Kampány csendben

Két tragédia árnyékában, rövid, önkorlátozó kampány után lesz a hét végén az elnökválasztás első fordulója Lengyelországban. Az elnöki gép szmolenszki katasztrófája és az árvíz több hulláma egyrészt elvonta a figyelmet a megméretéstől, másrészt érzelmileg kiélezte a helyzetet. Ezért az elemzők óvatosak, csupán azt valószínűsítik, hogy a verseny a két legesélyesebb jelölt, Bronislaw Komorowski és Jaroslaw Kaczynski között a második fordulóban dől el.

Vakrepülés
Senki sem utasította az elnöki gép, a Polish Air Force 101-es járatának a pilótáit arra, hogy a sűrű ködben leszálljanak, ám azt sem mondták nekik, ehelyett mit csináljanak. A katasztrófát minden bizonnyal hibák sorozata okozta. Ez derül ki az április 10-én a szmolenszki repülőtér közelében szerencsétlenül járt TU–154-es fekete dobozainak nyilvánosságra hozott felvételeiből.
A földhöz csapódás előtt 24 másodperccel a pilótafülkében a személyzeten kívül egy ötödik személy is tartózkodott. A légierő parancsnoka, Andrzej Blasik tábornok mondta be, hogy a gép a kritikus százméteres határ alá süllyedt. A következő pillanattól a fedélzeti automatika a becsapódásig folyamatosan figyelmeztette a pilótákat arra, hogy növeljék a repülési magasságot, mert a gép közel került a talajhoz. Közben az irányító központ is vészesnek ítélte a süllyedést, és még a katasztrófa bekövetkezte előtt átstartolásra utasította a Polish Air Force 101-esét. Többek szerint későn. De a személyzet sem erre, sem a TAWS (földközelség-figyelő és -riasztó rendszer) jelzésére nem reagált, s csak az utolsó pillanatban adta ki a parancsot az emelkedésre a másodpilóta. Ekkor azonban már a gép súrolta egy fa koronáját, s a felvételen teljes a káosz. A pilóták kiabálnak és szitkozódnak. Az utolsó mondat a felvételen a légierő parancsnokának a lengyel kaszárnyákból ismert, elkeseredett káromkodása.
Az államfő vezette küldöttséget a katyni megemlékezésre szállító elnöki gép Varsóból eleve késéssel indult, ami már nem tette lehetővé, hogy kitérő repülőtérre leszállva is időben kezdődjön a szertartás. Ráadásul a pilóták nem a legfrissebb időjárás-jelentést kapták meg a lengyel hadsereg meteorológiai szolgálatától. Az orosz légtérbe érve azonban a szmolenszki irányítótorony figyelmeztette a Polish Air Force 101-esét, hogy sűrű köd van a repülőtér környékén, ami nagyon veszélyessé teheti a leszállást. A személyzetet az újságírókkal egy órával korábban leszállt JAK–40-es személyzete is értesítette arról, hogy a látótávolság messze elmarad a minimálisan szükségestől. A szmolenszki repülőteret három nappal korábban megrepült kapitány azonban a leszállás mellett döntött.
A süllyedés feltehetően azért nem zavarta őket, mert tudták, hogy az átlagosnál rövidebb leszállópálya előtt völgy van, s különben is a kifutó elejére kell letenni a gépet, hogy meg tudjanak majd állni. Normális körülmények között ez rutinmunka lett volna, ezúttal azonban „vakon”, a műszerekre és a torony utasításaira hagyatkozva repültek. Protasiuk kapitányt az sem segítette a helyes döntés meghozatalában, hogy Mariusz Kazana protokollfőnök a leszállást akadályozó sűrű ködről értesülve csak annyit mondott: „Az baj.” Később visszatérve mindezt még azzal egészítette ki, hogy az „elnök még nem döntött, mitévők legyenek”. Három perccel a földhöz csapódás előtt a fülkében elhangzik még, „bosszús lesz, ha…”. A mondat vége nem hallatszik, de nyilvánvaló, hogy a pilóták külön utasítás nélkül is nyomás alatt voltak.

Egy ideje már nem a politika áll a lengyelek életének középpontjában. A varsói társadalomkutató intézet friss felmérése szerint a lakosság figyelme más felé fordul, s csupán 15 százalék vallotta, hogy komolyan érdeklődik a pártok versengése iránt. Ehhez járult most a két tragédia, amely rányomta bélyegét az elmúlt hónapokra, s lecsendesítette az egyébként a közfigyelem hiányában is hangos politikusokat. Érzékletesen demonstrálta ezt a helyzetet az elmúlt hét végén zajlott tévévita, amelyben a négy legnépszerűbb résztvevő szinte egy szólamban válaszolt az országot érintő legfontosabb kérdésekre.
