Víz alatt egy élet munkája

Az ablakon át mentettek ki minket – idézi fel a vasárnap éjszaka eseményeit Pilik Jánosné. A mezőőrsi szeretetotthonban beszélgetünk. A tolókocsiba kényszerült nyugdíjasnak és férjének a medréből néhány óra alatt kilépő Cuhai-Bakony-ér elől kellett a település központjában álló épületbe menekülnie.
– Napokig vagy hetekig maradunk itt, még nem tudjuk – mered maga elé Pilik János.
Tizenegy nyugdíjast szállásoltak el átmenetileg az otthon ebédlőjében. A szomszéd ágyon Szluka Lászlóné siratja háziállatait, a nagy kapkodásban kénytelen volt otthon hagyni őket. A szeretetotthonba kerültek mellett további nyolcvan ember kényszerült elhagyni otthonát, őket ismerősök fogadták be.
Kürti Jánosné az egyik rokonát bízta meg azzal, hogy a házára nézzen, úgy hallotta, a kiöntött ér még csak ezután tetőzik, és az áradás kezdetén is csak arasznyi hiányzott ahhoz, hogy a víz betörjön az otthonába.
A nyugdíjasok azt mondják: a községben sokaknak nincs otthonbiztosítása. De azok sem tudják biztosan, hogy fizet-e nekik a biztosító, akik kötöttek biztosítást.
A településre az éppen felújítás alatt álló 81. számú úton Székesfehérvár felől nem tudunk behajtani, csak harmincöt kilométeres kerülővel, Nyalka irányából. A község központjában elkeserítő kép fogad: a főúton tornyosuló homokdombból önkéntesek töltik a zsákokat, lejjebb egy diófához kikötött mentőcsónakot ringat a víz. – Innen kétszáz méteren keresztül hömpölyög át az úton a Cuhai-Bakony-ér – mutat a távolba Csáki Károly, a Győr-Moson-Sopron megyei katasztrófavédelem munkatársa.
Gumicsizmában vágunk neki a távnak. Pár méter után erősödik a sodrás, a barna víz tajtékozva bukik át a kerteken, udvarokon, az áradat közel hetven házat ölel körbe. Az épületek bejáratát homokzsákokkal barikádozták el, kérdés, meddig bírják a zsákok a víz ostromát.
Egy munkagép markolójában ülve érkeznek velünk szemben kifáradt emberek, a távolban tűzoltók gázolnak derékig érő vízben, egy csónakot húznak, két embert menekítettek ki épp.
Óriási reccsenést hallunk, egy fa dőlt mellette álló társára, majd a vízbe. „Ez a ház eladó” – virít egy kis házikón. – Ettől már képtelenség megszabadulni, a cserepekig fölázott az épület – legyint szomorúan Csáki Károly.
Elérjük a patak medrét: fél kilométer szélességben öntött ki a víz, amely a frissen aszfaltozott út alapját mossa el módszeresen. A település központjában áll Tóth Rudolf háza, a gazda megúszta az árt. Az idős úr 1933-ban született, azt mondja, hétéves korából emlékszik hasonlóra, de akkor a zajló jég torlaszolta el az ér útját, azért öntött ki a víz.
Az áradó folyam Bakonybánkot sem kímélte. Itt is több száz méteren zajlik állandó robajjal a máskor félméteres patak. A part menti házakat nyúlgátakkal védik, a Cuha-tábort azonban már nem sikerült megóvni, méteres víz áll a faházakban.
– Húszmillió forintos a kárunk – panaszolja Németh Attila, a tábort működtető alapítvány elnöke. A település alpolgármestere, Molnár Sándor hozzáteszi: csak az ő betéti társaságuknak ötvenhektárnyi gabonája került víz alá.
Bakonycsernyén sem kell keresgélni a hétvégi pusztítás nyomait, a településen átvezető műút mentén halmokban áll a sár és a törmelék. A Gaja-patak még mindig medréből kilépve terjeng, fákat, lombkoronákat sodorva magával. A patak mellett elterülő földek, amíg a szem ellát, víz alatt állnak.
– Két záportározó gátja szakadt át, az onnan lezúduló víz kapta oldalba a községet – meséli Köbli Miklós polgármester a Veszprém megyei Hajmáskéren, ahol a Séd-patak átázott gátján is nyitniuk kellett egy kis rést, hogy az átvizesedett töltés terhelését csillapítsák. Tóth Lászlóné házát teljesen elöntötte a víz. – Van biztosításunk, de reggel óta nem érkezett meg a társaság kárfelmérője, ki tudja, mikorra ér ide – jegyzi meg, miközben átmászunk a bejáratot védő homokzsákokon. A fél méter magas ár eláztatta életük munkáját, a kazán teljesen tönkrement, és a derítőből is viszszatört a szennyvíz a fürdőszobába.
A közeli Sólyon több házat is körbevett a Séd. Csentei Istvánék házának pincéjében 30 órája megy két szivattyú, de a nyugdíjas férfi ennyi idő alatt is alig negyven centiméterrel tudta csökkenteni a vízszintet, mivel a Séd folyamatosan tombol két kerttel lejjebb, és a szomszédja telkéről is hozzá folyik a patak vize. – Annyi a dolguk a tűzoltóknak, hogy hozzám már nem tudtak eljönni, ezért naponta ötezer forintért bérelem a szivattyúkat – mutat a pincében locsogó barna löttyre. Hatvan mázsa fa mellett a szerszámgépei, a hegesztője és a bútorai is mind odavesztek.