Egy kollégám tökéletesen fogalmazta meg sok semleges futballrajongó véleményét az elődöntő szerda esti, barcelonai visszavágójáról: „Nem szeretem különösebben az Intert, sokkal inkább a Barcát és főleg a játékát, de most azon kaptam magam, hogy a milánóiaknak szurkolok.” Mindezt pedig az az egyszerű tény okozta, hogy a kék-feketék (pontosabban ezúttal idegenbeli mezükben fehérek) bő egy órát emberhátrányban játszva őrizték meg a számukra kedvező eredményt a világ jelenlegi legjobb csapata otthonában.
Amely most nem bizonyította, hogy tényleg a világ legjobbja. A 78 százalékos (!) labdabirtoklásához nem párosult sok helyzet, Messi első félidei lövését hihetetlen bravúrral védte Júlio César, majd valamivel kisebbel Xavi próbálkozását a második játékrészben; a hajrá során Krkic ordító helyzetben fejelt mellé, később sípszó után lőtt a léc alá. Mindent elmond, hogy a találkozó egyetlen találata egy előrerukkolt védő, Piqué nevéhez fűződik (84. perc, 1-0). Mestermunka volt, viszont semmi lényegesről nem döntött, hiszen 3-2-es összesítéssel az Inter masírozhatott a döntőbe. Ráadásként az erkölcsi győzelmet is megszerezte, mert bár Thiago Motta második sárgáját nem mondanánk teljesen jogtalannak – a „legyintő” szándék is elítélendő, noha Busquets nagyot alakított –, a 28. perctől tíz emberrel a Nou Campban kivívni a továbbjutást megsüvegelendő tett. S ehhez véleményünk szerint kevésbé kellett José Mourinho mágiája, sokkal inkább az egyszerű, de nagyszerű, hősies védekezés.
A portugál mester persze repesett az örömtől, s semmiképpen sem esett az álszerénység csapdájába: „Óriási volt a feszültség a mecscsen, egy ilyen csapat ellen tíz emberrel mindezt elérni történelmi, mitikus tett. Életem legédesebb
1-0-s veresége volt ez a mai. Taktikailag és a védekezésünket nézve is tökéleteset produkáltunk.” A lefújás utáni boldog tombolását, illetve az ellenfél kapusának reagálását így kommentálta: „Valdés azt hitte, hogy a Barcelona szurkolóit akartam provokálni, holott én ünnepelni mentem az Inter híveihez, s ehhez jogom van. Aki mindent megnyer, nem tudja, hogyan kell veszíteni. Ők nagyon rossz vesztesek, mint ahogy én is.”
Kérdés, hogy utóbbira látunk-e majd példát a legrangosabb klubsorozat május 22-i, madridi döntőjében, ahol még sosem találkozott egymással az 1972 után újra finalista, kétszeres győztes (1964, ’65) Inter és a négyszeres nyertes (1974, ’75, ’76, 2001) Bayern München. Érdekesség, hogy egyelőre mindkét fél három vasat tart a tűzben (BL, bajnokság, kupa), tehát megismételheti a Barcelona tavalyi bravúrját, a triplázást. Idén viszont már csak a Primera División maradt a katalánoknak. Josep Guardiola vezetőedző furcsa módon az emberelőnyt látta a BL-fiaskó
egyik okának: „A piros lapot követően megbomlott a meccs addigi menete, az Inter teljesen visszaállt, márpedig védekezni sokkal könynyebb, mint támadni. Sokat birtokoltuk a labdát, de kevés helyzetünk akadt, hiányzott a folyamatosság a futballunkból. Mindent megtettünk, de az Inter nagyon jól bekkelt.”
Ezúttal tehát a sokat citált tétel helyett kiderült, hogy a legjobb védekezés mégis maga a védekezés.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
