Csakúgy mint az Eb-fináléban

A spanyol és a holland válogatott vívja majd a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság végső csatáját, miután előbbi alakulat tegnap este 1-0-ra legyőzte Németországot a durbani második elődöntőben. Ugyanez az eredmény született a két évvel ezelőtti bécsi Eb-fináléban, akkor Fernando Torres, most Puyol gólja döntött. Spanyolország először vb-finalista.

Elődöntő
Spanyolország–Németország 1-0 (0-0)
Durban, Durban Stadion, 60 960 néző, jv.: Kassai Viktor (magyar).
Gólszerző: Puyol (73.).
Spanyolország: Casillas – Sergio Ramos, Piqué, Puyol, Capdevilla – Busquets, Xabi Alonso (Marchena, 93.) – Iniesta, Xavi, Pedro (David Silva, 86.) – David Villa (Fernando Torres, 81.).
Németország: Neuer – Lahm, Friedrich, Mertesacker, Boateng (Jansen, 52.) – Trochowski (Kroos, 62.), Khedira (Gomez, 80.), Schweinsteiger, Podolski – Özil, Klose.

Vicente del Bosque, a spanyol futballválogatott szövetségi kapitánya meghúzta azt a lépést, amire sokan számítottak: kihagyta a németek elleni, tegnap esti elődöntő kezdőcsapatából a világbajnokságon 268 percet játszott, de egy gólt sem szerzett Fernando Torrest, és Pedrót állította a helyére. Pontosabban nem a helyére, hiszen a felállás kissé módosult, de a húzás bevált, mert Pedro kifejezetten jól mozgott, már a 6. percben nagyszerűen szöktette David Villát, de Neuer jól mozdult ki a kapujából. Kisvártatva, egy kis szögletet követően Iniesta belőtt labdáját Puyol fejelte közelről fölé. A németek bő fél óra múltán ébredtek, Trochowski lapos löketét kellett eltessékelnie Casillasnak a bal alsó sarok elől. Még szünet előtt Özilt választották el a labdától a 16-oson belül, Kassai Viktor játékvezető szerint szabályosan.
A második félidőben a spanyolok növelték már korábban is tapasztalható fölényüket, a labda folyamatosan a német térfélen pattogott. Szűk egy óra elteltével Pedro lövését védte Neuer, majd pillanatokon beül Iniesta passzáról alig maradt le Villa. A 63. percben Podolski egyengette meg Sergio Ramost a 11-es pontnál, Kassai sípja ezúttal is néma maradt. Joachim Löw szakvezető érzékelte a Nationalelf alárendelt szerepét, hamar cserélt kettőt, s Kroos majdnem tökéletesen mutatkozott be, de belsőzését Casillas hárította. Aztán a 73. percben jött egy spanyol szöglet, erre Puyol érkezett, s bombafejessel megszerezte a vezetést. Ő lett csapata harmadik gólvágója, hiszen addig Villa ötször, Iniesta egyszer talált be a vb-n. Maradt az 1-0, Spanyolország a vb-történet során először vívhat döntőt.

