Míg az ellenforradalom után a politikai rendészet legfőbb feladata a proletárdiktatúra működtetőinek felkutatása volt, a húszas években pedig az illegális kommunista mozgalom felgöngyölítése, addig szinte az egész harmincas éveket a szélsőjobboldal elleni fellépés határozta meg. E koncepciót Sombor-Schweinitzer József alakította ki, aki 1923-ban kezdett el dolgozni a budapesti rendőrkapitányság politikai osztályán. A gyors léptekkel egyre feljebb kerülő Sombor a harmincas évek közepén ismerte fel, hogy a szélsőbal elszigetelése után a szélsőjobb jelenti a legnagyobb fenyegetést a rezsimre. A jobbközép nézeteiről, angolszász szimpátiájáról és konzervatív meggyőződéséről ismert rendőrtiszt 1938-tól már a budapesti rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezető-helyetteseként dolgozott, 1939 elejétől pedig ő irányította – noha informálisan – a teljes politikai nyomozóosztályt. Őt és az 1938–44 között négy kormány alatt is belügyminiszterként dolgozó Keresztes-Fischer Ferencet Magyarország német megszállása után Flossenbürgbe hurcolta a Gestapo. A második világháború alatt ugyanis mindketten úgy gondolták: a szélsőbaloldal elleni nyomozómunka mellett legalább akkora elánnal, ha nem nagyobbal kell folytatni a szélsőjobb illegális szervezkedéseivel szembeni eljárásokat.
A Horthy-rendszerrel szemben addig nem ismert nagyságú biztonsági kihívásokat támasztó második világháborús helyzet egy hatásköri konfliktusokat vívó politikai rendészetet talált 1939-ben. Ennek oka leginkább a több évtizedes rendőr–csendőr rivalizálás elmérgesedése volt. 1930-ban hozták létre a csendőrség központi nyomozóparancsnokságát, amely az évtized végére főként a baloldal elleni fellépésre fókuszált. 1932 elején viszont a politikai rendészeti ügyeket az országos hatáskörrel bíró budapesti rendőrkapitányság politikai nyomozóosztályához rendelték. A két szerv osztályai egyaránt baloldali, jobboldali és egyéb (például szektás) ügyekkel foglalkozó alosztályokból álltak.
A Sombor-Schweinitzer feljegyzéseit Rendőrségi célkeresztben a szélsőjobb (Gondolat, 2009) cím alatt közrebocsátó Kovács Tamás (Magyar Országos Levéltár) és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának Betekintő című online folyóiratában publikáló Varga Krisztián rendvédelem-kutató egyaránt úgy véli, hogy már a dualizmus végén elkezdődtek, majd 1930-tól rendszeressé váltak a hatásköri viták a csendőrnyomozók és az államrendőrségi detektívek között. S míg előbbieket a fokozódó befolyású vezérkar és a németbarát, nemritkán szélsőjobboldali orientációjú csendőrlobbi emberei vezényelték, addig utóbbiakat a háborús években egyre csökkenő befolyású rendszervédő és anglofil beállítottságú belügyi hivatalnokok irányították – mondják. A nyomozati munka aszimmetriájára jellemző volt, hogy a városban tevékenykedő rendőrség jobbára a szélsőjobboldal ellen lépett fel titkos, operatív módszerekkel (telefonlehallgatás, levélforgalom-ellenőrzés, ügynöki hálózat), a vidéki hatáskörű csendőrség pedig inkább a baloldaliak ellen foganatosított látványos nyomozásokat. A belügyi szervek közötti kompetenciakonfliktust fokozta, hogy 1938-tól kezdve működött a Magyar Királyi Honvéd Vezérkari Főnökség 2. osztálya. A VKF 2 egy hírszerző offenzív alosztállyal és egy kémelhárító defenzív alosztállyal működött; utóbbira a csendőrség gyakorolt jelentős hatást.
Ezerkilencszázharminckilenctől lépett életbe az a törvény – jelzi Kovács –, amely jelentős felhatalmazást adott a katonai szerveknek a kémelhárítás, a szabotázs és más, honvédelmet akadályozó tevékenység területén. Ennek következményeként az amúgy is kommunistaellenes nyomozásra specializálódott, a német körökkel jó összeköttetésben álló és a vezérkar által bátorított csendőri vezetés fokozottabban lépett fel a potenciális szovjet kémnek tekintett baloldaliak ellen. Ez sok esetben vezetett eltúlzott, aránytalan és az operatív munka szempontjából sem feltétlenül szerencsés monstre nyomozásokhoz – értékel Varga. Az 1940–44 között Alagon, a Felvidéken, Kárpátalján, Észak-Erdélyben, Délvidéken és Soroksáron lefolytatott tucatnyi kommunistaellenes nyomozás és per során több ezer baloldali gondolkodású embert vettek őrizetbe. „Forradalmi jellegű szervezkedés, amely alig titkolja, hogy német segítséggel akarja a hatalmat megszerezni” – jegyezte meg Sombor a nyilasokról. A nemzetiszocialista felforgatással szembeni detektívmunka félévente leplezte ugyan le a puccskísérleteket, a kormányzó elrablására szövögetett terveket, de a háború alatti szövetségi rendszer és a hatóságokon belüli – a szélsőjobb elleni eljárásokat megbénító – ellenállás nagyban csökkentette a hatékonyságot.
A három belügyi szerv munkájának integrálására, országos jelentőségű nyomozásaik koncentrálására jött létre 1942-ben az Államvédelmi Központ (ÁVK). Vezetője ugyanaz az Ujszászy István vezérőrnagy volt, aki ezredesi minőségben 1939–42 között a VKF 2-t felügyelte, s aktívan részt vett a kiugrás előkészítésében is. A két kutató egyetért abban, hogy az ÁVK felállításával igencsak elkésett a belügy, működésére pedig a csendőri és vezérkari gyakorlat nyomta rá bélyegét. A két évig fennálló szervezetet a németekkel kollaboráló Sztójay-kormány Állambiztonsági Rendészetté alakította át, amelyet ugyanaz a baloldal elleni topdetektív, Hain Péter vezetett, akit korábban, 1940-ben háttérbe szorítottak a konzervatívok, később, Szálasi alatt viszont megszervezte a „magyar Gestapót”.
Ezerkilencszáznegyvennégy március 19-e után a német biztonsági szolgálat emberei előre elkészített listákkal érkeztek, s Keresztes-Fischer, valamint Sombor-Schweinitzer mellett elhurcolták Ujszászyt is. Jellemző, hogy míg a rendőrség nyomozóosztályát alaposan átfésülték, és több detektívet eltávolítottak, addig a csendőrség nyomozóparancsnoksága zavartalanul működhetett tovább. A két kutató azonban hozzáteszi: a katonatisztek és a csendőrnyomozók között is számos rendszervédő volt, akik a rendőrdetektívek túlnyomó többségéhez hasonlóan Keresztes-Fischer kijelentésének szellemében jártak el, amely így szólt: „A törvény legteljesebb szigorát fogom alkalmazni bármilyen célzatú titkos földalatti szervezkedéssel szemben.”
A Horthy-korszak utolsó fél évtizedének politikai nyomozómunkájáról szól hétfőn az Ősök tere.
Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05.
origo.hu
Zsidózva káromkodik a Tisza Párt sajtósa – videó
