Gótikus templom Szentpéterfán

Szentpéterfa Vas megye nyugati szélén, Körmend közelében, közvetlenül az osztrák államhatár mellett található. A Pinka bal partján fekvő település templomát – Ecclesia S(anctii) Petri –, a Jákra vivő út mentén, már egy 1221-ben kelt levél megnevezi; a község 1297-ben Zenth Peturként, 1369-ben Zempeturfalua formában szerepel írásban. A helynév rövidült alakja 1655 óta használatos.
A falu évszázadokon át a szomszédos Monyorókerék (Eberau) részbirtoka volt, ősidők óta lakott hely. Határában római kori sírokat, feliratos köveket találtak. Az említett Árpád-kori templom a tatárjárás – vagy az 1241-et követő évek német betörései – következtében elpusztult, a későbbi építkezések során még az épület alapjai is megsemmisültek. A környék súlyos emberveszteségét az 1240-es évek derekán német ajkú telepesekkel pótolták, 1244 őszén IV. Béla király a körmendi hospeseknek (vendégeknek) városi kiváltságot adott. A közeli nyelvhatáron túlról érkeztek új lakók Szentpéterre is, ők adták a második nevét – Prostrum – a falunak. Az idővel megint magyarrá lett lakosság a XVI. század török hadjáratai során fogyatkozott meg annyira, hogy végül katolikus horvátokkal kellett újranépesíteni – innen a község máig meglévő Petrovo Selo elnevezése. A XV. századtól a gróf Erdődy család monyorókeréki uradalmához tartozó Szentpéterfán 1698-ban 392, az 1800-as évek végén 1378 horvát és magyar lakost tartottak számon. 1910-ben 1410-en, 1970-ben 1220-an, 2008-ban már csak 990-en éltek a – gyönyörű fekvésű, jó termőföldben, csapadékban bővelkedő – faluban. Az első, Szent Péter apostol tiszteletére emelt templom tehát nyomtalanul eltűnt; formájára, méreteire, szerkezetére utaló maradványokat a helyén álló épület falainak régészeti kutatása sem tudott feltárni. A település központjától keletre, a Temető-dombon található templom tisztán gótikus stílusú. Két középkori periódusban nyerte el formáját: a hosszúkás, fél nyolcszöggel záródó szentély jórészt már a XIV. században elkészült, átalakítása és a hajó bővítése a következő évszázadban történt. A támpillér nélküli oktogonális szentély, osztósudaras-kőrácsos, csúcsíves ablakaival, a Dunántúl késő gótikus építészetének egyik remek műemléke. Négyszakaszos, konzolos falpilléreken nyugvó, bordás csillagboltozata négy faragott zárókőben fut össze, a kör alakú pajzsokat címerek díszítik. Az oltár felőli első Ellerbach Bertoldé. A délnémet származású főúr a körmendi várúrfamília tagja volt, 1455 után udvari vitéz, 1458-tól Mátyás király főlovásza, később Vas és Verőce vármegyék főispánja; 1465–67-ben erdélyi vajda, címzetes pornói bencés apát. A második címer Bertold gróf feleségéé, Szécsi Borbáláé. Közös vagyonukat, birtokaikat 1470 után az Erdődyek örökölték (és megtartották a legújabb korig). A harmadik és negyedik zárókőre a Kanizsai és a gróf Szentgyörgyi család címerét vésték. A szentély déli falába kettős csúcsíves papi, kegyúri stallum – ünnepi ülőpad – mélyed, mellette gótikus fali fülke; a szemközti oldalon remekmívű gótikus szentségtartó ház vonja magára a figyelmet. Egymást keresztező szamárhátívei, keresztrózsás tornyocskái, növényi ornamentikával díszített, halhólyagos mérművei a Mátyás kori gótikus épületszobrászat remekei, bécsi és prágai rokon emlékeinek kicsiny másai. Ugyancsak az 1460-as években boltozták be a szentély déli oldalához kapcsolódó sekrestyekápolnát, ekkor készültek a hajó déli oldalának csúcsíves ablakai és a pálcakeretes kapu.
A szélesebb templomhajó boltozata az 1752. évi tűzvész után készült, gótikus kő- vagy tégladaraboknak híre-hamva sincs, csak a szintén négyszakaszos, barokk stílusú, fiókos csehsüvegboltozat látható. XVIII. századi a nyugati harangtorony is, amelyet a korabeli „órapárkány” fölött középkorias hatású gúlasisak koronáz meg. A főoltár késő barokk ízlésű olajképe az egyházalapító Szent Pétert ábrázolja a Mester és a többi apostol társaságában; a szentélyben látható gótikus kő keresztelőkút 1975-ben került napvilágra addigi rejtekhelyéről.
Vas vármegye 1898-ban megjelent monográfiájában olvasható, hogy a Pinkamindszent–Szombathely vasutat Szentpéterfa érintésével tervezik megépíteni. A XX. századi történelem sokat változtatott a menetrenden: előbb az 1920-as trianoni határ vágta ketté a hozzá csatlakozó körmend–németújvári vasutat, az 1948 utáni évtizedekben megszűnt a közlekedés minden határ közeli vonalon. 2007 januárjában arról szólt egy hír, hogy az 1962 óta elhagyott pinkamindszenti vasúti hidat ellopták a fémgyűjtők. Szentpéterfa dicsősége, hogy kezdeményezője volt az 1923. évi népszavazásnak a békeszerződés döntése ellen, amely szerint tíz Szombathely környéki község is Ausztriához került volna. Az ezért elnyert Communitas Fidelissima – a Leghűségesebb Község – cím ma kevésnek látszik népességének megtartásához.