A nenyi meg a sunyi

A választás éjszakáján a Rózsadombon összejöttek a megmondóemberek: a közgazdász, a filozófus, a széthízott tévériporter, a hazudós politikus és szárnysegédje, végül az ősparodista, akinek szemüvegszára mélyen bevág a zsíros halántékába. Ők a rózsadombi paktum, akik megesküdtek, hogy életüket teszik fel az Orbán-kormány megbuktatására. Mindent szabad: hazudozás, külföldi haverok, rémhírek, képtelenségek, napi manipulációk, a közvélemény félevezetése, féligazságok és vaskos hazugságok az interneten. Ja, és rasszista otrombaságok, mint a Magyar Narancs címlapján Schmitt Pál vörös bohócorral. Persze elég fellapozni a 2002-es sajtót, hogy megértsük a paktumozókat. Nem is érdemes új cikkeket írni a kormányról, elég a dátumokat átigazítani: Dessewffy Tibor, Mátyás Győző, Lengyel László, Gréczy Zsolt, Mészáros Tamás, Megyesi Gusztáv, Tamás Gáspár Miklós, Kornis Mihály, Csepeli György, Kertész Ákos, Seres László, Karsai László, Várkonyi Tibor, hogy csak néhány túlélőt említsünk, akik minden szellemi energiájukat kimerítve rikoltozták ki átkaikat Orbán Viktorra és kormányára. És most jön újra a vízbegázolás, miközben hol van már az a víz? Megjelent egy új médiafelület, az interneté, ami vonzó, mert minden ökörséget és hazugságot elbír, miközben a szerző sunyít a névtelenségben és nagyokat röhög. Az „ereszd el a hajam” tombolások már a választás előtt kezdődtek, Magyarországon mindig halálos veszélyben a demokrácia, ha nem a szocialisták és érdekbarátaik ülnek a bakon. Ez azonban hangos kacagást csalt ki a választók tömegéből: elég belőletek, menjetek a fenébe, üzenték a Gyurcsány–Bajnai-tandemnek. A Fidesz-kormány viszont e pillanatban nem vállal kétfrontos harcot, a tűzoltások mellett nincs ideje a késeit fenegető médiára, viszont feldobott egy nagy labdát. A nemzeti együttműködési nyilatkozatot. A nemzeti összefogást és változást hirdető dokumentumot, amiben amúgy nincs semmi vállalhatatlan, de minden költségvetési szervnél ki kell függeszteni. Lett erre haddelhadd, a főbunkó polgártársunk azt mondta, akasszák fel Orbán Viktort és azt a képet akasszák ki minden hivatalba, szellemes, nem? Az MSZP-nek is elment az esze, de a korona egy internetes lánclevélé. Először is már a nyilatkozat másnapján Nenyi lett belőle, ami hallásra nyálas, nyúlós nyami.
Aztán jött a bomba: „A kommunistáktól lopták a Fideszesek a Nenyit?” Kering a neten az „eredeti” nyilatkozat és egy Orbán-féle „aktualizált” változat. Forrásmegjelölés: a Szabad Nép egyik 1952. decemberi száma. Add tovább, még a szófordulatok is jellemzők Orbán pöffeszkedő személyi kultuszára, aki eddig nem értette Rákosi megtestesülését, akkor olvassa el az eredeti nenyit. Az „eredeti” persze nem létezik semmiféle Szabad Népben, mert mindez olcsó aljaskodás. Liberális piszivel: városi legenda. Az „eredetit” történészek vizsgálták, oh nagyképűség teteje, és kelletlenül megállapították, hogy bizony hamisítvány. Ami nem győzi meg a hívőket, rossz, ami rossz, és az csak Orbántól jöhet. Akkor is, ha nem igaz, mert igaz lehetne. Cserébe két idézetet szeretnék ismertetni: az egyik „Az Úr a rendszerváltás nevezetű vízözön előtt megszólította őt (Göncz Árpádot): válassza ki érzéssel és szeretettel mindazokat, akik megérdemlik, s vigye, mentse őket. Az öreg ment és maga köré gyűjtött embereket, állatot, füvet, virágot… Neki lehet az Atyaúristenen kívül a legnagyobb embergyűjteménye a világon.” A másik: „Nem patetikus akarok lenni, amikor azt mondom, megtisztelő és felemelő volt Göncz Árpáddal és Zsuzsa nénivel egy teát meginni.” Egyik sem városi legenda, mindkét idézet valós. A történészek századok múltán a magyarok vesztét tragikomikus aránytévesztésükben fogják majd megtalálni.