Idén is kísért a 3-1 szelleme

Tavaly és tavalyelőtt is az a két csapat vívta a férfi vízilabda-bajnokság döntőjét, mint az idén. Az Eger 2008-ban és 2009-ben is megnyerte az első mérkőzést, majd a következő három összecsapást a Vasas hozta, így összesítésben mindkétszer 3-1-re diadalmaskodott. 2010-ben három mecscsen vagyunk túl, és 0-1-es rajt után 2-1-re vezet a Vasas, amely legutóbb szombaton győzött 7-6-ra idegenben. A múltból persze nem következik törvényszerűen az újabb 3-1; a jelenből már inkább.

Ugyanaz lesz, mint szerdán Pesten – mondta lehangoltan egy hazai hölgyszurkoló az első negyed után, a vendégek 3-0-s vezetésénél. Aztán nem lett ugyanaz, mert az Eger akkor 3-0-nál végre bepasszírozta az első gólját, ám ezúttal hasonló állásnál megint Vasas-találat és 4-0 következett. Ekkor nem tűnt kizártnak az újabb 6-2, de tetszhalott állapotából magához tért a házigazda. Támadásait azonban ritkán fejezte be életerős lökettel, a többség inkább a kapu és a center felé tuszkolta a labdát, olykor komplett kézerdőn keresztül is. A publikum és a dac végül éles meccsbe hergelte bele az egrieket, hiszen kiegyenlítettek, bizonyították, messze nincs áthidalhatatlan különbség a két fél között, és ahogyan 7-6-ra kikaptak, úgy akár győzhettek is volna.
Mégsem átkozhatják a sorsukat, mert az eddigi három találkozó alapján azért úgy tűnik, ha legalább saját jó átlagát hozza a négy olimpiai aranyérmest felvonultató Vasas, itthon csak extra ellenfél gyűrheti le, szélsőséges körülmények közepette. Így látja ezt Földi László vezetőedző is: „Én is úgy gondolom, ha jól játszunk, akkor nyerünk. Az ellenfélben a meccs elején még benne volt, hogy legutóbb két gólon tartottuk, de elég volt egyszer rosszul váltanunk Biroson, és ezt ő máris kihasználta.” Gerendás Györgyöt a túloldalon ez aligha vigasztalta, bár nem történt szerinte semmi rendkívüli: „Nem hinném, hogy eddig is mi lettünk volna az esélyesek. Van két háromszoros olimpiai bajnok klasszisunk és több tehetséges fiatalunk, csak ideális korban lévő játékosaink nincsenek, az egyetlen Hegedűs kivételével. Azt pedig mégsem követelhetem meg a csapatomtól, hogy legyen rutinos, mert ezt csak az idő hozhatja meg. Ettől még nem adjuk fel, és szombaton Budapesten is vívunk egy ilyen mérkőzést, amelyet egy gól dönt el ide vagy oda.”
Ha – egri szempontból – ide, akkor jövő szerdán, május 26-án következik a mindent eldöntő, ötödik felvonás. Ha viszont oda, akkor sorozatban negyedik bajnokságát ünnepelheti a Vasas. Kell-e mondani, hogy 3-1-es összesítéssel?
A 3. helyért: Szeged-Ferencváros 7-5. A Szeged ezzel 2-1-re nyerte a párharcot és a bronzérmet, így ősszel a Vasassal és az Egerrel együtt indulhat az Euroligában. A LEN-kupában az FTC és a bajnokságot ötödikként zárt Honvéd rajtolhat.

Három magyar győztes. Öt magyar játékos kapott szerepet az Euroliga nápolyi döntőjében, az olasz Pro Recco (Benedek Tibor, Kásás Tamás, Madaras Norbert) és a montenegrói Primorac Kotor (Kiss Gergely, Steinmetz Ádám) színeiben. Főszerepről azonban ezúttal nem beszélhetünk, hiszen öten mindössze egyetlen gólra voltak képesek. A délszlávok az első negyed után még 2-0-ra vezettek, ám a Recco könnyedén fordított, 9-3-as diadalt aratott, s viszszaszerezte a tavaly éppen a Kotorral szemben elvesztett trófeát. Mivel góljai közül négyet Udovicsics, kettőt Filipovics, egyet-egyet pedig Burics és Nikics szerzett, kissé csalóka az olasz póló sikeréről zengedezni.