Mezeket fel!

Csak egy hónap, és elkezdődik a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság. Valamirevaló futballrajongó ilyenkor már vágja a centit, szervezi a helyszínt és a haverokat, kompenzációs terveket barkácsol válás ellen. Magyarországon (miután a nemzeti tizenegy 1986 óta nem jutott el a focivilág legnagyobb ünnepére) már jó ideje egy furcsa, nem túl vidám, de mégis érdekes nemzeti sport is kibontakozik az esemény előtt, nevezetesen annak a dilemmának a feloldása, hogy akkor most kinek szurkoljunk. A döntést befolyásolhatja egy-egy kedvenc labdarúgó személye, klubja, vagy nemzetisége, vagy akár az adott ország iránti szimpátia, nemzeti színekre festett arcú, kamerabarát hölgyek esetében pedig az is, hogy áll a fiúkon a mez. Az idei vb viszont lehetőséget kínál a Föld sorsáért felelősséget érző semleges drukkereknek is, hogy ökotudatos szurkolóként válasszanak. A döntőbe jutott harminckét ország válogatottjai közül kilenc ugyanis környezetbarát mezeket visel majd, amelyek újrahasznosított poliészterből készülnek. A gyártó szerint az ezt viselő játékosok kevésbé izzadnak, mivel szellőzési zónákat alakítottak ki a dresszeken, ahol kétszáz kis lyukon áramlik a levegő. A gyártáshoz egyébként tizenhárommillió pillepalackot használnak fel, tehát ennyivel kevesebb kerül a lerakókra. Ugyanakkor ezzel sem egyenlíthetik ki azt a környezetrombolást, amit azok a szerencsés embertársaink visznek végbe, akik a helyszínre utazva ipari menynyiségű kerozint durrantanak a levegőbe. Ebből is látszik, hogy nem egyszerű a környezet barátjaként viselkedni, rettenetes ellentmondásokat kellene feloldani percenként. A környezettudatos futballmezben játszó országok, Ausztrália, Brazília, Dél-Korea, Hollandia, Portugália, Szerbia, Szlovénia, Egyesült Államok, Új-Zéland között akad például néhány komoly szén-dioxid-kibocsátó is, de ez még hagyján. Azzal a mély lelkiismereti válsággal mi lesz, amibe azok kerülnek, akik szerint a Messi, meg a Tevez játsszák az igazi focit és esténként Santa Maradonához imádkoznak, hogy egyikük se tűnjön el egy rokonlátogatás után? A világgal egyensúlyban élni bonyolult feladat.
Olyan ez, mint amikor az ember először megörül, hogy a vécépapír már konkrétan nem papírból készül, így aztán fellélegezhetnek az esőerdők, de amikor a csőgörényes kolléga már harmadszor távozik elégedetten egy, a Nyolcadik utas: a Halál főszereplőjére emlékeztető rekvizitum felmutatása után, kissé elbizonytalanodik. Közben az erdőket meg már azért irtják, mert kell a termőterület a környezetbarát üzemanyagnak.