Papírforma: címvédő az idei legjobbal

A ZTE negyedszer vagy az Atomerőmű ötödször? Ez a fő kérdése a férfi kosárlabda NB I ma kezdődő döntőjének. A zalaegerszegiek 1988-ban, ’90-ben és ’92-ben, a címvédő paksiak 2002-ben, 2005-ben, 2006-ban és 2009-ben jutottak a csúcsra. Mint az évszámokból is kitetszik, az Atom csak az új évezredben robbant be a sportág hazai élvonalába, az 1979-es kezdetek után a kilencvenes évekre vált stabil első osztályúvá a klub. A ZTE viszont éppen abban az évben, 1979. január 13-án játszotta első NB I-es derbijét, amikor a riválist megalapították. A nyolcvanas évek első felében már ment pár érem Zalába, majd 1988-tól 1997-ig folyamatosan a négy közé került a csapat, háromszor aranyérmet szerzett. Azóta viszont 2009-ig egyszer sem jutott el az elődöntőig, előfordult, hogy a rájátszásig sem; tavaly egy bronz törte meg a hosszú szünetet.
E sporttörténelmi visszatekintés még nem esélylatolgatás, hiszen manapság a honi férfi kosárlabdában a tradíciók alig számítanak – legfeljebb szurkolói szinten –, sokkal inkább az, milyen légiósokat sikerül igazolni a nyáron. Éppen a ZTE mutatta meg azt, hogy érdemes a csapatot és az edzői stábot (Völgyi Péter, Patonay Imre) együtt tartani. Az előző évben dobogóra kapaszkodott gárda a bajnoki alapszakaszban 22 mérkőzéses veretlenségi sorozatot produkált, s a végére 24-2-es mérleggel zárt, majd 3-0-lal söpörte ki a rájátszásból a Sopront és a Szolnokot is. Amerikai játékosai – Hinnant, Wilson, Watson, Timberlake – jó elegyet alkotnak a magyarjaival – Kámán, Trepák, Baki és a többiek – otthon még veretlen, csak Szolnokon és (figyelem!) Pakson kapott ki. Egy hónapja a székesfehérvári négyes döntőben megszerezte a Magyar Kupát.
Az Atomerőmű eközben (a Körmendhez és a Szolnokhoz hasonlóan) 19-7-es alapszakaszmérleggel zárt, de jó hajrája második helyet, s ezzel a rájátszásban kedvező pozíciót teremtett. Ahhoz képest, hogy az idény során komoly válságot élt át a gárda, amelynek jeleként Dzunics Braniszláv vezetőedző februárban távozott a kispadról, ez nem kis fegyvertény. Hát még, ami utána következett! A már Horváth Imre irányította paksiak 3-1-re felülmúlták a Kecskemétet, majd a végletekig izgalmas párharcban,
0-2-ről 3-2-re fordítva a Körmendet is. Az utolsó két meccsüket három, illetve egy ponttal nyerték. Mondhatjuk, itt is jó a magyar– amerikai viszony, hiszen Horváth Ákos, a veterán Gulyás, esetleg Kovács Ákos rendre felnő Dill vagy Clark szintjéhez.
Erre nagy szükség lesz a ma kezdődő fináléban is, ahol a ZTE indul pályaelőnnyel. Az alapszakaszban Zalaegerszegen 73-68-as, Pakson 63-54-es hazai siker született, leghamarabb kedden, legkésőbb jövő vasárnap érhet véget a küzdelem. A mai program, 3. helyért: Körmend–Szolnok 18.00, döntő: ZTE–Atomerőmű 20.00.