(mikor lesz uborkaszezon )

Én nem tudom, most, hogy lassan közeledik a nyár, lesz-e uborkaszezon. Attól tartok: aligha. Helyette, ha szabad ilyet mondanom, csontváz-szezon lesz, s csak azt nem sejtjük még, mekkora. Az új kormány, miközben a közeljövőben átveszi az „ügyeket”, kénytelen lesz kinyitogatni a szekrények legtitkosabb rekeszeit is, ahonnan a szociálisan érzékeny szocik által preferált Boss és Armani öltönyökben feszítő csontvázak pottyannak a nyakunkba. Remélhetőleg „friss hullák” nem kerülnek elő, továbbá az aknák egy részét, kellő szakértelemmel, hatástalanítani lehet.
Természetesen, amikor csontvázakat, hullákat és aknákat hozok szóba, közhellyé nemesült zsurnalisztikai metaforákkal élek, saját érdemem vagy leleményem csak annyi, hogy mondandómban észrevehető némi dupla fedelű irónia. Az iróniát persze nem mindenki érti és kedveli, sőt némelyekről a humor is falra hányt borsóként pereg le. Tárnoki néni kalandjai közel sem annyira hihetetlenek, mint az, hogy Demszky húsz évig Budapest főpolgármestere volt. Itt – közbevetőleg – óva intem a szavazópolgárt, hogy ősszel, a most felálló kormány szemére vesse azt, amit az előző elkövetett, s az önkormányzati választásokon, régi szokása szerint, netán visszasírja a „régit”. Visszatérve a csontvázakra: fontos és megkerülhetetlen teendője lesz a Fidesznek közszemlére tenni őket, megfelelően felcímkézve, mellékelve a halottkémi vizsgálat eredményeit. Jelzem, hogy ebből a szempontból ajánlatos a Dr. Csont című amerikai tévésorozat megtekintése, sőt tanulmányozása. E filmek főhőse ugyanis simán összerak és azonosít hat-nyolc, sőt olykor nyolcszázéves csontvázakat, s ily módon leleplezi a tettest. Ha már a leleplezésnél tartunk, meg kell említenünk, hogy a szocik – az elefánt sosem felejt alapon – egyik kampányfilmjükbe beletették azt a felvételt, amikor egy idős hölgy – derült égből villámcsapásként – oly váratlan hirtelenséggel csókolt kezet Orbán Viktornak, hogy annak egyszerűen nem volt ideje és lehetősége védekezni. Ez lett a Mesterházy-kampány egyik legócskább baromsága, mintegy vetélkedve a Mester Ákos-i 168 óra leleményével, hogy immár 7868 nap 17 óra 52 perc 41 másodperc és 5 milliszekundum óta nem tudjuk, kicsoda Kaya Ibrahim. Nincs szebb, mint a tavalyi hó!
Persze azért lesz egy kis uborkaszezon is. Csak szemügyre kell majd vennünk Orbán Viktor parlamenti beiktatásának pillanatában a szocialista honatyák és anyák arcát: mintha savanyú uborkába haraptak volna. Nem beszélve azokról, akik – szavazat híján okozta kényszerből – távol maradnak, s a többiekről, akik kénytelenek lesznek megválni igazgatótanácsi és egyéb tisztségeiktől. Bár szívós természetüket és a multik irántuk érzett vonzalmát figyelembe véve, lehet, hogy számukra nem is lesz olyan savanyú az az uborka. Itt biz’ csiki csuki van: aki belebukott a politikába, az visszamegy az „üzleti szférába”, s félő, hogy ott megint elkezd „konvertálni”.
Most egy pillanatra elképzelem Gyurcsányt a parlament alakuló ülésén, hosszú jobb lábát átnyekleti a balon, és kissé összecsuklik féloldalasan, a feje is félrebiccen, keze az arcán matat, amivel megvetést és fölényt fejez ki. Hogy őszinte legyek, én a helyében már rég hagytam volna a fenében az egészet. De persze mindannyian egyszeriek és megismételhetetlenek vagyunk. Ő különösképpen.
Elképzelem a jobbikos bajuszkirályokat is, akik méltó társai lesznek a szociknak az ellenzékben. Már csak miattuk sem lesz igazi uborkaszezon.
Ha jövőre mégis lesz, azt nagy szerencsének tekinthetjük, mivel léte azt jelentené, hogy a dolgok megnyugodtak és a helyükre kerültek. El lehet ezt képzelni? Én nem tudom…