Életet követelt a miskolci özönvíz

Miskolcon a szombat éjjel lezúdult nagy mennyiségű eső átáztatott egy löszfalat, amely megcsúszva maga alá temetett egy kétgyermekes édesapát, a helyszínre érkező mentők már nem tudták megmenteni az életét.
– Amíg élek nem felejtem el – emlékszik Rétlaki Tiborné a miskolci Pacsirta utcában néhány órával korábban bekövetkezett tragédiára. A 34 éves áldozat egy szerszámért ment a kert végében álló fészerbe, amikor hatalmas robajjal az átázott löszfal ráomlott az építményre. A férfi alsó tagozatos gyermekeit rokonai vették magukhoz.
Fodorné Györe Erzsébet és Nagy Zoltán szomszédok világítanak rá az okra, miért történhetett meg a tragédia: a telkek végében álló löszfal tetején valaha vízelvezető húzódott, de állításuk szerint az önkormányzat már jó ideje nem tisztítja. Az egykori szántóföld laza talajára pedig építési engedélyeket is kiadott, így gyakran az új tulajdonosok töltötték fel az árkot, így növelve telkük nagyságát. – Vízelvezető hiányában azonban a löszfal nagy esőzések idején átázik, és a csapadék lecsorog a pincékbe is – vezet a sajátjába Nagy Zoltán, ahol most is bokáig ér a víz.
Az utcával párhuzamosan folyik a Pece-patak, amelynek medre alig győzi elvezetni a megáradt folyó vizét. A csatornában robogó sodrás elől a tűzoltók távolították el a csatornafedelet, mert félő volt, hogy a rácsra tapadt törmelék visszaduzzasztja a patakot.
– Félelmetes! Aki ebbe a sodrásba beleesik, annak semmi esélye sincs – csodálkozik rá a hatalmas robajjal zúgó Szinva-patakra Miskolc belvárosában egy nyugdíjas úr. Feleségével elmondják: hetvenévesek, de ilyet még soha nem tapasztaltak a városban, hiszen – mint mondják – nyáron olykor a kiszáradás fenyegeti a patakot. Miskolcon a város lakói egyre-másra érkeznek a házak között robogó patakot megtekinteni. – Akár vadvízi kenuzni is lehetne rajta – jegyzi meg egy fiatalember, miközben a sétálóteraszra kiöntött vízben gázol gumicsizmában.
Borsod megyéből a Mátrába indulunk, ahol szintén számos települést fenyegetnek a megáradt patakok. Utunk során a fák között több helyen is alkalmi vízfolyások riogatnak, a műúton hatalmas köveket kell kerülgetnünk, máshol az út fölött átdőlt fákat csak az úttest túloldalán álló lombok tartják.
– Ilyen itt még nem volt – mondja egy idős férfi Mátraalmáson, amint az egyik megáradt, hömpölygő patakot figyeli. A folyam elmosott több betonelemet, amely elzárta a víz útját, így az elárasztotta a kis falu központját. Délutánra már sikerült a problémát elhárítaniuk, és a település centrumát homokzsákokkal bástyázták körbe.
A Mátrából lezúduló víznek azonban semmi nem állja útját, a közeli Szuha községben az út mellett futó – nyáron arasznyi széles – patak egyre terebélyesedik, hogy a Malom köznél már mint hegyvidéki folyó tomboljon. A köz végében álló hidat a hajnali órákban a víz félig már bedöntötte a mederbe.
A helyieknek jóformán évről évre meg kell küzdeni az áradással, az itt korábban álló hidat a 2004-ben tomboló ár vitte magával. – Építettük egy újat a vis maior alapból kapott pénzből, erre most ennek is vége – panaszolja Kun Tiborné, Szuha polgármestere, aki a helyszínen tájékozódó Becsó Zsolttól, a Nógrád Megyei Közgyűlés fideszes elnökétől arról érdeklődik, számíthatnak-e idén is forrásra a rendkívüli vészhelyzetekre létrehozott keretből. – Véleményem szerint a regionális vis maior alap kasszája kiürülőben van – keseríti el az elnök a településvezetőt.
Ökrös László, a Nógrád megyei katasztrófavédelem titkára elmondja: eddig jobbára a Dunával és a Tiszával foglalkozott az állam, pedig a hegyvidéki falvaknak a klímaváltozás miatt záportározók híján évről évre nagyobb veszedelemmel kell szembenézniük. – És ez csak rosszabb lesz – figyelmeztet Kunné. Megtudjuk, Szécsényben is hatalmas a baj, mert a várost több irányból közrefogta a megduzzadt Szent Lélek-patak, valamint a belé ömlő kisebb vizek. Bátonyterenyén a cigány önkormányzat szervezésében roma önkéntesek töltenek homokzsákokat egy üres telken, hogy az egyik utca házait megvédjék a medréből kilépő pataktól. Az eső azonban délutánra sem csillapodik.