Merre indul Ukrajna?

Különleges pillanatban, a lassan kirajzolódó belső átalakulások közepette, a harkivi ukrán–orosz csúcs után néhány nappal nagy érdeklődés kísérte a varsói Keleti Kutatások Intézete és a kijevi Egyesült Világ Alapítvány szervezésében a negyedik alkalommal megrendezett Európa–Ukrajna Fórumot. Éppen ezért a résztvevők némi csalódottsággal konstatálták, hogy a látványos mozgás közepette a politikai csatákban lekötött ukrán hatalmi elit tagjainak többsége nem tudott megjelenni a rendezvényen.

Elnöki üzenet. Viktor Janukovics ukrán elnök tegnap aláírta az új ukrán– orosz flottamegállapodást, és egyúttal nyilatkozatban fordult az ukrán néphez.. Honfitársaihoz intézett üzenetében Janukovics kiemelte, hogy a gáz árának jelentős csökkenése növeli minden egyes ukrán állampolgár szociális biztonságát, elősegíti a kilábalást a gazdasági válságból, s garanciát jelent egész Európa energiaellátásának a biztonságára is. Az elnök szavai szerint egyedül az ellenzék elégedetlen, de nekik háború kell. (MN)

Merre tovább, Ukrajna? Melyik az új hatalom igazi arca? A Brüsszelben az integrációt továbbra is célként deklaráló, vagy az orosz flotta állomásoztatását 2042-ig meghosszabbító? Milyen társadalmi-gazdasági fejlődési modellt választ a Viktor Janukovics fémjelezte Kijev? Miképp lábal ki az ország a mély gazdasági válságból, s felgyorsul-e végre a modernizáció? Ezekre a kérdésekre vártak választ a napokban Kijevben megjelent kutatók, politikusok és újságírók. Mikola Azarov kormányfő levélben igyekezett megnyugtatni arról mindenkit, hogy Ukrajna nem tért le az európai integrációt célként kitűző útról. Egyúttal felsorolta a kívánságlistát is, eszerint Kijev szívesen tárgyalna a társult tagságról, amely egyben biztosítaná a szabadkereskedelmi zóna létrehozását, valamint a vízummentes utazást is. Az Európai Unió azonban óvatos, nem sieti el a dolgokat. Míg az egyik oldal reformokat s egyértelműbb elköteleződést, addig a másik világosabb bővítési stratégiát várna. Így aztán alighanem továbbra is lassú marad a közeledés. Balázs Péter magyar külügyminiszter is inkább csak a Keleti partnerség biztosította kereteket dicsérte, a magyar válságkezelés tapasztalatai alapján pedig megjegyezte, hogy az uniós tagság sem mindenható gyógyszer a gazdasági bajokra. Leonyid Kozsara elnöki külügyi tanácsadó még azzal árnyalta a képet, hogy Ukrajna nem kíván hídszerepet betölteni az EU és Oroszország között.
Kimondva vagy kimondatlanul, de központi kérdést foglalt el a konferencián Oroszország és Ukrajna viszonyának a kérdése. Míg a nyugati politikusok, kutatók többsége aggasztónak tartotta a harkivi alkut, s túl szorosnak Kijev és Moszkva mostani kapcsolatait, erősödő energiafüggését, addig az ellenoldalon természetesnek nevezték a bizalmi válság megszűnését, s örvendetesnek a viszony normalizálódását. Mindehhez még hozzátették, hogy Ukrajna nehéz helyzetében nem nagyon kapott sok segítséget, nem volt választása, s ezúttal sem hangzott el reális alternatív javaslat az energiafüggés csökkentésére.
Egyértelmű választ végül senki sem tudott adni arra, merre is indul Ukrajna. Inkább csak abban mutatkozott konszenzus, hogy Oroszország erősítette a pozícióit a térségben.