– Olyan harmóniában voltak egymással a jelöltek, mint egy szimfonikus zenekar tagjai. Legfeljebb hangsúlyokban tértek el a vélemények. Mióta a korábban megosztó és radikális Kaczynski is abban versenyez Komorowskival, hogy melyikük a pragmatikusabb és kompromisszumkészebb, látszólag elszürkült, felpuhult a kampány – fogalmazott lapunknak Andrzej Rychard, a Lengyel Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének igazgatója.
A mostani választás meglepetése kétségkívül Jaroslaw Kaczynski, aki ikertestvérének tragikus halála után szállt ringbe. Mint sokan mondják, akarata ellenére, hiszen kettejük között mindig inkább ő volt a háttérbe húzódó stratéga, míg Lech a publikus politikus. Ha tovább akarjuk sorolni az ikrek közötti különbségeket, akkor mindenképpen meg kell még említeni, hogy általában Jaroslaw mutatkozott a radikálisabbnak, míg Lech az együttműködésre inkább hajló végrehajtónak. A kampánystratégák most a két figurából gyúrtak egyet. Ez a törekvés már a külsőségekben is szembetűnő. Jaroslaw mintha hozzáőszült volna néhai testvéréhez, s ugyanolyan öltönyökben jelenik meg, mint ő szokott. Ehhez járul, hogy igazi huszárvágással retorikája is meglágyult. Maga mögött hagyta a sokaknak nem tetsző s elemzők szerint a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) két évvel ezelőtti bukásához vezető ideologikus, radikális megnyilvánulásokkal bőven fűszerezett politizálást.
Akkor a vereség legfőbb oka az volt, hogy nem a megfelelő nyelven próbálták a lengyel társadalom érzéseit megfogalmazni. Leegyszerűsítően azt sugallták, hogy a rendszerváltás nyertesei nem becsületesek, s ezt sokan tartották igazságtalannak. Több rosszról és túl kevés pozitívumról beszéltek. A PiS nyelvén a nyomorúság, a szegénység a becsületesség szinonimája volt. A PiS Lengyelországot két részre osztotta. Azt hangsúlyozta, hogy van a szolidáris és a liberális Lengyelország. Ez azonban sem strukturális, sem pedig szociológiai szempontból nem igaz. Történelmi szempontból is sántít az ilyen kettéosztás, mert bizonyos értelemben tagadja a Szolidaritás örökségét. Ez ugyanis a szabadpiacból fakadó liberális értékeket a szolidáris értékekkel kapcsolta össze. Ez volt e mozgalom védjegye. A PiS nyelvezete ezenkívül a múltba irányult, miközben az uniós csatlakozás után az emberek többsége a jövőbe akart nézni, s a jelen kérdéseire várt választ. Mindez ráadásul akkor történt, amikor a társadalom nagy része már érezte, hogy jobban él, mint régebben. Ennél a pontnál a PiS nyelvezete távol állt a társadalmi elvárásoktól.
Úgy tűnik, a PiS érzékelte ezt a hibát, s ha lassan is, de tanult a múltból. Jaroslaw Kaczynski most visszafogott, mértéktartó, s tanácsadói sokszor szinte eldugják a kíváncsi szemek elől. Amikor pedig megnyilvánul, a kompromisszumok szükségességét, a modernizáció, a reformok fontosságát mondanivalója középpontjába állító jelöltként mutatkozik. A rendszerváltás kritikájával élre törő pártja még híres szlogenjéről, a „negyedik köztársaság” megteremtésének szükségességéről is lemondott. Az elemzők most azt latolgatják, Jaroslaw Kaczynski színeváltozása vajon az átélt személyes megrázkódtatással magyarázható, vagy inkább csak választási taktika, esetleg hosszú távú stratégia.
– Nehéz erre válaszolni. Ez a váltás egyelőre inkább taktikainak tűnik, de nem zárom ki, hogy ebből új stratégia is formálódik. A kormánypárt látható zavara ugyanis elgondolkoztathatta Kaczynskiékat az irányvonal helyességéről és folytatásának szükségességéről – mondja Andrzej Rychard.
A jobbközép Polgári Platform (PO) zavara tagadhatatlan. Kaczynski nemcsak olyan lett, mint legfőbb ellenfele, a PO jelöltje, hanem jobban is játssza ezt a szerepet, mint a minta, az ügyvivő államfő teendőit ellátó Bronislaw Komorowski. Ő ugyanis nemcsak meglehetősen szürke, de egyre többet hibázik is. Komorowski szürkeségét, szaporodó kommunikációs bakijait látva beszállt a kampányba a kormányzó párt erős embere, a kormányfő Donald Tusk is.
Komorowski kétségtelenül nem azt jelenti a PO szavazói számára, mint Jaroslaw Kaczynski a PiS táborában. Sokat számít azonban, hogy a szejm marsallja mögött ott van a magát a párt erős embereinek háttérbe szorulása után egyre inkább magányos vezérré kinövő Tusk támogatottsága. A miniszterelnök inkább önálló, mint magányos, s erősen támaszkodik népszerűségére a párt – írja le a Polgári Platformon belüli erőviszonyokat a politikai elemző, megjegyezve, hogy ugyanígy maradt a PiS egyedüli erős embereként Jaroslaw Kaczynski.
