Csak szólok

Néha helyszíni közvetítést adok szűkebb birodalmam felől, a kies Wesselényi utcából, amely túltesz a nyócker pinceszagán is. A kies Wesselényi, legalábbis a körút és az Almássy tér között tündöklő része igazából a büntetőtáborok barakkgyűjteményeire hajaz. A leleményes kerületvezetés úgy rendezte a dolgokat, hogy egyetlen négyzetméter, egyetlen tenyérnyi zöld felület sincs az utcának ebben a szél verte szakaszában. Aki itt lakik, télen-nyáron a hámló tűzfalakat nézi, a szemközti sivár betontömböt vagy a szomszéd lépcsőházat. A Wesselényi utca lakói nem igazán értik, hogyan lehet úgy ébredni, hogy egy kismadár hangicsál az ablak alatti zöld bokron. Amikor a sarki szupermarket huzatából kicsap a hamszin, a szél a port odahordja a kiborogatott szemétkosarak meghatározhatatlan állagú szakadozott papirosaihoz, büdös zacskóihoz, műanyag vackaihoz és jégkrémes papírjaihoz, akkor tényleg úgy nézünk ki, mint egy sivatagi arab város a homokviharban.
Szánakozva szorítottunk egy étteremnek az utca közepe táján, amelyikből volt már magyaros, halas, egyszerű és cifrázott, utoljára pakisztáni ízeket tálaltak benne izgalmas fűszerillattal borítva a környéket. Ennek is vége, a neont leszerelték, a táblákat beszedték. Vége lett a mellette kínlódó ruhás outletnek, ahol is Dalma kétségbeesett erőfeszítéssel próbálta fellendíteni a boltot. A kenyeres csak egy hétig bírta, Németországba távozott négyszer ennyi pénzért. A környék aranykezű varrónője és a számítógépes évek óta zárva. Hogy átok ül az utcán? Nem biztos, mert a lottózó- totózó mindig tele van, ahol komor tekintetű cigány fiúk számolnak, és fogadnak olyan arccal, mintha az üdvösség múlna az eredményen. Agg papák és rövidlátó nagymamák érdeklődnek a hatos lottó vagy a skandináv izé számai után. Nem állnak jól a wesselényisek, ha a lottóba vagy a kaparósba helyezik a bizalmukat. Van a trolimegállóban egy nagy épület, a volt modelliskola, ahol excentrikus ruhákban ifjú stylistok tanulták a ruhaszabás titkait. Az iskola bezárt. Ellenben most úgy kerítették körbe, hogy csak az úttesten botladozva lehet megközelíteni a trolimegállót. Vigyázat, omlásveszély! Édes istenem, ezzel a mondattal évekre el lehet terelni a forgalmat. Omlásveszély? Na, és ki mászik fel a tetőre? Kerülgessék csak az emberek, ráérnek.
Hogy ez valakinek a feladata, talán az önkormányzaté? Csakhogy mi vagyunk azok, akiknek a polgármestere, Hunvald György előzetes letartóztatásban van. Hunvald sokáig kapta a fizetését, különböző bizottsági pénzeket, és egy galuskabeszédű alpolgármester megmagyarázta, hogy ez így törvényes és demokratikus (ez utóbbi tegnapelőttig a disznóságok leplezésének fedőszava volt) s így van ez jól. Hunvald még a börtönben is fontos ember, ellentétben velünk. A kerület ezen része elárvult mostohagyerek. A mocsok oly vastagon fedi a járdát, hogy a kutyavizelet megkövesedve alkot undorító torzókat a lábad alatt. Itt nem locsolnak, de nem locsol a néhány üzlet tulajdonosa sem, minek? A szutyok internacionális, ehhez még fordító sem kell. Csak szólok, néhány sarokkal odébb, a Hollán Ernő utcát hipp-hopp sétálóutcává varázsolták padokkal, szökőkutakkal és növényekkel. A mellette húzódó utcákban hatalmas, oszlopos tartókon cserepes muskátlik alkotnak élő sövényt, megtörve a betonfalak egyhangúságát. Van ehhez köze a polgármesternek, mert olyan a kerület, amilyen a polgármester. És ha nincs polgármester, akkor bezár a kerület? Vagy sivataggá lesz, vagy felszántják, aztán ötszáz évig jön az omlásveszély tábla?