Forró vas

Stohl András nem a barátom, nem Buci, nem vadásztársam, nem vezetek vele műsort, nem játszom vele egy színpadon, és nem vagyok a főnöke sem. Csak egy sajtómunkás vagyok, akinek belefér, hogy olvasson és nézelődjön a médiában mindenről, ami aznap érdekes. Ha értik, mire gondolok. Mint a forró vas, ha szétfröccsen a csapolásnál, és minden cseppje éget, füstöl, lyukaszt és tüzel, körülbelül ilyen a hangulat, amióta Stohl András színművész újra karambolozott. Szerencséjére, ha lehet ilyen, „jó” autókkal ütközött, „csak” egy súlyos combnyaktörés és néhány sérülés lett a következménye. Van ilyen. Csakhogy Stohlnak ez a balesete nem szerencsétlen megcsúszás vagy rossz manőver eredménye. Mák részegen vezetett, majd az ütközés után a Forester tetőablakán kimászva cigarettát kért a sérültektől, felhívta, odahívta élettársát, (nem a felesége), majd annak kocsijával távozott, megkérve a nőt, vállalja magára a balesetet. Részegen hazahajtott, és onnan vitték be a rendőrök.
Csúnya, undorító történet egy gyáva alakról, aki egy kettős karambol után, fel sem mérve annak következményeit, elszáguld a helyszínről. Csakhogy Stohl András nem névtelen polgár. Őrületes karriert befutott színész, az RTL Klub monstre műsorainak vezetője, reggeli tévéműsorok közreműködője, modern magyar filmek és darabok kihagyhatatlan kelléke, kellemes szinkronhangú színész és a Nemzeti Színház társulatának tagja. A legmenőbb tévésorozatok egyikének, a Tűzvonalban című akciófilmnek a főszereplője. Ez a pályája csúcsán járó művészember azonban súlyosan jellemhibás. Már évekkel ezelőtt kis híján kivégezte magát, amikor szintén holt részegen árokba fordult a kocsijával. Utána kábítószeres botrányba keveredett, eskü alatt vallották, hogy az egyik valóságshow szereplőjének a haverjától többször vásárolt kábítószert. Az ügy elaludt, majd Stohlt, a vadászt rajtakapták két vaddisznó nem engedélyezett kilövése miatt.
És most itt ez a rémes esemény. A közvélemény úgy reagált rá, mintha Stohl legalábbis pedofil, népirtó, sorozatgyilkos lenne. Szerepeit elvették, csodálói elhatárolódtak tőle. A sikerekben fürdő színésznek nincs bocsánat: dugják börtönbe, vigyék ólombányába, nyúzzák meg, de előtte még lőjék agyon. Honnan ez az elemi őrjöngés? Egyik oka az olcsó káröröm: a gazdag celebje most ráfaragott. Aztán kísért egy régi pofon, volt már „előadóművész”, akit halálos rendőrgázolásból mostak ki a sztárügyvédek. Most is él az aggály, hogy mivel híres, megússza, és gázolhat tovább. Az, hogy Stohl iszik, nem titok, maga vallotta be egy interjúban. Az, hogy ittasan vezet, csak addig vicces, amíg ő áll fejre, de ha mások életével játszik, az már súlyos bűn. Gondolom, a vadászatok sem csokis turmixszal fejeződnek be, tehát Stohl szűkebb vagy tágabb baráti köre tudta, látta, hogy a tragédia nem kerülhető el, bekövetkezte csak idő kérdése. Szívhez szóló riportokat olvashattunk új szerelméről, közös kisgyerekükről. Ennek a közös gyereknek az édesanyja egyszer sem próbálta rábeszélni társát egy hosszú külföldi elvonókúrára, akár Amerikában is? Elvégre pénzük van. Vagy igazgatója, aki elnézte, magánügynek tartotta, hogy beosztottja iszik, és nem is keveset? Miért nem vette rá legalább arra, hogy tartson sofőrt, mint Bajor Imre? És miért siettek elvenni minden szerepét? Nem mint színész karambolozott, hanem mint gyakorló alkesz, aki józanon színész. És ha aznap „csak” eszméletlenre issza magát, de nem ül kocsiba, akkor másnap nyugodtan felléphet?
Példaképe, Kiefer Sutherland, a huszonnegyedik órában észhez tért. A Tűzvonalban is történhet csoda.