Újra és újra: antibiotikumos mézek

Újabb antibiotikumos mézeket találtunk. Az okok: felelőtlen méhészek, törvénysértő felvásárlók és gyártók, lelkiismeretlen, mindenkit kizsigerelő kereskedők, tehetetlen hatóság. A kiszolgáltatott fogyasztókat pedig, akik eltartják ezt az egész csapatot, folyamatosan mérgezik. Ma ez Magyarország.

D. Horváth Gábor
2010. 05. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tucatnyi, boltokból származó terméket küldtünk megint csak a brémai Intertek (Applica) laboratóriumba, amelyek közül kettő fennakadt a rostán. Mindkettő mérgezi a fogyasztókat, mivel szulfonamidokat, azaz antibiotikum szermaradványokat tartalmaznak. Mindkettő a visszaeső Nagy és fia Méhészeti és Kereskedelmi Kft. terméke és mindkettőt az Auchanban vásároltuk. Az orvosok a fejüket fogják. Antibiotikumokat csak indokolt esetben szabad szedni, mivel a szer állandó jelenléte az emberi szervezetben újabb és újabb betegségek kialakulásához, végső soron akár tragikus következményekkel járó járványokhoz vezethet. A felelőtlenséggel, a törvénysértőkkel, a lelkiismeretlenséggel szemben csak az segít, ha az állam végre ráveszi tutyimutyi hatóságát, hogy kellő
eréllyel, elrettentő eszközeivel élve kényszerítse rá az élelmiszerlánc résztvevőit a minőségileg kifogástalan termék gyártására és forgalmazására.
Mert mi is történik ma? A méhek élettanát jól vagy kevésbé ismerő, a fő vagy a kiegészítő jövedelmükért dolgozó profi, illetve hobbiméhészek előállítják a javarészt jó, kisebbrészt silány minőségű, esetenként antibiotikummal szennyezett mézet. Ezen termelők száma körülbelül 15 ezer, hasznuk a méz értékesítésében részt vevő többi szereplőhöz képest csekély.
A különböző méhészektől felvásárolt nyersanyagot tucatnyi, kisebb-nagyobb mézüzem szűri meg, keveri össze, teszi üvegbe, csomagolja és adja el a kereskedőknek. Azaz kész terméket a gyártók készítenek belőle. Ha a méhészek némelyike hibázik is – hiszen a lelkiismeretlenséggel együtt él közöttük alulinformált és ügyetlen ember –, az üzemeknek a törvény szerint már kötelező laboratóriumi eszközökkel megvizsgálni a felvásárolt nyersanyagot, és kiszűrni közülük az ismert és várható rizikófaktorok szerint az emberi fogyasztásra alkalmatlanokat. Náluk tehát mindenképpen ki kellene derülnie, hogy a méz jó minőségű vagy fogyaszthatatlan, szennyezett, esetleg hozzáadott cukorral hamisított, ám ha nem vizsgálnak, akkor a jó minőséget összekeverhetik a rosszal. Nagy forgalom esetén a csomagolók haszna jelentős. Ez azonban különösen növelhető azzal, ha a méhésztől tudatosan vásárolnak jóval olcsóbban rossz nyersanyagot, vagy ha ők maguk pancsolják a mézet.
A fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban álló kereskedők főként a multinacionális cégeket jelentik. Azért főként, mert a magyar fogyasztók többsége ezekben az áruházakban vásárol. Profitjuk az élelmiszerláncban minden résztvevőénél jelentősebb, számon kérhető felelősségük azonban a liberális hazai joggyakorlat miatt a legkisebb. Számukra tökéletesen érdektelen, milyen minőségű terméket árulnak, kizárólag az alacsony felvásárlói és fogyasztói árra törekednek. A kereskedők az erőfölényüket biztosító áruházláncaikon keresztül olyannyira le tudják szorítani a felvásárlói árakat, hogy a termelőknek alig marad haszna, ha a jó minőségre törekednek. Nem csoda, ha megengedhetetlen eszközökhöz nyúlnak. A gyártók is a piac szavára hallgatnak és többnyire nem törődnek azzal, ha ellenőrzés híján garantáltan silány és egészségtelen mézet csomagolnak. És persze félniük sincs mitől. A multiláncok cégérére bátran kiírhatnák azt is, hogy termékeik olcsók és biztosan rosszak is.
