Lelemények oltalma

A hamisítás a modern gazdaság pestise. A szabadalmakban leírt tudás azonban nem csupán a tárgyban megnyilvánuló ismeret. Ha annak idején szabadalmaztatták volna a Kodak C–41-es színes előhívó eljárását, akkor sem lett volna kötelező az összes paraméter felfedése. Így mindig marad annyi ipari titok, hogy számottevő erőfeszítés nélkül nem lehet pontosan lemásolni a megoldást – mondja Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke, akivel a szellemi tulajdon jövő hétfői világnapja alkalmából beszélgettünk.

Bendzsel Miklós 1953-ban született Budapesten. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán diplomázott 1976-ban. Doktori címet a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerzett 1983-ban. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára. Dolgozott a Gépipari Technológiai Intézetben, majd a Magyar Szabadalmi Hivatalban, amelynek 1997 óta elnöke. Számos hazai és nemzetközi szakmai és társadalmi szervezetben tölt be vezetői tisztséget.

Honnan eredeztethető a szabadalmak gondolata?
– A szabadalom voltaképpen izgalmas közgazdasági paradoxon, hiszen a monopoljog révén ösztönzi a versenyt. A XV. századi Velencében adtak elsőként privilégiumleveleket a földközi-tengeri kereskedelemben nagy fontossággal bíró hajóépítési újításokra és a kézművesiparban megjelenő leleményekre. E levelek biztosították a tulajdonosnak a találmányok kizárólagos használati jogát. Már ekkor megjelent a szabadalmak eszméjének három legfontosabb sarokköve: az áralakító képesség, a találmányt törvénytelenül felhasználó vetélytársak megregulázása és a monopoljog korlátozott időbeni és földrajzi hatálya. Ez utóbbi segítségével beépítették a rendszerbe a technikai haladás önmegújító képességét. A monopoljog lejártával a tulajdonosok érdekeltté válnak abban, hogy továbbfejlesztett megoldásokkal megerősítsék saját pozíciójukat. Az ipari, illetve szerzői monopóliumokat először Angliában emelték törvényerőre, I. Jakab, illetve Stuart Anna uralkodása alatt. A XVIII. század végén Franciaországban és Amerikában végbement forradalmi átalakulás eredményeképpen összeülő parlamentek is különös gondossággal adtak monopoljogokat a találmányok gazdáinak politikus feltalálóik, Thomas Jefferson és Benjamin Franklin szorgalmazására. Az ipari forradalom időszakában váltak azonban esszenciális fontosságúvá a szabadalmak. Az idén ünnepeljük a Déri–Bláthy–Zipernowsky-féle transzformátor bemutatásának 125. évfordulóját. Ez és sok más magyar találmány sem valósulhatott volna meg a szabadalmak rendszere nélkül, hiszen a monopoljog szükséges volt a befektetők bizalmának megnyeréséhez.
– Mi a szerepe a Magyar Szabadalmi Hivatalnak ebben a rendszerben?
– Már a New Deal gazdaságpolitikai irányvonalat elindító Roosevelt amerikai elnök is megfogalmazta, hogy a harmincas évek gazdasági válsága utáni fellendülés elképzelhetetlen a technológiai haladást és az alkotó versenyszellemet segítő átlátható ösztönzés nélkül. Egy nemzeti szabadalmi hivatal éppen ezt a technikai fejlődést segíti a megszolgált monopoljogok biztosítása révén. A jog odaítélése előtt kritikus ítéletet mondunk arról, hogy a találmány világviszonylatban is újnak mondható-e, tetten érhető-e benne a feltalálói tevékenység, és értékeljük az ipari alkalmazhatóság lehetőségét is. A szellemi tulajdon valamennyi ágáért felelős munkánkat száztizenöt éve, 1896-tól végezzük önállóan.
– A szabadalmi rendszer kritikusai szerint a monopoljogok éppenséggel lassítják az innovációt azáltal, hogy a jog lejártáig elzárnak másokat a találmányoktól. Nem lenne gyorsabb a technikai fejlődés, ha mindez azonnal, szabadon hozzáférhető lenne mindenki számára?
– Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ipari kutatás és fejlesztés igen költséges folyamat. Az romantikus elképzelés, hogy egy ceruza és egy papírlap segítségével feltalálunk valamit, már nem működik a modern technológia keretei között. A fejlesztésekhez szükséges befektetések ösztönzésére és a befektetett pénz megtérülésének segítésére eddig még nem találtak ki jobb rendszert a szabadalmazásnál. A kérdést azonban elméleti síkon is megközelíthetjük. Ha hiszünk abban, hogy morális értékek igazgatják az életünket, és ezen értékekhez való igazodás hozzáadott értékkel bír, akkor a gazdaság világában elengedhetetlen a kiválók közmegegyezésén nyugvó monopoljog. A szabadalmak azonban nemcsak a kizárólagosságot biztosítják, hanem előírják a fejlesztések pontos dokumentálását is. Ennek hiányában mindenkinek a lelkiismeretére lenne bízva, hogy egy találmányt úgy tesz-e közzé, hogy abból mások okulhassanak, azt hasznosítani tudják, vagy sem. A társadalom tehát az időleges monopóliumért cserébe a találmány közkinccsé válását követeli meg a feltalálótól.
