Az ön által vezetett Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége nemrég megállapodott a Fidesszel, hogy szervezetük hat pontja közül ötöt beemelnek a párt programjába. A versenyképes adórendszerben, a piacteremtésben és a hazai kis- és középvállalkozások fellendítésében meg tudtak állapodni, ám az euró bevezetését illetően nem. Miért gondolja, hogy nem szükséges egy céldátum megjelölése hamarosan? Ez egyfajta horgony szerepét is betölthetné a gazdaságban.
– Orbán Viktor érveléséből anynyit tudok elfogadni, hogy az elmúlt években Magyarország lejáratta magát az euróbevezetési céldátumokat illetően. Emiatt a kívánt időpont megjelölésével egy évet biztosan várni kellene hazánknak. Ez idő alatt meg kell nézni, milyen kedvező folyamatok indulnak el a gazdaságban, s hogyan változik a nemzetközi környezet. Amennyiben hazánk úgy lép be az euróövezetbe, hogy gazdasági teljesítményünk nem éri el az EU átlagának 80 százalékát, akkor évszázados hátrányt halmozunk fel versenytársainkkal szemben.
– A hátrányunk már most is jelentős…
– A többiek elmentek mellettünk, ráadásul lendületben vannak. Eközben a mi teljesítményünkre hihetetlen terhek nehezednek. Az államadósság után fizetendő teher óriási, a dolgozók és nem dolgozók aránya borzalmas. Az emberek most csodákat remélnek az új kormány felállásától, de csalódni fognak. Az adóterheket például a vállalkozások esetében négy, a lakosságnál pedig hat év alatt lehet a térség átlagos szintjére levinni. Sajnos a magyarok egy része most annak drukkol, hogy ne sikerüljön ennek a kabinetnek eredményeket elérnie. Ez ugyan az ellentábornak is rossz, de mi magyarok sajnos ilyenek vagyunk. A Fidesz jelenleg az egyetlen kormányzóképes erő, s most mindenkinek azért kell szurkolnia, hogy sikerüljön a kilábalás.
– Nemrég engedélyezte a Gazdasági Versenyhivatal, hogy az ön tulajdonában lévő Magyar Tőketársaság Zrt. megvásárolja a Milton Bankot, amely eddig a Wallis Zrt. tulajdonában állt. Mik a tervei a bankkal?
– A pénzintézet a magyar vállalkozásokat kívánja támogatni a takarékszövetkezetek bevonásával. A gazdasági növekedés beindításához források kellenek, hazánkban az egyik legfontosabb kérdés a likviditás bővítése. A bank, amelynek a neve is megváltozik, az ehhez szükséges forrásokat kívánja biztosítani a hazai cégek számára. A takarékszövetkezetek ideális partnereink lehetnek, hiszen 600 milliárd forintnyi szabad pénzük van.
– Ön köztudottan jelentős mértékben támogatja a mélyszegénységben élő gyermekeket. Melyek lennének most a legsürgősebb lépések, amelyekkel javítani lehetne helyzetükön?
– Először mindenhol pontosan fel kell mérni a helyzetet. A gyermekek számára biztosítani kell az alkotmányos jogaikat: meg kell oldani az étkezésüket, az óvodai és az iskolai elhelyezésüket, s a tiszta körülményeket. Az a szülő, aki megfelelhetne e követelményeknek, de mégsem teszi, az alkalmatlan a nevelésre, el kell tőle venni a gyermeket. Akit nem járatnak iskolába, az egész életében hátrányban marad a többiekhez képest. Az a szülő viszont, aki megfelelne a követelményeknek, ám más körülmények miatt erre nem képes, annak az állam segítséget kell nyújtson. A segítség ugyanakkor csak a legkiszolgáltatottabb rétegekre vonatkozhat. Tudom, mi az éhség, hiszen gyermekkoromban én is éheztem, nevelőszüleimmel együtt. Szégyellem magam minden magyar nevében, hogy ma gyermekek pusztulnak el hazánkban alultápláltság miatt.
– Nem túlzás ezt állítani? Az utóbbi években mindössze egy ilyen esetről lehetett hallani, amikor a szabolcsi Piricsén éhen halt egy kisfiú.
