Napjárás

K Ö N Y V E S H Á Z

A könyvet kiadó szervezet nevében lévő „fiatal” szó vonatkozik a szerzőre is, aki a szegedi egyetemen folytatott bölcsészeti tanulmányokat, s (amint a fülszöveg tudtul adja) jelenleg az összehasonlító irodalomtudományi tanszéken dolgozik. A kötet olvasója hamar észreveheti, hogy a világban utat kereső nemzedék egyik magatartásformáját fogalmazza meg a szerző. Azt, hogy bizonyos mértékig szükséges elzárkózni a világtól ahhoz, hogy kialakíthassuk nézetrendszerünket, jellemünket, egyéniségünket. A „csillagbörtön” az a lélekben rejtőzködő belső hely, ahová záródunk vagy zárva vagyunk. „A ház ahol senki sem él a testem” – ez az első sor Lengyel Zoltán prózaverseit, esszéisztikus lírai prózáját, illetve ezek dramatizált elegyét tartalmazó kötetében.
Megfejthető még a „börtön” szó jelképessége azon utalás segítségével is, hogy a szegedi fegyházat és börtönt az épület alakja miatt Csillag börtönnek nevezik. A három szólamra megírt történések egyik beszélője egy pusztuló, omló városban tengődő börtöntanító, aki egy lányt ment ki valami omladékból, s aki a szürreális háttér ellenére mai kérdésekkel foglalkozik. A társadalmi rendet mint büntetés-végrehajtási rendszert írja le a szerző.
A kötet záró részében azután, ha csupán néhány sorban is, ott a kibontakozás idilli képe: „A víz medret váj magának, csobog a folyó. Megindul a sarjadás. A gyermek mögött kinő egy fa. Ezt már nem látom, de mosolyognom kell.” Az a minden bizonnyal átmeneti társadalomszerkezet, amelyben Lengyel Zoltán felnőtt, amelyben „vannak olyasfélék is / akik nem egymásért dolgoznak / kicsit mégis olyanok mint a kommunisták”, amelyben Marx idézete megfér József Attiláéval, amelyben gondosan van kiépítve és megtervezve a fogvatartottak zárkarendszere, nyilván nem tartható fenn sokáig. Ennek tudatában mondja a szerző két szöveghelyen is: „A nap járásával fordulok.” Méltán várja és várhatja Lengyel Zoltán olvasója, merre.
(Lengyel Zoltán: Csillagbörtön. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2010. Ára: 1800 forint)