Forlán sérülése sok volt. Talán még a Ghána ellen a gólvonalon elkövetett „védés” miatt eltiltott Luis Suárez sem háríthatta volna Giovanni van Bronckhorst jó harmincról elengedett bombáját, amelynek köszönhetően az oranje szerzett vezetést az Uruguay–Hollandia elődöntőn. Aztán Diego Forlán 25 méterről cseles lövéssel bizonyította, hogy Suárez nélkül is van uruguayi támadó szekció. Az egyenlítő találat ellenére a 2. félidő nem lett kiegyenlített; a holland sikerkovácsok, Sneijder és Robben is betaláltak. A hollandok már a fináléban érezhették magukat, ezért is nézhettek el egy uruguayi szabadrúgást, Maxi Pereira 3-2-re változtatta az állást a hosszabbítás perceiben, ám a Celeste már nem tudott újabb helyzetet kialakítani, így az eredmény nem változott.
Nem csupán a gólok potyogtak, néhol a sportszerűség határait is túllépő belemenések is tarkították az összecsapást. Szerencsére nem szenvedett súlyos sérülést Demy de Zeeuw, akit Martin Caceres, az uruguayiak védője rúgott fejbe ollózása során. A holland középpályásnak, bár félidőben lecserélték, és kórházba szállították a meccset követően, úgy tűnik, nincs komolyabb baja, így semmi akadálya, hogy pályára lépjen a fináléban. A narancsosok sem maradtak adósok a rugdosódásban, Mark van Bommel többször is kíméletlenül vetődött közbe, a szerencsének és Irmatov játékvezetőnek köszönheti, hogy végül csak sárga lappal zárt.
Az uruk szombaton a harmadik helyért csatázhatnak. Nem javítja esélyeiket, hogy kedden sérülten játszott Forlán, aki csalódottan értékelte a kilencven percet: „Tehetetlennek éreztem magam, hogy nem vagyok teljesen rendben, és képtelen vagyok segíteni. Sajnos a meccs elejétől éreztem a combomat, amely az idő múlásával egyre jobban fájt, s mindinkább zavart a futásban, a vége felé pedig már nem is tudtam folytatni. Csak az vigasztal, hogy a jelek szerint nem súlyos a sérülésem, és valószínűleg játszhatok a bronzmérkőzésen.” Oscar Tabarez szakvezető magyarázkodásra is kényszerült a csatár cseréjét illetően: „A hollandok bármikor, bárhonnan képesek gólt szerezni, s most is gyönyörű találatokat értek el, amelyek valószínűleg minden nézőnek tetszettek. Forlán az első perctől sérülten játszott, nem vagyok őrült, természetesen egészségesen nem hoztam volna le.”
A másik félnél érthetően az öröm dominált, Sneijder és Robben mellett a veterán Van Bronckhorst nyújtotta a legjobb teljesítményt. A csodagólt lőtt csapatkapitány elmondta, a döntő lesz pályafutása utolsó mérkőzése: „Ennél szebbet el sem lehet képzelni. A vasárnapi finálé nem csak nekem, minden társamnak az élete meccse lesz, csak nekem egyben az utolsó is.” A sérülése után immár müncheni formáját idéző csapattárs, Robben is méltatta a harmadik vb-jén szereplő 105-szörös válogatott balhátvédet: „Szuper volt, csodálatos, fantasztikus, hogy Giovanni így fejezheti be a karrierjét.” Bert van Marwijk szövetségi kapitány, ahogyan eddig is, higgadtan értékelt, és inkább a nem is olyan távoli jövőbe tekintett: „Nagyszerű, hogy harminckét év után újra döntőbe kerültünk. Nagy dolgot értünk el, de még nem vagyunk az út végén. Én a támadófutball híve vagyok, de amikor az ellenfél kezdeményez, akkor mindenkinek összehangoltan, fegyelmezetten kell játszania, mert csak úgy juthatunk messzire.” Most egyelőre Fokvárosból kell eljutniuk kétórás repülőúttal Johannesburgba, de a finálé térben és időben még távolabbinak tűnik.
A győzelemnek természetesen Hollandiában hatalmas volt a visszhangja; országszerte mintegy 11 millióan, az összlakosság hetven százaléka nézte a vb-elődöntőt a tévében. Az örömmámor során Hágában tizennyolc szurkolót tartóztattak le, akik petárdákkal és kövekkel támadtak a lovas rendőrökre, s kukákat gyújtottak fel. A felbuzdult emberek több városban is pezsgősüvegekkel másztak fel lámpaoszlopokra, vagy éppen a hajócsatornákba ugráltak, Amszterdam centrumában nyolcvanezren ünnepeltek az utcákon. Képzelhetjük, mi történne, ha Sneijderék a két ezüst után begyűjtenék az ország első világbajnoki aranyát.