– Az ipari forradalom idején sokkal átláthatóbb volt Európa és a világ gazdasági rendszere, így a találmányok védelme is egyszerűbb volt. De van-e ma reális esélye annak, hogy egy találmány bemutatását követő napon ne kezdjék azonnal milliószámra gyártani a másolatát valahol Kínában?
– A hamisítás valóban a modern gazdaság pestise. A szabadalmakban leírt tudás azonban nem csupán a tárgyban megnyilvánuló ismeret. Ahhoz, hogy ezt a tárgyat piacképesen lehessen gyártani, rengeteg háttérismeretre van szükség, ez pedig nem olvasható ki a szabadalmi leírásból. Ha annak idején szabadalmaztatták volna a Kodak C–41-es színes előhívó eljárását, akkor sem lett volna kötelező az összes paraméter felfedése. Így mindig marad annyi ipari titok, hogy számottevő erőfeszítés nélkül nem lehet pontosan lemásolni a megoldást.
– A laikus vásárlókat könnyen meg lehet téveszteni a külsőre azonos minőségűnek tűnő, hamisított árukkal, még ha részleteikben eltérnek is az eredetitől.
– A kereskedelmi világszervezet és a nemzeti szabadalmi hivatalok folyamatosan törekszenek egyfajta szellemi környezetvédelem és közbiztonság megteremtésére. A hamisítás melegágyaiként számon tartott országok előbb-utóbb sarokba szorulnak a szakmadiplomáciai lépések következtében. Exportorientált gazdaságuk számára fenyegetést jelent a kereskedelmi elszigetelődés lehetősége, így kénytelenek fellépni a normaszegő magatartást folytató vállalatokkal szemben. A Hamisítás Elleni Nemzeti Testülettel a hazai viszonyok javításán dolgozunk, számottevő társadalmi támogatással.
– Sok magyar feltaláló azért nem élvezheti találmánya ipari hasznosításának gyümölcseit, mert nincs pénze levédetni a találmányt a világ számos országában. Miért ennyire drága a szabadalmaztatási folyamat? Nem lenne hatékonyabb a rendszer, ha olcsóbb lenne?
– Sok a téveszme ezzel kapcsolatosan. Ma egy magyarországi szabadalmaztatási eljárás hivatalos díjköltsége alig haladja meg a százezer forintot. A monopoljog megszerzésének ára a globális tájékozódás és értékelés költségei miatt nemigen lehet szerényebb a polgári jogban megszokott ügyvédi költségeknél. Mi az eljárások során a kortárs tudás teljességének tükrében vizsgálódunk, az eljárás eredményeit pedig magyarul és angolul is nyilvánosságra hozzuk. Pozitív elbírálás esetén a találmány jó starthelyzetbe kerül az ipari hasznosítás szempontjából. Jogbitorlás esetén szakértői közreműködéssel, megsemmisítések esetén hatósági döntéssel tisztázzuk a helyzetet. Külföldön magasabb költségek merülnek föl a helyi árszínvonalhoz mérten is. Ebben pályázati támogatás is igénybe vehető. Emellett el kell ismernünk, hogy az európai szabadalmaztatás valóban drága, részben a nemzeti nyelvekre való fordítás költségei miatt. Ennek mérséklésére csatlakoztunk egy nemzetközi egyezményhez, így 2011-től a Magyarországon bejegyzett európai szabadalmaknak csak a lényegét, jogvita esetén pedig teljes egészében kell magyarra fordítani.
– Az ár mellett az eljárás lassúsága miatt is hallani panaszt.
– Sokat dolgozunk a folyamat felgyorsításán, választható egy éven belüli döntéssel járó út is. Kétoldalú egyezmények segítségével számos ország szabadalmi hivatalaival kölcsönösen elismerjük egymás eljárásainak eredményét. Így egy magyar gyógyszergyár Japánban például a budapesti kedvező véleménytől számított három–öt hónap alatt oltalmat nyerhet, ami rendkívül gyorsnak számít. A világ nagy szabadalmi hivatalaiban gyakran éveket kell várniuk a bejelentőknek az első intézkedésig. A világon ma 1,6 millió találmány vár szabadalmi elbírálásra. Egy brit felmérés szerint ha egy évvel rövidíteni tudnánk az eljárások idejét, az összességében 7,6 milliárd font (2300 milliárd forint – M. Cs.) megtakarítással járna.
– A találmányok fizikai jellemzői mellett sokszor az áruk földrajzi eredete is a szellemi tulajdon részét képezi. Magyarországon az utóbbi években ez leggyakrabban a tokaji bor kapcsán merült föl, hasonló nevű bort Szlovákiában és Olaszországban is készítettek-készítenek. Hogyan lehet ez ellen védekezni?
