A hatodik palacsinta

Győzteseket hirdettek kedden este a Magyar Rádió által kiírt,  nyolcszázezer forintos összdíjazású szkeccspályázat döntőjén a rádió márványtermében. Az április közepén zárult pályázatra ötszáz induló mintegy 1200 műve érkezett.

Ismert színészek adták elő a pályaműveket a két elődöntőben, ahová a beküldött humoros – vagy annak szánt – írások szerzői közül ötvenen jutottak be. A döntőbe, amelyet két részben (június 19-én és június 26-án) sugároz majd a Rádiókabaré, a négytagú zsűri (Dolák-Saly Róbert, Fábry Sándor, Kőhalmi Zoltán, Litkai Gergely), illetve a közönség döntése alapján huszonkét szkeccs szerzője jutott.
A döntőn a pályaművek között kevés volt a még sosem látott, sosem hallott téma vagy figura: Magyar Lilla, aki az elődöntőben a magyar népmesék, mondókák horrorisztikus fordulataival foglalkozott, most a mai kabarékban oly gyakori telefonközpontos témát házasította össze a lakásban tartott egzotikus vadállatok problémájával. A plázacicák megjelenítése sem újdonság, esetleg a Csillagok háborújával vegyítve nem mindennapos, az elődöntőben az emlékezetes pocaklakós-minimanós fotóalbummal versenyző Maruszki Balázs nyúlt ehhez a témához. Bellus István Hangevője, aki fényevőből módosított pályát, hozott viszont friss színt a mezőnybe. A korábban negatív szerelmi utópiával tovább- jutó Varga Péter Iván a döntőben pornócastinggal és egy brites fekete humort csillogtató kórházi jelenettel mutatkozott be. Ő volt az egyetlen, aki úgy tudta betartani a maximum kétflekkes terjedelmet, hogy élvezetes, poéndús jeleneteket produkált, mások vagy jóval túllépték a megszabott négy-öt percet, vagy alig élvezhető írásokkal tudtak csak előlépni. Varga Péter Iván rövid, mégis érzékeny írásaival a második helyen végzett. Az őt megelőző Brunner Tamás komoly bravúrt hajtott végre: elektronikus kulturális újságírásunk jelenlegi állapotát Interjú című jelenetében sikerült olyan formában bemutatnia, hogy még a színészek is alig boldogultak a szöveggel a nevetéstől. Brunner ugyanis az intellektuálisan értelmezhető vonulatba beépített egy ősibb nevettető elemet. A legidétlenebb helyeken és szerepkörökben mondatta ki azt a szót a szereplőkkel, hogy palacsinta. A hatodik palacsintánál Lengyel Tamás, a riportert alakító színész röhögőgörcsöt kapott, valamint nyíltszíni tapsot a közönségtől. Szántó Rita – a harmadik helyezett – Apás szülés című jelenete finom, meghökkentő, drámai játék a nemekkel, a szerepekkel, a fájdalommal és a határhelyzetekkel. Jóval több van benne, mint ami egy ilyen ömlesztett közegben meg tud belőle mutatkozni. (Néhány igényes, érzékeny munka láttán-hallatán felvetődhet talán másban is, hogy olykor nem lenne-e értelme egy szűkebb körnek egy afféle intellektuális pszichokabarét előadni, hadd mutatkozzon meg minden finom poén, minden lelki finomság. Hadd ne legyen néha akadály a műveltség, a politikai tájékozottság vagy a kombinációs készség.)
Sinkó Péter, a Rádiókabaré főszerkesztője azt hangsúlyozta, hogy a díjak odaítélésétől függetlenül szívesen dolgoznak mindenkivel, aki akárcsak az elődöntőkig eljutott, sőt azok között is találtak tehetségeseket, akiknek a pályaműveit végül nem mutatták be. Fábry Sándor és Dolák-Saly Róbert arról beszélt, hogy hol van, hol lehet a kabarészerzés helye a pályázók és majdani alkotótársak életében. Dolák-Salyt megdöbbentette, hogy sokan az életüket tették rá a jelenetírásra. Fábry Trunkó Barnabást állította példaképül a szkeccsírók elé. Trunkó ugyanis a biztosítási szakmából él, és mellette kedvére ír évtizedek óta humoros írásokat.