A piacot ésszerűsíteni hivatott élelmiszer-ellenőrzési hatóság a mai állapotában tökéletesen alkalmatlan a fogyasztók védelmére. Azok védelmére, akik – velük együtt – ezt az egész folyamatot finanszírozzák. A hatóság laboratóriumai a rá költött közpénzmilliárdok ellenére javarészt hiteltelen vizsgálatokra alkalmasak csak, az élelmiszerláncban a termékek követhetetlenek számára, az erről szóló törvényt képtelen betartatni. A törvények betartatása helyett médiakampányokat rendez csupán, az általuk kiszabott bírságok mértéke pedig nevetségesen alacsony, elrettentő ereje ezért nem is létezik.
Az infrastruktúra színvonalas működtetéséért, azaz a közjó színvonaláért felelős állam és az azt eltartó állampolgárok a lezüllött rendszer és az alkalmatlan magyar hatósági irányítás és ellenőrzés miatt többszörösen ráfizetnek. A károk mindegyikének felsorolása nélkül elmondható, hogy az egész tehetetlen és korrupt rendszert eleve milliárdokból tartják fenn. A fogyasztók egészségének megromlását is az államnak, a közegészségügynek kell kezelnie. A tönkremenő vagy feketén dolgozó hazai termelők és vállalatok nem képesek adót fizetni, elbocsátott munkavállalóik – akik ráadásul maguk is a multiknál vásárló kiszolgáltatott fogyasztók – az államtól kapnak munkanélküli-segélyt. A multiláncok pedig azzal együtt, hogy károkat okoznak, kedvezményesen adóznak és jelentős támogatásban is részesülnek.
Végül álljon itt egy konkrét példa, mi történik a fogyasztókkal a hazai piacon. A mézkereskedelemből meggazdagodott Klenáncz József csomagolóüzemeket birtokol. Az övé a Klenáncz és a Somlyószigeti mézüzem. Ezen vállalatok boltokból kiválasztott termékeiről a méhészek szakmai egyesülete a Brémában elvégeztetett vizsgálatok által minden évben kiderítették, hogy hamisítottak és/vagy szennyezettek. Minden évben. Azaz Klenánczék vagy folyamatosan átverték a fogyasztókat, vagy mérgezték őket, sőt ennek kombinációja is előfordult. A lapunk által legutóbb elvégeztetett vizsgálat olyan mennyiségű antibiotikumot mutatott ki egyik mézénél, hogy orvosok szerint „beledőlhetett a gyógyszeres üveg a mézesbödönbe”: egy kilogrammjában egy gramm antibiotikum hatóanyag volt. Klenáncz József nem mondta meg a hatóságnak, mely méhészektől vette az antibiotikumos nyersanyagot, ezzel megszegte az élelmiszerláncok ellenőrizhetőségéről szóló törvényt. Emellett arra az álláspontra helyezkedett, hogy az antibiotikum kérdése vihar a biliben, szerinte „egy kicsi senkinek sem árt meg belőle”. A Süth Miklós vezette élelmiszer-ellenőrzés kétszer 100 ezer forintnyi bírságot szabott ki rá ezekért, és kifizettette vele a vizsgálatok 47 ezer forintra rúgó költségeit. S hogy miért csak ennyit? Talán nem rosszak azok, akik rosszra gondolnak. S a botrányosan alacsony büntetések miatt vajon Klenánczot mi tartaná vissza a további jogsértésektől? A kereskedők az egészre fittyet hánynak: ha valaki mostanság a Match áruházlánc boltjaiban jár, láthatja, hogy a Klenáncz méhészetből származó üvegektől roskadoznak a polcok.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.