Kedves ellenzéki pártok!

Nem abból áll ám az ellenzéki parlamenti képviselők feladata, hogy a kormánypártot – ha kell, ha nem – szidják és gúnyolják, hanem azt várná el az egyszerű polgár, szavazó, hogy javaslataikkal jobbá, eredményesebbé igyekezzenek tenni Magyarország gazdaságát és az emberek megélhetését.
Mert, kedves Jobbik! Már Szöőr Anna jogász-pszichológus is elmagyarázta önöknek – míg párttag volt –, hogy mindenben segíti a pártot, de nem elég hőbörögni, hanem az ellenérv mellé is oda kell tudni tenni egy okos javaslatot, alternatívát. Ezzel szemben önök továbbra is ellentmondanak a józan észnek, mert például a gárdaavatásra is támadóeszközöket visznek. Ez nem békés tüntetés! És most nem is ez lenne a legsürgősebb, amikor az országot romokban vette át az új kormány, és az árvíz is kegyetlenül lesújtott hazánkra. Az sem méltó az országgyűlési képviselőhöz, hogy amikor kérdést intéz a kormányhoz, a válaszadásnál helyéről feláll, és hátat fordít. Majdnem azt mondtam, hogy bunkóság, de a tanár, jogász, újságíró stb. urakról ezt nem tételezem fel. Remélem, hogy fiatalkori indulat. Ezzel a viselkedéssel nem lehet a jövőbeni kormánypárt útjára lépni, mert indulatból nem lehet jól kormányozni! Az ország háza több tiszteletet érdemel.
És kedves MSZP-sek! Le kellene már venni a lemezjátszójukról a recsegő Orbán Viktor-lemezt, abbahagyni végre a személye elleni gúnyolódást. A jelenlegi kormány többet tett ez alatt a néhány hét alatt, mint önök a rendelkezésükre álló hosszú évek alatti „kormányzásukban”. Az nem bántotta az önök lelkiismeretét, amikor Gyurcsány Ferenc fényképe 17 emeletes nagyságban virított a XIV. kerületben a Kassai téren, szemben a templommal (az M3-as mellett)? Az 1700 négyzetméteres hirdetés nem volt személyi kultusz? Nem volt megalománia?
És végül, kedves LMP-s képviselők! Nagyon ráférne erre a megalázott, kifosztott országra, ha az országgyűlési képviselők magatartásukkal, mentalitásukkal is példát mutatnának abban is, hogy végre legyen béke és szabadság, egyetértés mindnyájunk szívében, és ez hassa át munkánkat is, amit felemelkedésünk érdekében mindenkinek tennie kell, illetve tennie kellene. És a jó szándékú szavakból nem azt sugalltatnák a polgárokhoz, hogy ez „hűségnyilatkozat”.
Az önök feladata Magyarország és benne a polgárok boldogulása, ezért ülnek önök az Országházban, önöktől ezt várja minden jóérzésű ember, és nem csupán a bántást, a személyeskedést, a gúnyolódást.

Takáts Emőke,
Budapest