A tanácstalan PO ebben a helyzetben előbb visszasírta a megosztó, ideologikus PiS-t, s arra panaszkodott, hogy a párt nem az igazi arcát mutatja. Majd mikor rájöttek, hogy ez az út nem járható, saját tábora előtt próbálták hitelteleníteni Jaroslaw Kaczynskit. A PiS vezetője azonban arculatváltásával előnybe került, hiszen tematizálni tudta a kampányt, kijelölve azt a pályát, ahol a harc zajlik.
A Jog és Igazságosság eme váltása még inkább elmosta a két jobboldali párt közötti, a médiában kissé felnagyított különbségeket. Elemzők egy része úgy véli, hogy a lengyel politikai paletta alapvető törésvonala ma a centrum–periféria ellentéttel írható le. Míg a rendszerváltás előtt a Moszkvához viszonyulás volt ebben a meghatározó, addig ma ez a konfliktus egyre inkább az Európai Unióval szemben kezd megfogalmazódni. Így a Polgári Platform, de a baloldali SLD is a kultúrában gyökerezőkkel szemben előnyben részesíti a technokrata megoldásokat, míg a Jog és Igazságosság alapvetően a hagyományban gyökerező identitás mellett áll ki. Andrzej Rychard nem híve a PO és a PiS éles szembeállításának.
– Minél többet gondolkozom ezen, annál inkább arra a következtetésre jutok, hogy nem a politikai tartalomban, hanem a politikai esztétikában van a két erő között a különbség. A Brüsszelhez, Moszkvához vagy Berlinhez való viszonyulás sem a pártok, sem pedig táboraik között nem különbözik annyira, mint azt sokan gondolják. Sőt most, amikor Kaczynski meghirdette, hogy vége a háborúnak, még jobban összemosta a két erő programját – húzza alá a szociológus. – A lengyel helyzet paradoxona, hogy a politikai paletta két fő erejére ideológiai szempontból korábban sem lehetett azt mondani, hogy két különböző póluson állnának. Mert mindkét párt képviseli azt a két fő irányzatot, amely jelen volt a lengyel függetlenségi elképzelésekben és a Szolidaritásban is. A PO erőteljesebben preferálja a szabadpiacot, amelyet a PiS sem tagad meg, elfogadja a modernizációt is, a gazdaság fejlődésének a garanciáját azonban kevésbé látja az egyéni vállalkozókban, s inkább bízik az állam erejében. Bizonyos hangsúlybeli különbségek tehát észlelhetők, ám nem lehet azt mondani, hogy a PO és a PiS két külön ideológiai világot képviselne – teszi hozzá Rychard.
A mostani választás nagy esélyese továbbra is a Polgári Platform jelöltje, a kampány azonban inkább Kaczynskiről szólt. Egyes vélemények szerint ő valójában már nyert, hiszen számára ez a megméretés inkább csak előjáték a jövő évi parlamenti választásokhoz. A PiS esélyeit pedig csak növeli, hogy egyrészt kiderült, hogy a kormányzó párt túlságosan is Tuskra épül, másrészt a Komorowski győzelmével előálló túlhatalom a kiegyensúlyozás felé löki a társadalmat.
Azzal Andrzej Rychard is egyetért, hogy mindez egyfajta főpróba a parlamenti választások előtt, de szerinte messze nem csak erről van szó.
– Ha Kaczynski most elveszíti a választásokat, az megkönnyítheti a PiS jövő évi kampányát. Ha ugyanis Komorowski lesz az elnök, úgy minden hatalom a PO kezébe kerül, ami még nagyobb támadási felületet biztosít az ellenzéki kritikáknak. A PiS számára tehát lényegében minden eredmény jó. Egyet kivéve: ha Kaczynski nem kerül be a második fordulóba. Mármint ha lesz egyáltalán második kör. Mert még az sem igazán tragédia Kaczynskiék számára, ha Komorowski az első fordulóban győz – véli Andrzej Rychard.
A közvélemény-kutatások alátámasztják ezt az okoskodást. Az év eleje óta lényegesen nőtt Kaczynski népszerűsége. Jelen pillanatban a megkérdezettek 34 százaléka szavazna rá, s egyre jobban közelít a 41 százalék körül álló Komorowskihoz. Még jobban áll maga a PiS, amely lépésről lépésre erősödik, s népszerűsége 33 százalékos, míg a közben gyengülő PO-t a választók 39 százaléka preferálja. A baloldali SLD támogatottsága valamivel tíz százalék fölötti, átlépné a parlamenti küszöböt a kisebbik kormányerő, a parasztpárt is.