No de miért is jó ez? Száz kilométernyi gyaloglás borzasztó soknak tűnik, ráadásul a 24 órás szintidő kevés lehetőséget ad a pihenésre. Nehéz megfogalmazni a célokat, amik között talán ott van, hogy az ember valami nem szokványosat csinál, olyat, amire kevesen képesek. Egy, a túrát 11 évesen (!) teljesített srác a nehézség, kihívás, dicsőség hármassal fogalmazta meg céljait, én elsősorban önmagamnak akartam bizonyítani, hogy képes vagyok egyhuzamban száz kilométert legyalogolni. A szeptember óta tartó intenzív kéktúrázás jó edzés volt, s tudtam, ha valamikor, akkor most sikerülhet. A megfelelő energiaadó táplálékok vásárlása mellett a lelki ráhangolódás is elengedhetetlen, én néhány hét alatt tértem át a „meglátjuk, meddig bírom”-ból a „mindenképpen le kell nyomni” állapotba. Ha a túra előtti éjszakát nézzük, ez görcsös akarássá fajult, kétszer is arra ébredtem, hogy begörcsölt a vádlim…
6.50-kor rajtolok Békásmegyerről, már ekkor sokan vannak (összesen 1074-en rajtoltak el), jó részüket leelőzöm az első cél, a Nagy-Kevély előtt. A csúcsról szép a kilátás, de ennél jóval fontosabb, hogy túl vagyok a hatodik kilométeren. Már csak tizenhatszor ennyi… Lefelé és a laposabb részeken kocogok, ez később nagyon sokat számít. A Pilis-nyeregbe, a 26. kilométerhez 6,9 km/h-s átlaggal érkezem, ami biztató, sőt remek. Az alkalmi büfében csokit és üdítőt vásárolok. Ki van írva: már csak 99 900 lépés a cél – nem kezdtem el számolni…
Innen kis túlzással pihenős szakasz jön, Dorogig 10 kilométeren keresztül hétszer annyit megyünk lefele, mint fölfele. Kesztölcön konstatálom, hogy már csak háromszor ennyi, ez megnyugvással tölt el, egy dorogi ABC-ben dobozos sört tankolok. Ezt kortyolgatva kezdem el a nehézségéről híres Nagy-Getére való kapaszkodást, az út szerencsére hosszan, lassan emelkedik. Ez nekem fekszik, majd én is fekszem a csúcson egy kicsit az árnyékban – ekkor már nagyon tűz a nap –, aztán indulás tovább. Nagy hullámozás következik, viszsza kell mászni a Hegyes-kőhöz, majd leereszkedni a tokodi pincékhez, fel a Kősziklához, le Mogyorósbányára, fel az Öreg-kő oldalába, le Péliföldszentkeresztre. A tokodi pincéknél a helyiek vendégelik meg túró rudival, zsíros kenyérrel, hideg vízzel a túrázókat. Szeretetteljes gondoskodás féltáv előtt picivel. Innentől társam is akad, bár eddig jó volt a saját tempómban haladni, a folyamatos kommunikáció elvonja a figyelmet a fáradtságról.
Továbbhaladva, Pusztamarót előtt is van egy kis hullámzás, de a tempó remek, a lábam is sokkal jobban bírja, mint hittem. A helyzet azért nem felhőtlen: kisebb csöpörgés kezdődik, s bár folyamatosan esik, később kiderül, hogy az esőkabátot is hiba volt felvenni. Egy gyönyörű sziklás-medvehagymás résznél újabb ismerős csatlakozik, lassan a 70. kilométerhez érünk. Kicsit megijedek, mert megjelent egy vízhólyag a lábamon, de nem hátráltat különösebben. A bányahegyi ellenőrző ponton teát kapunk, majd egyre fáradtabban, már sötétben és sárban, pocsolyákat kerülgetve érünk a 83. kilométerhez, Koldusszálláshoz. Újra teát kapunk, s egyre inkább érzem, most már csak akkor bukhatok el, ha egy szerencsétlen mozdulattól járóképtelenné válok.
Végeláthatatlan emelkedés jön, kis eltévedéssel ráteszünk a távra némi pluszt, de az utolsó ellenőrző ponttól már csak hét kilométer a tatai cél. Egy kis üldögéléstől is lemerevedek, nem esett jól felállni, de menni kell tovább – a túrát fejben is teljesíteni kell. Bajban vagyunk, de a megállapítás a hajnali kettőkor is fiataloktól hangos település nevére vonatkozik. Belátható közelségben a cél, de az utolsó kilométerek már nagyon nem esnek jól. A célban nem egy csapásra tör ki a boldogság belőlem, ahhoz aludni is kéne egyet. A gratuláció után gulyáslevest kapunk, s egymás nehézkes járásán nevetünk: ez is a Kinizsi része.
Ez a túra nem elsősorban a tájban való gyönyörködésről szól, itt menni kell, folyamatosan, küzdelmesen. Útközben sokszor a pokolba kívánja az ember az egészet, még ha a teljesítés érzése remek (idén bő hétszázan próbálkoztak sikerrel). Utána még napokig járni is nehéz, de egy a lényeg: sikerült.
origo.hu
Indul az M1 autópálya bővítése – mutatjuk, hol és mikor változik a forgalom
