Egy XXI. századi hang

A missziós rádió, amint a neve is mutatja, nem kereskedelmi és nem közszolgálati. Nem nyereségre dolgozik, nem ad reklámokat, nem politizál, pontosabban mégiscsak azt teszi, ha az 1987-ben II. János Pál által meghirdetett új evangelizáció annak tekinthető, a politika pedig a közösségeket érintő szervezési módoknak és elveknek. A pápai felhívás nyomán megalakult Radio Maria Egyesületben világiak és egyháziak dolgozták ki a Mária Rádió-projektet, amelyben az imádságot és a katolikus hit oktatását helyezték a középpontba. A hálózatnak előbb Olaszországban lett milliós hallgatósága, majd 1998-ban megalakult a Mária Rádiók Világcsaládja is, mely az olasz minta alapján hangolja össze a működést. A magyar adás 2006-ban szólalt meg, hallgatható Budapesten és a régióban, továbbá Telkibánya, Kiskőrös és Zalaegerszeg környékén, valamint napi tizenkét órás magyar nyelvű műsort sugároz az Erdélyi Mária Rádió is.
A Mária Rádió nem keverendő össze a jelenleg épp rossz kilátásokkal rendelkező Magyar Katolikus Rádióval, amelyik szellemiségében katolikus, funkcióját tekintve azonban közszolgálatot teljesítő csatorna, szemben a missziós rádióval, amely megengedheti magának azt a „luxust”, hogy kizárólag hitbéli és hitéleti problémákkal foglalkozzon, illetve imádságra hívjon. A Mária Rádióban van öregedéssel foglalkozó, roma pasztorizációs, óvodásoknak szóló, pályaválasztási tanácsadó, egyháztörténeti vagy egyházi oktatási intézményeket bemutató műsor is, tehát sok olyasmi, aminek helye van a közszolgálatban, illetve egy közösségi rádióban. Nyilvánvalóan ennek megvan a maga hangneme, szellemisége, célja. A Mária Rádió hangzását tekintve nem profi, nincsenek benne sztárok, nagyhangú menők, akik pénzt gyártanak a tulajdonosnak, hanem csendes civil hang. A katolikus egyház persze nem nevezhető sem civilnek, sem kis szervezetnek, és egyre jobban érzékeli, hogy a multimédia korához fel kell zárkóznia, ám a felismerés még nem elég, nehezebb feladat a multimédiás hang megtalálása. Nem elég a tartalom, impulzusok is kellenek, a nagy zajban csak azzal lehet hallatszódni. Az egyházi szellemiségű adásoknak, szóljanak bármilyen médiából, folyton figyelniük kellene arra, hogy leporolják a mikrofont. Nagyon nehéz persze megfelelni a korszerűségnek, a régi és új elvárásoknak, közben figyelni, hogy az üzenet tartalma se sérüljön. A Mária Rádió nagyon csendes, mivel az ima és az elmélkedés, a világ dolgairól való eszmecsere csendet, nyugalmat és egymásra figyelést igényel. A Mária Rádió ugyanakkor túl csendes is. Célját akkor éri el, ha nem kevesebbet, hanem többet ad információban, életérzésben, mint a többi médium, ha jobban, több lelki és ténybeli információval tud bemutatni például egy egyházi iskolát, egy egyházközséget, mint a kívülről érkezettek. Hallgatjuk A hét plébániája című műsort, amelyből megismerjük a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániát és a hozzá tartozó Szent Gellért iskolát, tudunk a végére mindent, csak hiányzik belőle maga az élet. Hisz az élet nem programokból és oktatási tervekből áll össze, ahogy egy közösség, egy iskola élete sem kizárólagosan ezek szerint szerveződik. Ha már megy a multimédia, legyen végre hozzá XXI. századi hang is.
(Mária Rádió)