Mi a magyar?

A’ mi a’ Lovak számát illeti, kitetszik az ide kapcsolt Jegyzésbül, hogy Német, Franczia, de kivált Angol Országok elarányozólag jóval több lovakat nevelnek, mint Magyar Hazánk, noha itt mind annak az ára, a’ mi a’ ló nevelésére szükséges, sokkal, de nagyon sokkal olcsóbb, mint az említettekben.
A’ mi pedig a’ lovak minémüségeit ’s tulajdonságait illeti, meg kell előbb rövideden jegyeznünk, hogy a’ ló főképpen mire kivántatik.
Annak használása általjánosan véve csak két fő részre oszlik: hordozásra vagy huzásra. De itt a’ dolog jobb felvilágosítása végett szükségesnek tartom a’ lovak hasznát öt fő czélra elválasztani; és ugyanis mi azokat fordítjuk: az Ország védelmére, Gazdaságra, Kereskedésre, Utazásra és végtére mindennapi más szükségeinkre és gyönyörűségeinkre.
Hogy Magyar- ’s Erdély Országban általjában – mert éppen nem tagadom, hogy nálunk nagyon sok jó ló is neveltetik –, de közönségesen véve vannak-e éspedig elegendő számban olly lovak, mellyek ezen öt fő czélnak tökéletesen megfeleljenek? azoktul bonafide kérdezem, a’ kik az Országot magok védelmezték, más Országokban utaztak ’s látták, hogy máshol a’ Gazdaság ’s Kereskedés minő lovakkal folytattatik ’s a’ t.
Azok, a’ kik idegen földön soha nem voltak, ’s a’ dolgot a’ szerint fontolják – a’ mint azt könyvek vagy más utazóknak elbeszélése vagy önmagok képzelődése agyvelejekbe festik, ugy azok, a’ kik soha lovon nem ülnek, és magokat azért tartják másoknál jobb Hazafiaknak, mivel minden idegent, akármi jó és hasznos lenne is, megvetnek –, azok az előitéletek vastag köde miatt Bírák nem lehetnek; valamint azok sem, a’ kiket szerfelett nagy hazai szeretetek ugy annyira elragad, hogy buzgó érzések és mély lelkesedések miatt Hazájokban semmi hátramaradást nem látnak.
Én részemrül Magyar Országot a’ középszerüség köre között semmiben se szeretem látni, akár melly csekély tárgy lenne is az – és hogy a’ lótenyésztés bizonyosan csak középszerüen áll Hazánkban, azt, a’ ki látni akar, és a’ tárgyhoz ért is – nem tagadhatja. […]
De hát a’ Gazdaságra? Ezen tárgy nálunk, a’ mint tudjuk, lovakkal alig folytattatik. És azért nem folytattatik, mert a’ termékek nagyobb mennyiségben való kitermesztése – a’ melly javaknak megnyerésére nagyobb erőt, az az nagyobb Tőkepénzt kellene a’ Jószágra fordítani – bizonyos vevőt nem várhat, a’ ki a’ portékának illendő árát meg is adná. Nem folytattatik továbbá lovakkal azért, mert a’ mi lovaink, vagyis inkább azon kanczák, mellyekkel nálunk a’ gazdaságot folytathatnánk, olly kevés becsüek, vagy a’ mi egyre megy, azok, a’ kik őket tőlünk megvehetnék, olly kis becsben tartják, hogy azon nyereség, melly a’ csikó eladásábul háramlanék, elmaradván, inkább a’ hideg vérü, lassu ökörrel visszük a gazdaságot – lassan.
(Széchenyi István: Lovakrul, 1828)