani a brit választási rendszert. (J. L.)

Mind a hárman elismerik, hogy a sokmilliárdos adósság egyre nő, ahogy azt is, hogy az „orvosság” keserű lesz, de terveiket általánosságokban fogalmazzák csak meg. Az eltérések nem nagyok: Cameron a közszolgáltatásokon akar takarékoskodni, Clegg adóemelésben látja a fő megoldást, a miniszterelnök pénzügyi szaktudására és tapasztalatára hivatkozva kéri a szavazók bizalmát.
Ahogy közeledik a választás napja, úgy élesedik a korteshadjárat. A közvéleményszondák szerint nincs döntő különbség a három vetélkedő párt: a Munkáspárt, a konzervatívok és a liberális demokraták támogatottsága között. Noha a toryk vezetnek, a liberális demokraták nincsenek nagyon messze mögöttük, míg a hatalmon levő Munkáspárt harmadik helyen áll, de szintén nem nagyon messze a konzervatívok mögött. Az egyre sűrűbben végzett felmérések szerint kezd alábbhagyni a Nick Clegg-jelenség hatása, és legújabban a toryk néhány százalékot elhódítottak a liberális demokratáktól.
Brown siralmas helyzetének több oka van. Szerdai balfogása, amit persze azonnal világgá kürtölt a média, sokakat felbőszített. Kivált saját támogatói vették zokon, hogy miután kellemesen elbeszélgetett egyik lelkes hívével, aki kifogásolta a nagyarányú bevándorlást, mihelyt elbúcsúzott tőle, a vele utazó tanácsadója előtt dühösen bigottnak nevezte a panaszkodó idős hölgyet. Azt is sokan hibának tartják, hogy amikor kiderült, hogy megjegyzését a még mindig zakójára tűzött mikrofon közvetítette, megjelent a sértődött asszony házában, és több mint fél órán át mentegetőzött.
David Cameron a toryk, Nick Clegg a liberális demokraták élén a fiatalos lendületet és az újdonságot képviseli Brown szemmel látható kimerültségével szemben, és ez erősen hat a fiatalabb szavazókra. Noha a két ellenzéki párt között nincs természetes közös nevező, sőt a liberális demokraták ideológiailag közelebb állnak a Munkáspárthoz, a két vezető a politikai helyzet természetéből adódóan elsősorban a miniszterelnököt támadja, és a támadások legtöbbje célba talál. A harc valójában Brown és Clegg között folyik a brit politika baloldalának vezetéséért.