– Az utóbbi két évtizedben Franciaországban és Olaszországban rokon fajtájú szőlőből, hasonló megnevezéssel gyártott borok esetében sikerült bizonyítanunk, hogy hiába azonos akár a szőlő fajtája, a termelési hely különbözősége miatt eltérő az ottani borok minősége a tokajiétól. Emiatt az azonos megnevezés földrajzi megtévesztés, ami rosszhiszemű versenymagatartásnak minősült. Szlovákia esetében nem bizonyult gyümölcsözőnek az engedékeny magyar politika. A borvidék ottani önkényes kiterjesztése és a termelési eljárás állítólagos hasonlóságai alapján a szlovákok „Tokaj” borvidék megnevezéssel kívánják forgalmazni a tömegesen gyártott, a magyar tokajiénál messze gyengébb minőségű borukat. Ez számunkra piacrontást jelent. A hetekben egy szlovák kérvényre megindított brüsszeli bejegyzési eljárást is sikerült részben visszavonatnunk. A jövőben remélhetőleg eltökéltebben és jogaink kitartóbb védelmével fogunk érvényt szerezni érdekeinknek.
– Bár a szabadalmak időbeni hatálya korlátozott, az árujelzőként használatos védjegyek érvényessége örökre is szólhat, ahogy az Pintz György Védjeggyel a csúcsra című könyvében is olvasható. Előfordul, hogy a cégek fondorlatos védjegyek bejegyzésével igyekeznek meghosszabbítani lejáró szabadalmi védettségüket. A Lego például az építőkockái alakját igyekezett védjegyként bejegyeztetni. Ez az örökös oltalom nem gátolja az innovációt?
– Mondok más példát is. A gyógyszergyárak a csomagolás formatervezését és a készítmény nevét is levédethetik, így próbálják körülbástyázni a terméküket. Ezzel a vásárlói hűséget igyekeznek kihasználni. A jó minőségű termékek gyártói megérdemelten élvezik a fogyasztók megbecsülését. Vannak azonban olyan gyártók is, amelyek túl általános védjegyeket igyekeznek bejegyeztetni, ezzel kizárni vetélytársaikat. Ezt lehetetlenné teszi a védjegyoltalom alapvető kritériuma, amely szerint a védjegynek megkülönböztető képességgel kell bírnia. További feltétel a záros időn belüli aktív használat követelménye.
– A biotechnológiai kutatások robbanásszerű fejlődésen mennek keresztül az utóbbi évtizedben. Egyre több gént térképeznek föl, a biotechnológiai cégek pedig az emberi gének szerkezetét is szabadalmaztatni igyekeznek. Egy amerikai bíróság a napokban utasított el egy ilyen kérelmet, amely a mellrákra ható gén bejegyzésére vonatkozott. Etikus-e a tudományos felfedezések és az emberi test részét képező gének szabadalmaztatása?
– A szabadalom intézményének sarkalatos tétele, hogy felfedezések nem szabadalmazhatók, erre a kérdésre a válasz tehát egyértelműen nemleges. A magyar és az európai törvények és rendelkezések körültekintően biztosítják azt, hogy az ember műszaki beavatkozásával mesterségesen előállított gének, amennyiben megfelelnek a szabadalmaztatás minden találmánytól elvárt kritériumainak, szabadalmazhatók legyenek. Senki sem szerezhet azonban kizárólagos jogot sem az emberi test részét képező génekre, sem más, az emberi test részét képező biológiai anyagra. A törvény biztosítja, hogy a betegek jogai ne sérülhessenek, ugyanakkor érdemes legyen éppen ezeknek a betegeknek az érdekében új diagnosztikai és terápiás megoldásokat kifejleszteni.
– Számos magyar találmány bukkan fel a sajtóban, amelyek első látásra életképesnek tűnnek, aztán évek múltán sem történik velük semmi. Milyen változtatásra lenne szükség, hogy sikeresebben hasznosuljanak a magyar találmányok?
– Olyan hatékony kutató-hasznosító központokat kell létrehozni, amelyekben a magyar vállalkozások már kísérleti stádiumban megépíthetik piaci érdeklődésre számot tartó modelljeiket. Ha ez az infrastruktúra nem épül ki, a magyar találmányok többsége továbbra is elsikkad, a legjobbakat pedig külföldön hasznosítják. Nemcsak azok a találmányok szolgálhatják az ország érdekét, amelyeket magyar tulajdonú cégek itthon hasznosítanak. A nagyobb baj az, hogy Magyarországon az innovációs támogatási politika eddig nem szerzett érvényt a bürokratikus túlszabályozottság felszámolásának és az eredménykötelemnek. A közpénzből finanszírozott kutatás-fejlesztés, innováció eredményeit oltalmazni kötelesség, az elmaradt haszon pedig veszteség. Értelmes tőkepiaci szabályozás, átlátható és értékteremtő adópolitika megteremtheti a szellemi tulajdon új hazai virágkorát.