Felütés

M I N D E N Z E N E

Lovasi András Kossuth-díjas rock and roll sztárnak van egy kiadója is, a neve Megadó. Szellemes név, de ez még nem elég az üdvösséghez, sokkal fontosabb, hogy a Megadó izgalmas zenékkel foglalkozik, és 2006-os megalapítása óta ugyanazt a vonalat hozza, egyfajta alternatívát. A kezdést a tulajdonos nem bízta a véletlenre, saját zenekarával, a Kiscsillaggal indított, ezután a Zuboly következett, majd Péterfy Bori és a Love Band első nekifutása, amely meg sem állt az aranylemezig. Ezután kiadták újra a Pál Utcai Fiúk első két lemezét, tavaly pedig hat hanghordozót dobtak piacra, sorrendben a Kiscsillag, a ColorStar, az Esti Kornél, az Erik Sumo Band, Péterfy Bori és a Pannonia Allstars Ska Orchestra anyagát. Mindezeket 2010-ben eddig újabb Péterfy Bori-össztűz és egy friss Zuboly követte. A fejsze nélkül felnyitható CD-t még ők sem találták ki, de egyébként jó kis merítés ez, és nyilván életképes is, ami külön öröm, tekintve, hogy az internetes igénytelenség éppen most, a szemünk láttára nyírja ki a hanglemezkiadást, vagy hát legalábbis mindenki szomorú, és missziós tevékenységként tüntet fel egy iparágat.
Lovasi viszont egyáltalán nem tűnik bánatosnak, és szépen hozza azt, amit az elején ígért: „Olyan lemezeket fogunk kiadni, amelyeket büszkén lehet kitenni a polcra.” Péterfy Borit speciel akár a kirakatba is nyugodt szívvel ki lehet tenni, az elmúlt évek egyik legüdébb színfoltja a hazai popszíntéren. Pedig az mindig az ördög bajszának cibálása, ha egy színésznő a színházon kívül éneklésbe fog, általában abból lesz a színészlemez, amely különös műfaj, de többnyire köszönő viszonyban sincs a rock and rollal. A Bori viszont egy született popdíva, na. És ez természetesen rögtön az első lemezen félreérthetetlenül kiderült, hiszen a cucc két olyan megaslágerrel nyit, mint a Hajolj bele a hajamba és a Vámpír. Összetéveszthetetlen hang, ütős előadásmód, korunk Méhes Mariettája, manga-vamp dizájn, modern táncdalok, azonnal megjegyezhető, de mégsem surmó szövegek, rádióbarátnő, mi kell még? És tényleg mi kellene még ahhoz, hogy a művésznő az év végi sportcsarnokos bulira gyúrjon a klubok helyett/után? A közízléssel való hadakozás nyilván nem az énekesnő dolga, majd csak elmúlik ez is egyszer. A második lemez (2) húzódalai a Bűvös vadász és a Téged nem, a harmadik még nagyon friss, de azért egy lemez értékét (művészi) nem az határozza meg, hogy mi tetszik a szerkesztő uraknak, akkor elég lenne kislemezeket gyártani. Abban van a truváj, hogy milyen a többi, tölteléknek vannak csak, vagy komoly a szándék, hogy létrehozzunk valami egészet. És fontosak még a szerencsés találkozások. Ilyen a Péterfy Borié Tövisházi Ambrus zeneszerző-producer-projektorral. Tövisházi nagyon érzi, hová kell nyúlni, és ezt magabiztosan meg is teszi. A szövegeket többen jegyzik, a legjobbakat Tariska Szabolcs. Pedig nem egyszerű nőnek lenni, és ez most a legnagyobb dicséret, ezt már Flaubert is tudta, aki nem egy pisztoly volt.
Eddig azt hittük, hogy a hiphop, a folk, a világslágerek és a dzsessz nem járnak éjjel-nappal kart karba öltve, itt meg úgy puszilkodnak, mintha ez mindig egyértelmű lett volna – mondotta volt elérzékenyülve és jogos büszkeséggel Lovasi, amikor 2007-ben a Megadó kiadta a Zuboly első, Értem a kujonságot című hanglemezét. Akkoriban a Mindenzene hasábjain is meleg szavakkal emlékeztünk meg a műről, emlékeztetőül most csak annyit, e sorok írója simán rálépett a gereblyére, amikor először hallotta a Homeopátia és a Másfél millió tépés Magyarországon című, azóta klasszikussá vált dalokat. Fenntartom, én még ilyen szórakoztató albumot életemben nem hallottam. Az Ágoston Béla, MC Busa (Busa Pista), Hock Ernő és Benke Félix nevével fémjelzett alakulat azóta is szépen szárnyal, illetve pörög. A zenekart már többen ismerik, mint ahányan tudják, hogy a zuboly jelentése a szövőszék hengere, egy jelentős költőtárs, Arany János pedig így fordította a ravasz Shakespeare William Szentivánéji álom című remeklésében a takács nevét. Összeáll ez, mint ahogy a Lovasi által említett stíluselemeken kívül adott esetben még az opera, az operett és az urbán folklór kocsmai megnyilvánulásai. És nyugodtan következhet a jelzők sorjáztatása: sodró, lendületes, ötletes, vicces – ráadásul mindezek bátran alkalmazhatók a zenekar legutóbbi lemezére, a Virágoztass engem!-re is. A Zuboly lejött a falvédőről (arra varrták őket a borítón), a legjobb városi népi zenekar, nem vitás. Kilenc dal (de milyenek!) negyvenhárom percben, mint a régi szép időkben, amikor a bakelitnek még két oldala volt. A felütésben (Esmét esik) annyi minden van, hogy alapesetben egész albumra elég lenne, és félő, hogy nem marad későbbre, de erről szó sincs. A Virágoztass engem! egyenletesen adagolja az őrületet, és olyan zenéket szintetizál, értelmez újra, amelyekről ép ésszel azt gondolnánk, hogy köszönő viszonyban sincsenek egymással. Félre pendely, félre gond, ez az év antidepresszánsa. Innen folytatjuk a megadást, van még golyó a tárban.