– Óriási tévedés. Több száz gyermek hal meg emiatt, ami szégyen Magyarországra nézve! Eltitkoljuk ezt a problémát, pedig a szembenézés lenne a megoldás. A szociológusok ne Budapestről értékeljék a helyzetet, hanem menjenek végig a falvakon, kérdezzék meg a gyermekeket: éheznek-e. A társadalomnak ki kell kényszerítenie, hogy a gyermekek jogai érvényesüljenek. A megoldás a munkahelyteremtésben és a megfelelő ösztönzőrendszerek kialakításában rejlik. Ez kormányzás, politikai akarat és társadalmi összefogás kérdése. Vegyünk példát olyan országoktól, amelyek sikeresen kezelik a szegénységet.
– Kiktől érdemes tanulnunk?
– A lengyelektől például, ahol a kiszolgáltatottakat önkéntesek hálózata segíti, szoros együttműködésben az egyházakkal. A probléma kezelését hazánkban is nyugodtan rábíznám az egyházakra, természetesen a megfelelő források biztosításával. Annak ellenére, hogy nem vagyok vallásos, a vagyonomat a történelmi egyházakra fogom bízni, mivel a rászorultakon ők tudnak a leghatékonyabban segíteni. Erre a legjobb példa Kozma atya tevékenysége. Mélyszegénységbe egyébként még nagyon sokan le fognak csúszni Magyarországon a következő időszakban, s a problémával távolról sem csak a cigányok küzdenek.
– Egyetért azzal a napokban kiszivárgott javaslattal, miszerint csak az kapjon családi pótlékot, aki iskolaköteles gyermekét járatja is az iskolába?
– Ennél szigorúbb szabályozást vezetnék be. Aki nem járatja iskolába a gyermekét, attól el kell venni a gyermeket! A szegénység elleni küzdelem egyik szomorú eleme, hogy az állami programoknál a pénz majdnem felét elviszi az apparátus fenntartása. Az egész országra jellemző túlzott bürokráciával mesterségesen megdrágítjuk az életünket. Alapítványaimnál az adminisztrációs költségek mindössze három százalékot tesznek ki, s a pénz valóban oda jut el, ahová az adományozó szánta. Napi szinten 7500 gyermeket segítünk, ez azonban csak töredéke a rászorultaknak. Az oktatás és a szociális ellátás terén komplett programot kell elindítani, a jó példával elöl járó cigányok bevonásával. Ha ez elmarad, akkor Magyarország jövője kerül veszélybe.
– Az oktatásban melyek a legfontosabb feladatok?
– Differenciálni kell az oktatók bérét. Aki pluszmunkát végez, hátrányos helyzetű térségben teljesít, az kapjon több fizetést. A szakmunkásképzésben meg kell szüntetni a jelenlegi aránytalanságokat. Minden iskolában művészeti körök működnek, viszont a politechnikát, az életre való nevelést elfelejtettük. Meg kell szerettetni a termelőmunkát, hiszen nem lehet mindenkinek egyetemi végzettsége. Ma hat okosra jut egy szorgalmas. A „dolgoznod kell, ha nem tanulsz” fenyegetéseknek lejárt a kora! Vissza kell adni a munka becsületét. Megfelelő oktatási körülmények mellett egyébként a hátrányos helyzetű tanulók nagyobbat tudnak lendíteni egy országon, mint akik jómódban élnek.
– Kritikán alulinak nevezte múltkor Magyarország morális megroggyanását. Mennyi idő alatt lehet kilábalni innen?
– Jelenleg ez a legnagyobb probléma, hiszen a morált gyorsan el lehet rontani, és csak lassan lehet javítani. A társadalmi morál nálunk valóban kritikán aluli. Ezért a társadalom vezetése, az értelmiség, a politika a fő felelős. Az elmúlt időszakban a morál látványosan romlott. A mélyrepülésért az oktatás is felelős, s noha akadnak kivételek, ezen a területen is hiányzik a hivatástudat. Nincs bizalom az állami intézmények és a politika irányában. Jellemző lett az irigység és a másik letaposása, a jogrend és a számonkérés hiánya. Ez alapján úgy tűnik, hosszú kilábalás elé nézünk.
Európa
A háborúpárti európai vezetők Ukrajna védelmét sürgetik
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!